Return to Video

Tűzzel táncolva léptem ki a gyászból

  • 0:01 - 0:03
    Amikor hatéves voltam,
  • 0:03 - 0:05
    a házunk kigyulladt,
  • 0:05 - 0:06
    és az édesanyám meghalt.
  • 0:07 - 0:09
    Hideg februári éjszaka volt Michiganben.
  • 0:09 - 0:11
    A kéményünket nemrégiben hozták rendbe,
  • 0:11 - 0:14
    ezért melengető tüzet
    raktunk a kandallóba.
  • 0:14 - 0:17
    Húgom meg én a kutyánk mellett ültünk,
  • 0:17 - 0:20
    és egy vadonatúj doboz színes
    ceruzával kifestőztünk,
  • 0:20 - 0:22
    mikor anya azt mondta: ideje lefeküdni.
  • 0:22 - 0:24
    Aznap estére északi utat terveztünk,
  • 0:24 - 0:26
    szánozós hétvégét,
  • 0:26 - 0:28
    de már besötétedett, és havazott odakint,
  • 0:28 - 0:31
    ezért úgy döntöttünk,
    inkább másnap reggel indulunk.
  • 0:31 - 0:34
    Felmentünk, fogat mostunk,
    és bemásztunk az ágyunkba.
  • 0:34 - 0:37
    Húgom szobája a lépcső mellett volt,
  • 0:37 - 0:38
    az enyém pedig a folyosó legvégén.
  • 0:39 - 0:41
    A szüleink betakargattak,
    jóéjtpuszit adtak,
  • 0:41 - 0:44
    aztán résnyire hagyták az ajtót,
  • 0:44 - 0:46
    a folyosó lámpáját pedig égve,
    ahogy mindig szokták.
  • 0:47 - 0:50
    Az éjszaka közepén izzadtan,
    összezavarodottan ébredtem,
  • 0:50 - 0:53
    mert nem láttam a lámpa fényét.
  • 0:53 - 0:55
    Szüleim után kiáltottam,
  • 0:55 - 0:58
    míg végül olyan szavakat hallottam,
    amelyeket sosem fogok elfelejteni:
  • 0:58 - 1:00
    "Dave, tűz van!"
  • 1:00 - 1:03
    Utólag megtudtuk,
    hogy a korábban rakott tűz
  • 1:03 - 1:06
    átjutott a kémény
    javítatlanul maradt repedésén
  • 1:06 - 1:08
    ez a kandallóajtók
    kirobbanásához vezetett,
  • 1:08 - 1:10
    és a tűz beözönlött a nappaliba.
  • 1:11 - 1:14
    Emlékszem, hogy anyukám átszaladt
    a húgom szobájába,
  • 1:14 - 1:16
    eszeveszetten kereste őt,
  • 1:16 - 1:18
    és végül rátalált a földön.
  • 1:19 - 1:21
    Négykézláb kúsztam utána,
  • 1:21 - 1:23
    közben próbáltam nem belélegezni a füstöt.
  • 1:24 - 1:26
    Emlékszem, hogy ott álltam
    a húgom szobája mellett,
  • 1:26 - 1:29
    és próbáltam felkapcsolni
    a folyosói lámpát,
  • 1:29 - 1:30
    de az már égett,
  • 1:30 - 1:33
    csak nem láttam a sűrű füst miatt.
  • 1:35 - 1:38
    Emlékszem, éreztem
    a tűz forróságát a bőrömön,
  • 1:38 - 1:41
    és hallottam a hangját,
    ahogy gomolygott fel a lépcsőknél.
  • 1:44 - 1:47
    Apám odarohant a hálószobám ablakához
    menekülési útvonalat keresve,
  • 1:47 - 1:50
    de február lévén az ablak be volt fagyva.
  • 1:50 - 1:54
    Végül betörte az ablakot, és kifeszítette,
  • 1:54 - 1:57
    a karját és a kezét üvegdarabok
    és vágások borították.
  • 1:58 - 2:01
    Kiemelt engem és húgomat
    az ablak alatti ponyvatetőre,
  • 2:01 - 2:03
    és azt mondta, kiabáljunk segítségért.
