Hogyan befolyásolják a bélmikrobák az egészségünket

Felnőttkori egészségünk alakulása már születésünk napján eldőlhet Henna-Maria Uusitupa mikorbióta kutató szerint. Ebben a lenyűgöző beszédben szó lesz arról, hogy milyen hatást gyakorolnak azok a bélmikrobák egészségünkre, amelyekre születés közben teszünk szert, és hogy hogyan segíthetnének a mikrobiótával kapcsolatos kutatások legújabb eredményei az elhízás és a diabétesz problémáinak megoldásában.

Tudom, könnyű azt hinni,

hogy a mikrobák rosszak,

különösen a csecsemőknek,

de a kutatások ennek az ellenkezőjét
bizonyították be.

Az igazság, habár egy kicsit összetettebb,

de sokkal érdekesebb is.

Úgy tűnik, szükségünk van mikrobákra

egészségünk megalapozásához,

de nem ám akármilyen mikrobákra.

A helyes kombinációra van szükségünk.

Azokkal a mikroorganizmusokkal
boldogulunk a leginkább,

amelyekkel megtanultunk
az evolúció során együtt élni.

Szerintem nem lep meg senkit se,

ha megtudja, hogy már születésünkkor
elkezdünk hozzájutni a jó mikrobákhoz.

Néhányunk legalábbis.

A császármetszéssel vagy hüvelyi úton
született babák

nem ugyanolyanok,

ha az élet mikrobális kezdetéről van szó.

Születés után számtalan
olyan korai életesemény

és körülmény adódhat,

amelyek tovább módosítják
a bél mikrobióta fejlődését,

mint pl. a gyógyszerek, amelyeket
a babának vagy az édesanyának írnak fel,

a háziállatok és testvérek száma
a családban,

vagy az otthoni higiénia –,

és ebben az esetben egyébként jobb,

ha otthon nem olyan
tökéletesen tiszta minden.

És az édesanya
és a csecsemő táplálkozása is.

Mindezek az események
és körülmények nagy szerepet játszanak

a bélmikrobióta fejlődésében,

amely óriási hatással van a baba
egészségére egész élete folyamán.

És nem kisebb egészségügyi
következményekről beszélek.

Fontos dolgokról beszélek.

Azok a mikrobák, amelyeket
vagy megszerzünk, vagy nem,

befolyásolják olyan betegségek
kialakulásának a valószínűségét,

mint az elhízás, diabétesz,
vagy akár a rák.

Az előbb felsorolt
korai életeseményekre

nem tudunk hatást gyakorolni,

így kikerülhetetlenek.

Pl. a császármetszést azért találták fel,
hogy életeket mentsen,

és teszi is ezt nap mint nap,

és a legtöbb orvosságot okkal írják fel,

főleg csecsemők részére, és így tovább.

Ezért kell megtanulnunk,

hogy hogyan óvjuk meg ezeknek
a babáknak az egészségét

egy olyan korai életesemény
bekövetkezte után,

amely felboríthatja
a bélmikrobiotájuk fejlődését.

Kutatóként dolgozom,

és egy újszülöttkori egészségprogram
vezetője vagyok,

és a kérdés, amire próbálok megoldást
találni a napi munkám során,

ugyanaz a kérdés,
amire próbálok ma válaszolni:

hogy hogyan tudnánk biztosítani,

hogy minden baba ugyanazt az esélyt kapja
egy élethosszig tartó egészségre,

függetlenül születésük körülményeitől,
korai életeseményeiktől.

Nemes ügynek tűnik, igaz?

Nagyszerű.

Tehát, lássunk neki.

Kezdésként emlékezzünk, hogy szükségünk
van a mikrobák helyes kombinációjára.

Ahhoz, hogy szert tegyünk
a helyes kombinációra,

a testünkben élő mikrobákat

egy bizonyos sorrendben kell,
hogy megkapjuk.

Ezt egy kolonizációs folyamatként
is elképzelhetjük.

Azok a korai mikrobák,
amelyek elsőként népesítik be testünket,

megváltoztatják a csecsemő
bélrendszerének környezetét azért,

hogy a mikrobák következő
hulláma be tudjon költözni.

Mint mikor a legelső hódítok jönnek,

és felépítik az infrastruktúrát,

amelyre az őket követő
telepesek építkezhetnek.

A császármetszéssel született babáknál

a kolonizáció korai fázisa
nagyban módosul,

mert a hüvelyben, a végbélnyílásnál
és a bőrön található baktériumok helyett,

főleg csak az anya bőréről kerül baktérium
a csecsemő bélrendszerébe.

És ez teljesen megváltoztatja
a kolonizációs folyamatot,

és mivel ez eltér attól, amihez
alkalmazkodtunk az evolúció során,

ez később egészségi hátrányokat okozhat
császármetszéssel született babáknál.

Példaként vehetjük a súlygyarapodást.

Már számos tanulmány kimutatta,

hogy a bél mikrobióta összetétele

összefüggésben áll a súllyal,

és más betegségek kialakulásának
a valószínűségével,

mint a diabétesz,
vagy a szív-és érrendszeri megbetegedések.

De van néhány jel, ami arra utal,

hogy már csecsemőkorban lehet látni

a babák székletmintájában,

hogy bizonyos mikrobák hiányoznak
az olyan babák esetében,

akiknél később elhízás
vagy túlsúly alakul ki.

Azt is kimutatták,
hogy ugyanezek a mikrobák

hiányoznak valószínűleg
a császármetszéssel született babáknál,

vagy azoknál, akik korai életükben
nagy mennyiségű antibiotikumot kaptak.

