Tűzzel táncolva léptem ki a gyászból
-
0:01 - 0:03Amikor hatéves voltam,
-
0:03 - 0:05a házunk kigyulladt,
-
0:05 - 0:06és az édesanyám meghalt.
-
0:07 - 0:09Hideg februári éjszaka volt Michiganben.
-
0:09 - 0:11A kéményünket nemrégiben hozták rendbe,
-
0:11 - 0:14ezért melengető tüzet
raktunk a kandallóba. -
0:14 - 0:17Húgom meg én a kutyánk mellett ültünk,
-
0:17 - 0:20és egy vadonatúj doboz színes
ceruzával kifestőztünk, -
0:20 - 0:22mikor anya azt mondta: ideje lefeküdni.
-
0:22 - 0:24Aznap estére északi utat terveztünk,
-
0:24 - 0:26szánozós hétvégét,
-
0:26 - 0:28de már besötétedett, és havazott odakint,
-
0:28 - 0:31ezért úgy döntöttünk,
inkább másnap reggel indulunk. -
0:31 - 0:34Felmentünk, fogat mostunk,
és bemásztunk az ágyunkba. -
0:34 - 0:37Húgom szobája a lépcső mellett volt,
-
0:37 - 0:38az enyém pedig a folyosó legvégén.
-
0:39 - 0:41A szüleink betakargattak,
jóéjtpuszit adtak, -
0:41 - 0:44aztán résnyire hagyták az ajtót,
-
0:44 - 0:46a folyosó lámpáját pedig égve,
ahogy mindig szokták. -
0:47 - 0:50Az éjszaka közepén izzadtan,
összezavarodottan ébredtem, -
0:50 - 0:53mert nem láttam a lámpa fényét.
-
0:53 - 0:55Szüleim után kiáltottam,
-
0:55 - 0:58míg végül olyan szavakat hallottam,
amelyeket sosem fogok elfelejteni: -
0:58 - 1:00"Dave, tűz van!"
-
1:00 - 1:03Utólag megtudtuk,
hogy a korábban rakott tűz -
1:03 - 1:06átjutott a kémény
javítatlanul maradt repedésén -
1:06 - 1:08ez a kandallóajtók
kirobbanásához vezetett, -
1:08 - 1:10és a tűz beözönlött a nappaliba.
-
1:11 - 1:14Emlékszem, hogy anyukám átszaladt
a húgom szobájába, -
1:14 - 1:16eszeveszetten kereste őt,
-
1:16 - 1:18és végül rátalált a földön.
-
1:19 - 1:21Négykézláb kúsztam utána,
-
1:21 - 1:23közben próbáltam nem belélegezni a füstöt.
-
1:24 - 1:26Emlékszem, hogy ott álltam
a húgom szobája mellett, -
1:26 - 1:29és próbáltam felkapcsolni
a folyosói lámpát, -
1:29 - 1:30de az már égett,
-
1:30 - 1:33csak nem láttam a sűrű füst miatt.
-
1:35 - 1:38Emlékszem, éreztem
a tűz forróságát a bőrömön, -
1:38 - 1:41és hallottam a hangját,
ahogy gomolygott fel a lépcsőknél. -
1:44 - 1:47Apám odarohant a hálószobám ablakához
menekülési útvonalat keresve, -
1:47 - 1:50de február lévén az ablak be volt fagyva.
-
1:50 - 1:54Végül betörte az ablakot, és kifeszítette,
-
1:54 - 1:57a karját és a kezét üvegdarabok
és vágások borították. -
1:58 - 2:01Kiemelt engem és húgomat
az ablak alatti ponyvatetőre, -
2:01 - 2:03és azt mondta, kiabáljunk segítségért.
-
2:03 - 2:04Mivel nem látta anyukámat,
-
2:04 - 2:08arra gondolt, hogy visszamegy
érte a tűzbe, -
2:08 - 2:11de miután ránk nézett,
ahogy összebújtunk a tetőn, -
2:11 - 2:14felismerte, hogy talán egyikük sem jut ki,
-
2:14 - 2:16velünk maradt,
-
2:16 - 2:18és inkább anya nevét kiabálta az ablakból.