  • 2:03 - 2:04
    Mivel nem látta anyukámat,
  • 2:04 - 2:08
    arra gondolt, hogy visszamegy
    érte a tűzbe,
  • 2:08 - 2:11
    de miután ránk nézett,
    ahogy összebújtunk a tetőn,
  • 2:11 - 2:14
    felismerte, hogy talán egyikük sem jut ki,
  • 2:14 - 2:16
    velünk maradt,
  • 2:16 - 2:18
    és inkább anya nevét kiabálta az ablakból.
  • 2:20 - 2:21
    Egy pár perc elteltével,
  • 2:21 - 2:25
    egy elhaladó autós
    észrevette a füstöt és a tüzet,
  • 2:25 - 2:26
    felhajtott a pázsitunkra,
  • 2:26 - 2:28
    felmászott az autója tetejére,
  • 2:28 - 2:30
    és azt mondta: ugorjunk a karjába.
  • 2:30 - 2:32
    Sosem láttuk azelőtt,
  • 2:32 - 2:33
    és bár megmentette az életünket,
  • 2:33 - 2:35
    soha többé nem láttuk viszont.
  • 2:35 - 2:37
    Átvittek minket a szomszéd házába,
  • 2:37 - 2:40
    míg apa továbbra is várta anyát a tetőn,
  • 2:40 - 2:43
    karját kinyújtva
  • 2:43 - 2:44
    az ablakon át a tűzbe,
  • 2:44 - 2:47
    szólongatva újra és újra.
  • 2:49 - 2:51
    Később elmondta, hogy mikor
    a tűzoltóság odaért,
  • 2:51 - 2:53
    levitték a létrán, épp akkor,
  • 2:54 - 2:57
    mikor egy lenti ablak szilánkokra tört,
    és lángra kapott.
  • 2:57 - 3:00
    A tűzoltók nehezen találták meg anyukámat.
  • 3:00 - 3:03
    Végig a hálószobám padlóján feküdt
  • 3:03 - 3:06
    egy lábára zuhant komód alá szorulva.
  • 3:07 - 3:09
    Szerintünk a kutyánkért ment vissza,
  • 3:09 - 3:13
    de mire a tűzoltók megtalálták,
    már túl késő volt.
  • 3:13 - 3:15
    Meghalt a kórház fele vezető úton.
  • 3:17 - 3:19
    Apa válságos állapotban volt,
  • 3:19 - 3:23
    füstmérgezés, égések és vágások
    borították teste egyharmadát.
  • 3:24 - 3:25
    Közel egy hónapot töltött a kórházban,
  • 3:26 - 3:28
    nem tudott részt venni anya temetésén,
  • 3:28 - 3:32
    és többszörös, gyötrelmes
    bőrátültetésen esett át.
  • 3:32 - 3:35
    Húgommal az utca túloldalán
    lakó szomszédnál maradtunk,
  • 3:35 - 3:39
    de órákig üldögéltünk
    a nappalijuk ablakánál,
  • 3:39 - 3:42
    és csak bámultuk leégett
    otthonunk maradványait.
  • 3:42 - 3:44
    Néhány nap múlva nyilvánvalóvá vált,
  • 3:44 - 3:47
    hogy családi barátokhoz kell költözzünk.
  • 3:49 - 3:51
    Az elkövetkezendő évek kemények voltak.
  • 3:51 - 3:53
    Egyedülálló szülőként,
  • 3:53 - 3:55
    apa mindent megtett két kislányáért,
  • 3:55 - 3:59
    miközben mindannyian próbáltunk
    gyászolni és felépülni.
  • 4:00 - 4:03
    Új valóságban folytattuk életünk.
  • 4:03 - 4:06
    Apa új, kandalló nélküli
    házat vett az utcánkban,
  • 4:06 - 4:08
    és végül újra megnősült.
  • 4:08 - 4:10
    Húgommal remekeltünk az iskolában.
  • 4:10 - 4:11
    Én pompomlány voltam,
  • 4:11 - 4:14
    ő pedig lovagolt, és zenekarban játszott.