És hogy bezárjuk a kört,

néhány kutatás azt is kimutatta,

hogy a császármetszéssel született babák

vagy akiknek sok-sok antibiotikumot
írtak fel életük korai szakaszában,

akár 50%-kal is nagyobb eséllyel
lehetnek túlsúlyosak vagy elhízottak,

ami sok.

Tudom, hogy most valószínűleg
azt gondolják,

hogy jaj ne, császármetszésem volt,
vagy császármetszéssel születtem,

vagy a gyermekem szedett antibiotikumokat.

De nem akarom megijeszteni önöket.

He ezek a mikrobák hiányoznak

vagy eltűntek valamilyen oknál fogva,

később meg lehet szerezni őket,

de a babának egy kis segítségre
lesz szüksége.

Egy dolog, ami köztudottan segít,
az a szoptatás.

Az anyatej egyfajta csoda:

amellett, hogy tápanyagokat tartalmaz
a kisbaba számára,

úgy tűnik, a megfelelő mikrobáknak is
táplálékul szolgál.

Ez nagyszerű hír a szoptatott babáknak,

de tudjuk, hogy nem minden babát
tudnak szoptatni.

Mit tehetünk annak érdekében,
hogy a nem szoptatott babáknál

helyreálljon a mikrobióta-fejlődés

az olyan korai életesemények után,

amelyek megzavarhatták
a bélmikrobióta-fejlődést?

És így elérkeztünk a beszédem
megoldás részéhez.

A kutatás ezen a területen
hatalmas lépéseket tett az utóbbi időben.

Először is megértettük,
hogy ha bizonyos mikrobák hiányoznak,

akkor ezeket be lehet juttatni
a szervezetbe.

A szervezetbe juttatott jó mikrobákat
probiotikumoknak hívjuk.

A probiotikumokat tesztelték

számos klinikai vizsgálaton az évek során,

csecsemőkön is, nagyszerű eredményekkel,

pl. csökkent az ekcéma
későbbi kialakulásának a veszélye.

A következő forradalmi
felfedezés akkor történt,

amikor a kutatók figyelme
az anyatej felé irányult.

Ez logikus volt, hiszen ahogy említettem,

már köztudott volt, hogy az anyatej
támogatja a bél-mikrobióta

egészséges fejlődését.

Vannak olyan részecskék az anyatejben,

amelyeket már az 1930-as években
felfedeztek,

anyatej oligoszacharidoknak nevezzük őket,

de a funkciójuk rejtély maradt

még évtizedekkel a felfedezésük után is.

Tényleg fejtörést okoztak a kutatóknak,

hiszen ezek a részecskék bőségesen
jelen vannak az anyatejben.

A szilárd anyagok harmadik
legnagyobb csoportját alkotják,

de emészthetetlenek az ember,
sőt a csecsemők számára is.

MIért termelnek hát az anyák
valami olyat az anyatejben,

felhasználva erőforrásaikat,

amit a csecsemő nem is tud hasznosítani?

A természet általában nem így működik.

Igaz?

Aztán lehullt a lepel, végre megértették,

hogy mi a szerepe ezeknek a részecskéknek,

mégpedig az, hogy táplálják a csecsemő
számára legmegfelelőbb mikrobákat,

hogy ezzel hassanak
a csecsemő egészségére.

Ennek a részecskének több,
mint 100 különböző struktúrája van,

és ma már képesek vagyunk néhányat
laboratóriumban is előállítani,

ami lehetővé teszi,
hogy probiotikumokkal együtt

becsomagoljuk őket olyan gyerekek
és csecsemők részére,

akik nem tudnak hozzájutni
ezekhez az anyatejen keresztül,

hogy helyreálljon a mikrobiótájuk

valami romboló hatású
korai életesemény után.

Ez a megoldás.

Kutatóként ezen a ponton
azt kell mondanom,

hogy még mindig folytatódnak a kutatások,

és sok munka van még hátra.

Nekünk, tudósoknak ez a kedvenc mondatunk.

Azon dolgozunk,
hogy egyre jobban megértsük,

hogy melyek a legfontosabb
hiányzó mikrobák a különböző esetekben,

és mely részecskestruktúrát
melyik probiotikummal kell párosítanunk,

hogy helyreállítsuk egy bizonyos babának
a mikrobiótáját adott esetben.

Amire szeretném, ha emlékeznének
ebből az előadásból:

igen, a hüvelyi úton született, szoptatott
babáknak megvan az a mikrobiótájuk,

amelyhez alkalmazkodtunk
fejlődésünk során,

de a többi baba esetében

vannak eszközök a negatív egészségi
következmények csökkentésére.

Végezetül pedig szeretném,
ha elképzelnének egy világot,

egy világot, ahol olyan az egészségügy,

hogy ha elvisszük a kisbabánk
szűrővizsgálatra,

rutinszerűen ellenőrizik
a baba bélmikrobióta-fejlődését,

és ha bármi eltérést találnak,

akkor felírnak egy
személyre szabott terméket

a mikrobióta helyreállítása céljából.

Milyen csodás lenne ez,

ha egy krónikus betegség csak nagyon
ritkán bontakozhatna ki,

ennek a megelőző egészségügyi
rendszernek köszönhetően!

El tudnak képzelni egy ilyen világot?

Hisznek egy ilyen jövőben?

Én igen.

Hiszek ebben a jövőben,
és hozzá akarok járulni

ennek a jövőnek a megteremtéséhez,

ahol minden baba egyenlő esélyt kap

az egész életre szóló
egészség megalapozásához.

Köszönöm.

(Taps)