Az innováció a korrupció ellenszere

A korrupciót övező közvélekedés szerint ha jó törvényeket hozunk, és be is tartatjuk őket, akkor a gazdaság növekedésnek indul, és vele párhuzamosan a korrupció is csökken. Mindez valójában azonban fordítva igaz – állítja az innovációkutató Efosa Ojomo. Magával ragadó beszédében olyan új megközelítést kínál, amely akár a korrupció felszámolásához is vezethetne világszerte. A módszer egyetlen jelenséget vesz górcső alá: a hiányt. "Nem azért fejlődik egy társadalom, mert visszaszorította a korrupciót; azért szorult vissza a korrupció, mert a fejlődés ezt lehetővé tette" – állítja a kutató.

Még 2011-ben

valaki betört a húgom irodájába

azon az egyetemen Nigériában, ahol tanít.

Szerencsére az illetőt elfogták,
letartóztatták, és bíróság elé állították.

A bíróságon

az ügyében eljáró hivatalnokok
arról tájékoztatták a húgomat,

hogy nem tudják elvégezni
a szükséges papírmunkát,

kivéve, ha lefizeti őket.

Először azt hitte,
hogy a kandi kamerában szerepel.

Aztán rájött, hogy komolyan beszélnek.

Ekkor elöntötte a düh.

Gondoljunk bele: nemrég vált
bűncselekmény áldozatává,

és mindazok, akiknek segíteniük kellene,

kenőpénzt követelnek tőle.

Ez csupán egyetlen példa arra,

milyen hatással bír a korrupció
emberek millióinak életére a hazámban.

Nigériában úgy nő fel az ember,

hogy a korrupció szemlátomást
a teljes társadalmat átszövi.

Rengeteg cikk szól olyan politikusokról,
akik dollármilliókat sikkasztanak.

Az, hogy rendőrök lopnak,

vagy dolgozó kisember
zsarolásával jutnak pénzhez,

hétköznapi gyakorlat.

Úgy éreztem, hogy a fejlődés
mindaddig lehetetlen,

amíg a korrupció létezik.

Az elmúlt pár évben azonban

az innovációt és a társadalmi jólétet
vizsgálva arra jutottam,

hogy a fejlődésnek
nem a korrupció szab határt.

Valójában

a korrupciót övező hagyományos vélekedés
és a fejlődéssel való viszonya,

amellett hogy téves,
kifejezetten gátol több szegény országot.

A közvélekedés ekképpen szól:

ha egy társadalom szegény és korrupt,

akkor cselekszünk a leghelyesebben,
ha jó törvényeket hozunk,

betartatjuk őket,

és mindez lehetővé teszi
a fejlődés és innováció felfutását.

Bár ez papíron jól mutat,

és emiatt a kormányok
a fejlődést segítő szervezetekkel közösen

évente dollármilliárdokat költenek

korrupcióellenes programokra
és intézményi reformokra.

Sokan közülük azonban képtelenek
csökkenteni a korrupciót,

mert mi fordítva ülünk a lovon.

Nem azért fejlődik egy társadalom,
mert visszaszorította a korrupciót.

Azért szorult vissza a korrupció,
mert eljutottak egy bizonyos szintre.

A társadalom a beruházások és innováció
révén képes egyről a kettőre jutni.

Először én is azt hittem,
hogy ez lehetetlen.

Mégis kinek jutna eszébe

befektetnie olyan társadalomba,

amely üzleti szempontból
láthatólag pocsék hely?

Olyan társadalomba,
ahol a politikusok korruptak,

a fogyasztók pedig szegények?

Azonban minél többet vizsgáltam

a befektetések és korrupció
közötti kapcsolatot,

annál inkább megváltozott a véleményem.

A következő történt
a szubszaharai Afrikában,

amikor a távközlési ágazat
fejlődésnek indult a térségben.

A '90-es évek végén

az emberek kevesebb mint öt százalékának
volt telefonja a szubszaharai Afrikában.

Például Nigériában, amelynek lakossága
meghaladta a 110 millió főt,

még félmillió telefonkészülék sem volt.

Ez a hiány széles körű korrupcióhoz
vezetett az ágazatban.

Azok a közhivatalnokok, akik az állami
telefontársaságoknál dolgoztak,

kenőpénz ellenében
adtak telefont az embereknek.