  • 4:14 - 4:18
    De semmi sem akadályozhatta meg a görcsös
    rémálmokat, melyek kísértettek.
  • 4:19 - 4:21
    Tűzről álmodtam,
  • 4:21 - 4:24
    arról, hogy benne rekedtem,
    és nincs menekvés.
  • 4:24 - 4:26
    Emlékszem, és még most is érzem
  • 4:26 - 4:29
    a teljes pánikot
    és a nyomást a mellkasomban.
  • 4:29 - 4:34
    Még rosszabbak voltak az álmok,
    amikor kintről néztem a tüzet,
  • 4:34 - 4:36
    és próbáltam menteni a bent rekedteket.
  • 4:37 - 4:40
    Lélegzet után kapkodva,
  • 4:40 - 4:43
    könnyes szemmel, zokogva ébredtem.
  • 4:47 - 4:49
    Amikor 15 éves voltam,
  • 4:49 - 4:51
    egy nagyon tehetséges művész barátom
  • 4:51 - 4:53
    két absztrakt portrét festett rólam.
  • 4:53 - 4:55
    Egyik fekete-fehér volt,
  • 4:55 - 4:58
    és szoba sarkában kuporgó,
    ijedt lányt ábrázolt,
  • 4:58 - 5:00
    árnyékokkal körülvéve.
  • 5:00 - 5:03
    A másik egy kirobbanó színkavalkád volt:
  • 5:03 - 5:05
    a lány a lap közepén állt,
  • 5:05 - 5:06
    kitárt karokkal,
  • 5:06 - 5:09
    telve örömmel és boldogsággal.
  • 5:10 - 5:11
    Barátom ismerte a múltamat,
  • 5:11 - 5:14
    és tudta, hogy ellentmondásos érzések
    kavarognak bennem,
  • 5:14 - 5:16
    de ugyanakkor lehetőséget látott bennem,
  • 5:16 - 5:19
    és meg akarta ezt mutatni nekem.
  • 5:19 - 5:22
    Néhány év elteltével rájöttem,
    hogy a két portré
  • 5:22 - 5:25
    két teljesen különböző utat
    mutatott nekem:
  • 5:25 - 5:27
    félelemmel teli életet,
  • 5:27 - 5:29
    vagy a gyógyulás ígéretét és lehetőségét.
  • 5:30 - 5:33
    Mindig is a világosabb,
    színesebb festmény vonzott,
  • 5:33 - 5:35
    de nem igazán tudtam, mit jelent számomra,
  • 5:35 - 5:40
    vagy hogyan alakíthatom át jelenlegi
    mentalitásom örömmé és boldogsággá.
  • 5:40 - 5:43
    Látszólag folytattam az életem,
  • 5:43 - 5:45
    elvégeztem a középiskolát,
    egyetemre mentem,
  • 5:45 - 5:47
    míg legbelül
  • 5:47 - 5:50
    továbbra is ingáztam a csúcsok
  • 5:50 - 5:52
    és mélypontok között,
  • 5:52 - 5:55
    mint egy pingponglabda
    a két portré között.
  • 5:56 - 6:00
    2004-ben egy barátommal
    bejártam Közép-Amerikát.
  • 6:00 - 6:02
    Az első hetünket Roatán
    szigetén töltöttük,
  • 6:02 - 6:04
    Honduras partjainál.
  • 6:04 - 6:06
    Egy pár nap elteltével rájöttünk,
  • 6:06 - 6:10
    hogy az egyik új,
    helyi barátunk tűztáncos.
  • 6:10 - 6:13
    Egyikünk sem látott még tűztáncot,
  • 6:13 - 6:15
    ezért egyik este úgy döntöttünk,
    hogy megnézzük a műsort.
  • 6:17 - 6:20
    Megigézve néztük,
  • 6:20 - 6:24
    ahogy két barátjával meggyújtották,
  • 6:24 - 6:25
    a levegőbe röpítették,
  • 6:25 - 6:28
    és körbeforgatták testük körül
    ezeket a kellékeket.
  • 6:29 - 6:33
    Mozdulataik megfontoltak
    és irányítottak voltak,
  • 6:33 - 6:36
    mégis kecsesek és összhangban a zenével.