-
2:20 - 2:21Egy pár perc elteltével,
-
2:21 - 2:25egy elhaladó autós
észrevette a füstöt és a tüzet, -
2:25 - 2:26felhajtott a pázsitunkra,
-
2:26 - 2:28felmászott az autója tetejére,
-
2:28 - 2:30és azt mondta: ugorjunk a karjába.
-
2:30 - 2:32Sosem láttuk azelőtt,
-
2:32 - 2:33és bár megmentette az életünket,
-
2:33 - 2:35soha többé nem láttuk viszont.
-
2:35 - 2:37Átvittek minket a szomszéd házába,
-
2:37 - 2:40míg apa továbbra is várta anyát a tetőn,
-
2:40 - 2:43karját kinyújtva
-
2:43 - 2:44az ablakon át a tűzbe,
-
2:44 - 2:47szólongatva újra és újra.
-
2:49 - 2:51Később elmondta, hogy mikor
a tűzoltóság odaért, -
2:51 - 2:53levitték a létrán, épp akkor,
-
2:54 - 2:57mikor egy lenti ablak szilánkokra tört,
és lángra kapott. -
2:57 - 3:00A tűzoltók nehezen találták meg anyukámat.
-
3:00 - 3:03Végig a hálószobám padlóján feküdt
-
3:03 - 3:06egy lábára zuhant komód alá szorulva.
-
3:07 - 3:09Szerintünk a kutyánkért ment vissza,
-
3:09 - 3:13de mire a tűzoltók megtalálták,
már túl késő volt. -
3:13 - 3:15Meghalt a kórház fele vezető úton.
-
3:17 - 3:19Apa válságos állapotban volt,
-
3:19 - 3:23füstmérgezés, égések és vágások
borították teste egyharmadát. -
3:24 - 3:25Közel egy hónapot töltött a kórházban,
-
3:26 - 3:28nem tudott részt venni anya temetésén,
-
3:28 - 3:32és többszörös, gyötrelmes
bőrátültetésen esett át. -
3:32 - 3:35Húgommal az utca túloldalán
lakó szomszédnál maradtunk, -
3:35 - 3:39de órákig üldögéltünk
a nappalijuk ablakánál, -
3:39 - 3:42és csak bámultuk leégett
otthonunk maradványait. -
3:42 - 3:44Néhány nap múlva nyilvánvalóvá vált,
-
3:44 - 3:47hogy családi barátokhoz kell költözzünk.
-
3:49 - 3:51Az elkövetkezendő évek kemények voltak.
-
3:51 - 3:53Egyedülálló szülőként,
-
3:53 - 3:55apa mindent megtett két kislányáért,
-
3:55 - 3:59miközben mindannyian próbáltunk
gyászolni és felépülni. -
4:00 - 4:03Új valóságban folytattuk életünk.
-
4:03 - 4:06Apa új, kandalló nélküli
házat vett az utcánkban, -
4:06 - 4:08és végül újra megnősült.
-
4:08 - 4:10Húgommal remekeltünk az iskolában.
-
4:10 - 4:11Én pompomlány voltam,
-
4:11 - 4:14ő pedig lovagolt, és zenekarban játszott.
-
4:14 - 4:18De semmi sem akadályozhatta meg a görcsös
rémálmokat, melyek kísértettek. -
4:19 - 4:21Tűzről álmodtam,
-
4:21 - 4:24arról, hogy benne rekedtem,
és nincs menekvés. -
4:24 - 4:26Emlékszem, és még most is érzem
-
4:26 - 4:29a teljes pánikot
és a nyomást a mellkasomban. -
4:29 - 4:34Még rosszabbak voltak az álmok,
amikor kintről néztem a tüzet, -
4:34 - 4:36és próbáltam menteni a bent rekedteket.
-
4:37 - 4:40Lélegzet után kapkodva,
-
4:40 - 4:43könnyes szemmel, zokogva ébredtem.
-
4:47 - 4:49Amikor 15 éves voltam,
-
4:49 - 4:51egy nagyon tehetséges művész barátom
-
4:51 - 4:53két absztrakt portrét festett rólam.
