Miért nem dől fel a pisai ferde torony? - Alex Gendler

Teljes előadás: https://ed.ted.com/lessons/why-doesn-t-the-leaning-tower-of-pisa-fall-over-alex-gendler

1990-ben az olasz kormány vezető mérnököket bízott meg a híres pisai ferde torony stabilizására. 800 éves története során számos ilyen kísérlet történt már, de a számítógépes modellek rámutattak a helyzet sürgősségére. 5,44 fokos szögnél a torony összeomolhat - és ekkor már 5,5 fokban dőlt meg. De vajon mi okozta a legendás dőlést? Hallgassuk meg Alex Gendler előadásában az építmény történetét!

Előadás: Alex Gendler
Rendezte: Aim Creative Studios

1990-ben az olasz kormány
vezető mérnököket bízott meg

a híres pisai ferde torony
stabilizálására.

Többször megkísérelték már ezt
a torony 800 éves története során,

de e csoport számítógépes modelljei
rámutattak a helyzet sürgősségére.

Azt jósolták, 5,44 fokos dőlésszögnél
a torony összeomolhat –

akkor pedig már
5,5 fokos szögben dőlt meg.

Senki nem tudta, hogyhogy még mindig áll,
de a válsághelyzet egyértelmű volt:

meg kellett oldani egy problémát, mely
évszázadokon át kifogott a mérnökökön,

mégpedig gyorsan.

Hogy megértsük a helyzetüket,

jó, ha tisztában vagyunk azzal,
miért is dőlt meg a torony.

A 12. században a tengerparton fekvő,
gazdag pisai köztársaság elhatározta,

hogy a katedrálisnak helyet adó főterét
pompázatos látványossággá varázsolja.

Munkások kidíszítették és kibővítették
az akkori templomot,

és felhúztak a térre egy masszív,
kupolás keresztelőkápolnát.

1173-ban megkezdődtek a campanile,
vagyis a harangtorony építési munkálatai.

A mérnökök és az építészek
szakmájuk legjobbjai voltak.

De bármilyen alapos is volt
szakmai tudásuk,

vajmi keveset tudtak a talajról,
melyen álltak.

Pisa város neve a görög
"ingoványos föld" kifejezésből ered,

és ez tökéletesen leírja az agyagos,
sáros, nedves, homokos pisai talajt.

Az ókori rómaiak a problémát
masszív kőoszlopokkal oldották meg,

melyek a Föld stabil alapkőzetén álltak.

A torony tervezői azonban úgy gondolták,
elég lesz egy három méteres alapozás

egy ilyen alacsony építmény alá.

Szerencsétlenségükre,
kevesebb mint öt év elteltével

a torony déli talapzata
már a föld alá került.

Egy ilyen laza alapozás
általában végzetes hiba lett volna.

Ahogy egyre több súly kerül rá,

a fentről rá nehezedő nyomás
elsüllyesztené az egész építményt,

és végzetesen növelné az elhajlást.

Az építkezés azonban egy évszázadra
félbeszakadt a negyedik szintnél,

mert Pisa hosszan tartó
háborúba keveredett.

A hosszú szünet alatt a talaj leülepedett,

és mikor 1272-ben
újrakezdődtek a munkálatok,

az épület némileg stabilabb alapokon állt.

Giovanni di Simone
építőmester irányításával

a munkások kiegyenlítették
az enyhe dőlést:

a következő néhány szintet
a déli oldalon magasabbra építették.

A hozzáadott súly viszont
még mélyebbre süllyesztette azt az oldalt.

Mire befejezték a hetedik szintet
és a harangkamrát,

már 1,6 fokos volt a dőlésszög.

Évszázadokon át kísérleteztek a mérnökök
a dőlés megoldásával.

1838-ban utat ástak a talajba a torony
körül, hogy megvizsgálják az alapozást.

De a homok eltávolítása
csak növelte a dőlést.

1935-ben az olasz hadsereg mérnökei
habarccsal támogatták meg az alapozást.

Az azonban nem egyenletesen
oszlott el az alapozás körül,

ezért a torony hirtelen még tovább dőlt.

Ezek a sikertelen kísérletek,
valamint a folyamatosan süllyedő alapozás

egyre közelebb mozdították a tornyot
a kritikus pont felé.

A talajösszetétel pontos ismerete nélkül

a mérnökök sem a kritikus dőlésszöget
nem tudták meghatározni,

sem a dőlés megállításának módját
nem tudták megtervezni.

A második világháborút követő években

a kutatók módszereket fejlesztettek ki
a hiányzó adatok meghatározására.

Az 1970-es években kiszámolták
a torony gravitációs középpontját.

Az új adatok és a fejlődő
számítástechnika segítségével

modellezni tudták a talajkeménységet,
a torony elhajlásának pályáját,

és azt, hogy mennyi talajt kéne kiásni,
hogy a torony állva maradjon.

1992-ben átlós alagutakat fúrtak,

hogy a torony északi oldala alól
eltávolítsanak 38 köbméternyi talajt.

Ezután 600 tonnás ólomrudakkal
ellensúlyozták az építményt,

majd acélkábelekkel
rögzítették az alapozást.

Több mint hat évszázaddal
az építése után

a torony végre megállapodott...
kb. 4 százalékos dőlésszögnél.

Senki nem akarta, hogy összedőljön,

de a híres főtér legnagyobb vonzerejét
sem akarták elveszíteni.

Ma a torony 55 – vagy 56 –
méter magas,

és ez várhatóan így is marad
a következő 300 év során,

és így hirdeti a tökéletlenség szépségét.