  • 6:39 - 6:41
    Teljesen el voltam bűvölve.
  • 6:42 - 6:45
    Másnap felajánlotta, hogy megtanít
    minket tűztáncolni vagy "pörgetni",
  • 6:45 - 6:47
    természetesen, tűz nélkül.
  • 6:47 - 6:49
    Megmutatta nekünk a különbséget
    a kontaktbot -
  • 6:49 - 6:53
    ami egy hosszú fa vagy alumínium darab,
    két kevlár kanóccal -
  • 6:53 - 6:57
    és a tüzes meteorok között, melyek kevlár
    kanócok láncokkal és ujjhurkokkal.
  • 6:58 - 7:01
    Miután először pörgettem a meteort,
  • 7:01 - 7:04
    tudtam, hogy ez olyan hobbi,
    amelyet még jobban meg akarok tanulni,
  • 7:04 - 7:07
    annak reményében, hogy egyszer talán
  • 7:07 - 7:11
    elég bátor leszek kipróbálni tűzzel.
  • 7:12 - 7:14
    Talán erre gondolhatnak az emberek:
  • 7:14 - 7:18
    Hogyhogy nem rémültem meg,
    és rohantam az ellenkező irányba?
  • 7:18 - 7:20
    Őszintén, nem tudom.
  • 7:21 - 7:24
    Gyermekkoromban a pompomlánykodás,
    gimnasztika és zongorázás
  • 7:24 - 7:26
    olyan tevékenységek voltak,
  • 7:26 - 7:29
    amelyeket kötelezően előírtak.
  • 7:29 - 7:33
    De ez efféle tűztánc flow artnak,
    egyfajta meditációnak tűnt,
  • 7:33 - 7:34
    csak épp a tűz volt a lényege,
  • 7:34 - 7:38
    melytől egész életemben
    mélységesen rettegtem.
  • 7:39 - 7:40
    Az első gyakorlás után
  • 7:40 - 7:43
    a barátommal összetákoltunk
    egy házi készítésű, saját meteorkészletet,
  • 7:43 - 7:46
    zoknik, cipőfűzők és teniszlabdák
    felhasználásával.
  • 7:46 - 7:48
    Nem gyújtottuk meg
    a cipőfűzőket és a zoknikat,
  • 7:48 - 7:50
    csak gyakorláshoz használtuk őket.
  • 7:50 - 7:52
    De miután hazatértünk Michiganbe
  • 7:52 - 7:56
    úgy döntöttünk, hogy saját, igazi tüzes
    meteorkészletet veszünk magunknak.
  • 7:56 - 7:58
    Néhány hónap elteltével úgy gondoltuk,
  • 7:58 - 8:00
    készen állunk arra, hogy meggyújtsuk őket.
  • 8:01 - 8:03
    Bevontuk magunkat több réteg pamuttal,
  • 8:03 - 8:05
    szereztünk egy tűzoltókészüléket,
  • 8:05 - 8:07
    megnedvesítettünk egy törölközőt,
  • 8:07 - 8:08
    előkészítettük az üzemanyagot,
  • 8:08 - 8:12
    nagyon erőteljes lelkesítő beszédet
    tartottunk egymásnak, és lepacsiztunk,
  • 8:12 - 8:14
    aztán meggyújtottuk a meteorokat.
  • 8:16 - 8:18
    Rémisztő volt.
  • 8:19 - 8:21
    Az egyik felem ki volt borulva,
  • 8:21 - 8:24
    és azt gondolta: "Oké, várj.
    Talán át kéne ezt gondolnunk.
  • 8:24 - 8:26
    Valószínűleg abba kellene hagynunk."
  • 8:26 - 8:29
    A tűz, amint elsüvített a fülem mellett,
  • 8:29 - 8:30
    rettenetesen hangos volt,
  • 8:30 - 8:32
    és azonnal felidéztette
    bennem a gyerekkoromat.
  • 8:33 - 8:36
    De ugyanakkor hihetetlenül
    felpezsdítő volt.
  • 8:38 - 8:41
    A másik, kreatív felem azt gondolta:
  • 8:41 - 8:45
    "Nem hiszem el! Tűztáncos vagyok."