-
4:53 - 4:55Egyik fekete-fehér volt,
-
4:55 - 4:58és szoba sarkában kuporgó,
ijedt lányt ábrázolt, -
4:58 - 5:00árnyékokkal körülvéve.
-
5:00 - 5:03A másik egy kirobbanó színkavalkád volt:
-
5:03 - 5:05a lány a lap közepén állt,
-
5:05 - 5:06kitárt karokkal,
-
5:06 - 5:09telve örömmel és boldogsággal.
-
5:10 - 5:11Barátom ismerte a múltamat,
-
5:11 - 5:14és tudta, hogy ellentmondásos érzések
kavarognak bennem, -
5:14 - 5:16de ugyanakkor lehetőséget látott bennem,
-
5:16 - 5:19és meg akarta ezt mutatni nekem.
-
5:19 - 5:22Néhány év elteltével rájöttem,
hogy a két portré -
5:22 - 5:25két teljesen különböző utat
mutatott nekem: -
5:25 - 5:27félelemmel teli életet,
-
5:27 - 5:29vagy a gyógyulás ígéretét és lehetőségét.
-
5:30 - 5:33Mindig is a világosabb,
színesebb festmény vonzott, -
5:33 - 5:35de nem igazán tudtam, mit jelent számomra,
-
5:35 - 5:40vagy hogyan alakíthatom át jelenlegi
mentalitásom örömmé és boldogsággá. -
5:40 - 5:43Látszólag folytattam az életem,
-
5:43 - 5:45elvégeztem a középiskolát,
egyetemre mentem, -
5:45 - 5:47míg legbelül
-
5:47 - 5:50továbbra is ingáztam a csúcsok
-
5:50 - 5:52és mélypontok között,
-
5:52 - 5:55mint egy pingponglabda
a két portré között. -
5:56 - 6:002004-ben egy barátommal
bejártam Közép-Amerikát. -
6:00 - 6:02Az első hetünket Roatán
szigetén töltöttük, -
6:02 - 6:04Honduras partjainál.
-
6:04 - 6:06Egy pár nap elteltével rájöttünk,
-
6:06 - 6:10hogy az egyik új,
helyi barátunk tűztáncos. -
6:10 - 6:13Egyikünk sem látott még tűztáncot,
-
6:13 - 6:15ezért egyik este úgy döntöttünk,
hogy megnézzük a műsort. -
6:17 - 6:20Megigézve néztük,
-
6:20 - 6:24ahogy két barátjával meggyújtották,
-
6:24 - 6:25a levegőbe röpítették,
-
6:25 - 6:28és körbeforgatták testük körül
ezeket a kellékeket. -
6:29 - 6:33Mozdulataik megfontoltak
és irányítottak voltak, -
6:33 - 6:36mégis kecsesek és összhangban a zenével.
-
6:39 - 6:41Teljesen el voltam bűvölve.
-
6:42 - 6:45Másnap felajánlotta, hogy megtanít
minket tűztáncolni vagy "pörgetni", -
6:45 - 6:47természetesen, tűz nélkül.
-
6:47 - 6:49Megmutatta nekünk a különbséget
a kontaktbot - -
6:49 - 6:53ami egy hosszú fa vagy alumínium darab,
két kevlár kanóccal - -
6:53 - 6:57és a tüzes meteorok között, melyek kevlár
kanócok láncokkal és ujjhurkokkal. -
6:58 - 7:01Miután először pörgettem a meteort,
-
7:01 - 7:04tudtam, hogy ez olyan hobbi,
amelyet még jobban meg akarok tanulni, -
7:04 - 7:07annak reményében, hogy egyszer talán
-
7:07 - 7:11elég bátor leszek kipróbálni tűzzel.
-
7:12 - 7:14Talán erre gondolhatnak az emberek:
-
7:14 - 7:18Hogyhogy nem rémültem meg,
és rohantam az ellenkező irányba? -
7:18 - 7:20Őszintén, nem tudom.
-
7:21 - 7:24Gyermekkoromban a pompomlánykodás,
gimnasztika és zongorázás -
7:24 - 7:26olyan tevékenységek voltak,
-
7:26 - 7:29amelyeket kötelezően előírtak.