Mivel a többségnek
nem futotta kenőpénzre,

telefonhoz csak a tehetősek juthattak.

Azonban egy bizonyos Mo Ibrahim
nevű vállalkozó úgy döntött,

hogy távközlési céget alapít

a földrészen.

A kollégái kinevették,
amikor az ötletéről mesélt nekik.

Mo Ibrahim azonban eltökélte magát,

és 1998-ban megalapította a Celtelt.

A cég elérhető áron kínált
mobiltelefonokat és hívásszolgáltatásokat

olyan afrikaiak milliói számára,

akik a térség legszegényebb
és legkorruptabb országaiban laktak.

Olyan országokra gondolok,
mint Kongó, Malawi,

Sierra Leone és Uganda.

A kutatásainkban Mo Ibrahim munkáját

"piacnyitó beruházásnak" nevezzük.

A piacnyitó beruházások a bonyolult
és költséges termékeket alakítják

egyszerű és elérhető árú termékekké,

és így sokan jutnak hozzá
e szolgáltatásokhoz.

A mi esetünkben a telefonok
drágák voltak egészen addig,

amíg a Celtel elérhetővé nem tette őket.

Amikor más befektetők – páran
Ibrahim kollégái voltak – látták,

hogy igenis lehet
sikeres mobiltelefoncéget alapítani

a földrészen,

több milliárd dollárnyi befektetést
öntöttek a térségbe,

és ez jelentős növekedéshez
vezetett az ágazatban.

Míg 2000-ben még szinte semmi sem volt,

ma gyakorlatilag
az összes afrikai országban

pezseg a mobil távközlési iparág.

A szektor közel egymilliárd
telefonkapcsolatot biztosít,

majdnem négymillió munkahelyet teremtett

és dollármilliárdos adóbevételt
hoz létre évente.

Ezeket az adóbevételeket a kormányok
visszaforgathatják a gazdaságba,

hogy az intézményrendszert fejlesszék.

És itt van a kutya elásva:

mivel a többség
nincs rákényszerítve a csúszópénzre

ahhoz, hogy telefonáljon,

a korrupció – legalábbis
ebben az iparágban – csökkent.

Ha Mo Ibrahim megvárta volna,
amíg a korrupció visszaszorul

a szubszaharai Afrika egészében,
mielőtt elkezdi a beruházásokat,

még ma is várakozna.

A korrupció résztvevőinek többsége
tudja, hogy rosszban sántikál.

Úgy értem, hogy a hivatalnokok,

akik kenőpénzért adtak telefont,

és azok, akik a borítékot adták,

tudták, hogy megszegik a törvényt.

De így is, úgy is megtették.

A kérdés: na, de miért?

És a válasz?

A hiány.

Tehát amikor az embereknek
szükségük van valamire,

amihez nehéz hozzáférni,

a korrupció vonzó lehetőséggé válik.

A szegény országokban rengeteget
panaszkodunk a korrupt politikusokra,

akik meglopják az államot.

Azonban ezen országok zömében
a gazdasági lehetőségek szűkösek,

így a korrupció egy csapásra
vonzó bevételi forrássá válik.

Olyan közszolgákra is panaszkodunk,
mint a rendőrök,

akik pénzt csikarnak ki
a dolgozó kisembertől.

De a közszolgák általában alulfizetettek,

és kilátástalanság az osztályrészük.

Így számukra a zsarolás vagy a korrupció
jó megélhetési forrást jelent.

Ez a jelenség a tehetősebb
országokban is bevett gyakorlat.

Amikor gazdag szülők
lefizetik az egyetemi elöljárókat...

(Nevetés)

Amikor gazdag szülők
lefizetik az egyetemi elöljárókat,

hogy gyerekeik elit iskolába járhassanak,

bár a körülmények eltérnek,

a képlet mégis azonos.

Mivel elit iskolákba
csak keveseket vesznek fel,

a csúszópénz járható úttá avanzsál.

Nem azért kardoskodok,

hogy a társadalomban ne legyenek
nehezen hozzáférhető javak

vagy feltételhez kötött dolgok.

Csupán azt kívánom szemléltetni,

hogy mi a kapcsolat
a korrupció és a hiány között.

A szegény országok zömében
túl sok alapigényhez nehéz hozzájutni.