  • 8:46 - 8:47
    Bárki, aki pörget,
  • 8:47 - 8:48
    kap egy kis adrenalinlöketet,
  • 8:48 - 8:51
    vagy érzi a tűztánc izgalmát.
  • 8:51 - 8:55
    Mivel életemre
    olyan nagy hatással volt a tűz,
  • 8:55 - 8:58
    óriási hatalomérzet töltött el,
  • 8:58 - 9:01
    hogy irányítom és bánok vele.
  • 9:02 - 9:06
    Azt a tudatos döntést hoztam,
    hogy kilépek a gyászból.
  • 9:06 - 9:08
    Nem volt könnyű.
  • 9:08 - 9:11
    "Hiányzik a szomorúság kényelme" –
    szól a Nirvána szövege,
  • 9:11 - 9:13
    és pontosan ezt éreztem.
  • 9:13 - 9:15
    Irányítottam a szomorúságomat.
  • 9:15 - 9:18
    Tudtam, mit hoz majd számomra,
    és tudtam, mire számítsak,
  • 9:18 - 9:21
    de legbelül azt is tudtam,
    hogy végül kemény munka árán,
  • 9:21 - 9:25
    meg kell próbálnom felépülni a múltamból.
  • 9:25 - 9:28
    Így hát folytattam a gyakorlást.
  • 9:28 - 9:31
    Vettem egy műanyag bevásárlószatyrot,
    csíkokra vágtam,
  • 9:31 - 9:32
    és a meteorok végeihez kötöttem,
  • 9:32 - 9:37
    hogy utánozzam vele a tűz hangját
    amint elhalad a fejem mellett.
  • 9:37 - 9:39
    És folyamatosan gyújtottam a meteorokat.
  • 9:40 - 9:42
    Egy adott ponton valami megváltozott.
  • 9:42 - 9:44
    Megváltozott a szemléletem a tűztáncról:
  • 9:44 - 9:47
    amitől tartottam,
  • 9:47 - 9:50
    megnyugvást hozott számomra.
  • 9:52 - 9:53
    Észre sem vettem,
  • 9:53 - 9:56
    és elkezdtem a saját
    expozíciós terápiámat,
  • 9:56 - 9:58
    valódi pszichoterápiát,
  • 9:58 - 10:02
    ahol szándékosan olyasminek tesszük
    ki magunkat, ami traumát okozott nekünk,
  • 10:02 - 10:04
    vagy megrémített.
  • 10:04 - 10:07
    Ezen az egyedi módon
    tűznek tettem ki magam,
  • 10:07 - 10:10
    és megváltoztattam a jelentését.
  • 10:11 - 10:12
    Rémálmaim ritkábbak lettek,
  • 10:12 - 10:15
    és most már, évekkel később,
    szinte teljesen megszűntek.
  • 10:16 - 10:20
    Nemcsak magamért tűztáncoltam,
    rendezvényeken, előadásokon is felléptem.
  • 10:20 - 10:24
    Tűztáncos csapatot indítottam
    barátaimmal, míg Dubaiban éltem,
  • 10:24 - 10:28
    gyönyörű műalkotásokat hoztam létre
    húgommal, akiből fényképész lett,
  • 10:28 - 10:30
    gyerekeket tanítottam pörgetésre
    születésnapi partikon,
  • 10:30 - 10:33
    színpadon és fesztiválokon léptem fel,
  • 10:33 - 10:36
    és még a saját gyermekeimnek is
    megtanítottam a pörgetés alapjait.
  • 10:37 - 10:38
    Ez korántsem jelenti azt,
  • 10:38 - 10:41
    hogy már nem félek a tűztől.
  • 10:41 - 10:44
    Milliószor gyakorolhatok egy mozdulatot,
  • 10:44 - 10:45
    de amikor tűzzel próbálom,
  • 10:45 - 10:49
    érzem a már ismert pánikot,
    és a mellkasom összeszorul.
  • 10:50 - 10:53
    Még mindig tartok attól,
    hogy kétszintes házban éljek,
  • 10:53 - 10:55
    vagy hogy kandallóm legyen.
  • 10:56 - 10:58
    Minden este, mielőtt aludni mennék,
  • 10:58 - 11:01
    szabaddá teszem az utat gyerekeim
    szobáinak ajtaja közt,
  • 11:01 - 11:02
    a mi szobánk ajtaja
  • 11:02 - 11:04
    és minden kijárati ajtó közti utat,
  • 11:04 - 11:05
    ha netán menekülnünk kellene.
  • 11:05 - 11:07
    És hosszú időmbe telt,
  • 11:07 - 11:10
    mire megbarátkoztam a gondolattal,
    hogy éjszakára becsukjuk az ajtókat,
  • 11:10 - 11:12
    hogy lelassítsunk egy esetleges tüzet,
  • 11:12 - 11:15
    mert ha becsukom hálószobájuk ajtaját,
  • 11:15 - 11:18
    akkor talán nem hallom meg őket,
    ahogy anyukám meghallott engem.
  • 11:19 - 11:22
    És természetesen, ez az én történetem.
  • 11:22 - 11:24
    Nem adhatok megoldást annak,
  • 11:24 - 11:26
    aki másfajta traumát élt át.
  • 11:26 - 11:28
    Fordított esetben,
  • 11:28 - 11:30
    ha én veszítettem volna el
    tűzben a gyerekem,
  • 11:30 - 11:33
    nem hiszem, hogy a tűztánc
    lenne a megoldás,
  • 11:33 - 11:36
    vagy hogy valaha is képes lennék újra
    tűz közelébe merészkedni.
  • 11:36 - 11:39
    De amit a saját tapasztalatom
    alapján elmondhatok,
  • 11:39 - 11:42
    hogy egy trauma vagy egy
    megpróbáltatás átélése után
  • 11:42 - 11:45
    két út áll előttünk.
  • 11:45 - 11:49
    Az egyik út félelemmel
    és sötétséggel teli élethez vezet,
  • 11:49 - 11:52
    mint a korábban említett
    fekete-fehér festmény.
  • 11:52 - 11:54
    Lehet, hogy folytatjuk az életünk,
  • 11:54 - 11:58
    de ragaszkodunk majd
    a vigaszt nyújtó szomorúsághoz.
  • 11:58 - 12:01
    A másik út, a gyászból való kilépés,
  • 12:01 - 12:03
    nem változtat meg,
    és nem hoz helyre semmit.
  • 12:04 - 12:05
    Nehéz lesz.
  • 12:05 - 12:07
    És nehéz is marad,
  • 12:07 - 12:12
    magas hegyekkel és mély, sötét völgyekkel.
  • 12:13 - 12:16
    De ez az út előre mutat és előre halad.
  • 12:17 - 12:19
    Amikor megtanultam tűzzel táncolni,
  • 12:19 - 12:23
    megtanultam összehangolni
    sérült oldalam az egész életemmel,
  • 12:23 - 12:26
    amelyik még kialakulóban volt.
  • 12:27 - 12:29
    A tűz nem csupán traumát
    jelentett számomra,
  • 12:29 - 12:31
    hanem szépséget és művészetet is,
  • 12:31 - 12:34
    mindet egyszerre, akárcsak az élet,
  • 12:34 - 12:36
    ami pislákoló és parázsló,
  • 12:36 - 12:39
    ugyanakkor égő és káprázatos,
  • 12:40 - 12:45
    és valahol a kettő között,
    módot találtam, hogy táncoljak:
  • 12:45 - 12:46
    én.
  • 12:46 - 12:48
    Köszönöm.
Títol:
Tűzzel táncolva léptem ki a gyászból
Speaker:
Danielle Torley
Descripció:

Miután alig hatéves korában elveszítette édesanyját egy háztűzben, Danielle Torley két utat látott maga előtt: egy félelemmel teli vagy egy felépülést ígérő életet. Ebben a lelkesítő beszédben elmondja, hogyan változtatta gyászát szépséggé a legváratlanabb módon: tűzzel táncolva.

more » « less
Video Language:
English
Team:
closed TED
Projecte:
TEDTalks
Duration:
13:02

Hungarian subtitles

Revisions