Olyasmikre gondolok, mint az étel,

oktatás,

betegellátás,

gazdasági lehetőségek,

munkahelyek.

Ez a helyzet ideális táptalajt biztosít
a korrupció virágzásához.

Ez természetesen semmi esetre sem
mentség a korrupt viselkedésre.

Csupán segít eligazodni a kérdésben.

Minden olyan üzleti befektetés,
amely elérhető áron kínál termékeket

széles körű hozzáféréssel,

ezt a hiányt támadja,

és bevételt termel az államnak,
amelyet visszaforgathat a gazdaságba.

Amikor ez országos jelenség,

teljes nemzeteket formálhat át.

Vegyük például Dél-Koreát.

Az 1950-es években

Dél-Korea felfoghatatlanul
szegény ország volt,

ahol a korrupció virágzott.

Az ország élén autoriter kormány állt,

amely a vesztegetés
és sikkasztás aktív részese volt.

Közgazdászok akkoriban úgy vélték,
hogy Dél-Korea szegénységcsapdába került,

és a "gazdaság állatorvosi lovaként"
hivatkoztak rá.

Ha megnézzük a dél-koreai intézményeket,

még akár az 1980-as években is,

Afrika legszegényebb és -korruptabb
országaival volt egy szinten

abban az időben.

Viszont amikor olyan cégek,
mint a Samsung, Kia, Hyundai

olyan innovációkba fektettek,
amelyek elérhető áron kínálták

a termékeiket a vásárlók széles rétegének,

Dél-Korea egyszerre meggazdagodott.

Mivel az ország szépen gyarapodott,

le tudta váltani az autoriter kormányt

demokratikus kormányzatra,

és képes volt arra,
hogy az intézményeibe fektessen.

Ez bőségesen megtérült.

2018-ban például

a dél-koreai köztársasági elnököt
25 év szabadságvesztésre ítélték

korrupcióval kapcsolatos ügyekért.

Ez biztosan nem történhetett volna meg
korábban, amikor az ország szegény volt,

és autoriter kormány vezette.

Amikor napjainkban a legtöbb
tehetős országot vizsgáljuk,

láthatjuk, hogy akkor szorították vissza
a korrupciót, amikor gyarapodtak –,

és nem azt megelőzően.

Mi következik mindebből?

Tudom, mindez talán úgy hangzik,
hogy hunyjunk szemet a korrupció felett.

Pedig egyáltalán nem erről van szó.

Arra hívom fel a figyelmet,

hogy a korrupció,
főleg a szegény országok lakossága számára

egyfajta kerülőút.

Eszköz ott,

ahol kevés az olyan megoldás,
ami jobban kezelné a problémákat.

Befektetni olyan innovációkba,
amelyek elérhető áron kínálnak termékeket

az emberek széles rétegei számára

nem csupán a hiányt veszi célba,

hanem olyan fenntartható
bevételi forrást jelent,

amelyet a kormányok
becsatornázhatnak a gazdaságba,

hogy az intézményeiket fejlesszék.

Ez az a bizonyos elem,
ami hiányzik a gazdasági kirakós játékból,

és hozzásegít minket ahhoz,
hogy tartósan csökkentsük a korrupciót.

16 évesen leírtam magamban Nigériát.

Bizonyos szempontból a helyzet
azóta csak romlott az országban.

Az általános szegénység
és burjánzó korrupció mellett

Nigéria olyan terrorista
szervezetekkel is harcban áll,

mint a Boko Haram.

Ennek ellenére manapság
mégis bizakodóbb vagyok Nigériát illetően,

mint korábban valaha.

Amikor azt látom, hogy egyes szervezetek
olyan innovációkba fektetnek,

amelyek munkahelyeket hoznak létre,

és elérhető áron kínálják a termékeiket –

olyan szervezetekre gondolok,
mint a Lifestores Pharmacy,

amely gyógyszereket és készítményeket
kínál elérhető áron;

vagy a Metro Africa Xpress,

amely a logisztika és terjesztés területén
nyújt kezet kisvállalkozások számára;

vagy az Andela, mely szoftverfejlesztőknek
kínál üzleti lehetőséget –,

bizakodva tekintek a jövőbe.

Remélem, hogy a jelenlévők is.

Köszönöm.

(Taps)