-
7:29 - 7:33De ez efféle tűztánc flow artnak,
egyfajta meditációnak tűnt, -
7:33 - 7:34csak épp a tűz volt a lényege,
-
7:34 - 7:38melytől egész életemben
mélységesen rettegtem. -
7:39 - 7:40Az első gyakorlás után
-
7:40 - 7:43a barátommal összetákoltunk
egy házi készítésű, saját meteorkészletet, -
7:43 - 7:46zoknik, cipőfűzők és teniszlabdák
felhasználásával. -
7:46 - 7:48Nem gyújtottuk meg
a cipőfűzőket és a zoknikat, -
7:48 - 7:50csak gyakorláshoz használtuk őket.
-
7:50 - 7:52De miután hazatértünk Michiganbe
-
7:52 - 7:56úgy döntöttünk, hogy saját, igazi tüzes
meteorkészletet veszünk magunknak. -
7:56 - 7:58Néhány hónap elteltével úgy gondoltuk,
-
7:58 - 8:00készen állunk arra, hogy meggyújtsuk őket.
-
8:01 - 8:03Bevontuk magunkat több réteg pamuttal,
-
8:03 - 8:05szereztünk egy tűzoltókészüléket,
-
8:05 - 8:07megnedvesítettünk egy törölközőt,
-
8:07 - 8:08előkészítettük az üzemanyagot,
-
8:08 - 8:12nagyon erőteljes lelkesítő beszédet
tartottunk egymásnak, és lepacsiztunk, -
8:12 - 8:14aztán meggyújtottuk a meteorokat.
-
8:16 - 8:18Rémisztő volt.
-
8:19 - 8:21Az egyik felem ki volt borulva,
-
8:21 - 8:24és azt gondolta: "Oké, várj.
Talán át kéne ezt gondolnunk. -
8:24 - 8:26Valószínűleg abba kellene hagynunk."
-
8:26 - 8:29A tűz, amint elsüvített a fülem mellett,
-
8:29 - 8:30rettenetesen hangos volt,
-
8:30 - 8:32és azonnal felidéztette
bennem a gyerekkoromat. -
8:33 - 8:36De ugyanakkor hihetetlenül
felpezsdítő volt. -
8:38 - 8:41A másik, kreatív felem azt gondolta:
-
8:41 - 8:45"Nem hiszem el! Tűztáncos vagyok."
-
8:46 - 8:47Bárki, aki pörget,
-
8:47 - 8:48kap egy kis adrenalinlöketet,
-
8:48 - 8:51vagy érzi a tűztánc izgalmát.
-
8:51 - 8:55Mivel életemre
olyan nagy hatással volt a tűz, -
8:55 - 8:58óriási hatalomérzet töltött el,
-
8:58 - 9:01hogy irányítom és bánok vele.
-
9:02 - 9:06Azt a tudatos döntést hoztam,
hogy kilépek a gyászból. -
9:06 - 9:08Nem volt könnyű.
-
9:08 - 9:11"Hiányzik a szomorúság kényelme" –
szól a Nirvána szövege, -
9:11 - 9:13és pontosan ezt éreztem.
-
9:13 - 9:15Irányítottam a szomorúságomat.
-
9:15 - 9:18Tudtam, mit hoz majd számomra,
és tudtam, mire számítsak, -
9:18 - 9:21de legbelül azt is tudtam,
hogy végül kemény munka árán, -
9:21 - 9:25meg kell próbálnom felépülni a múltamból.
-
9:25 - 9:28Így hát folytattam a gyakorlást.
-
9:28 - 9:31Vettem egy műanyag bevásárlószatyrot,
csíkokra vágtam, -
9:31 - 9:32és a meteorok végeihez kötöttem,
-
9:32 - 9:37hogy utánozzam vele a tűz hangját
amint elhalad a fejem mellett. -
9:37 - 9:39És folyamatosan gyújtottam a meteorokat.
-
9:40 - 9:42Egy adott ponton valami megváltozott.
-
9:42 - 9:44Megváltozott a szemléletem a tűztáncról:
-
9:44 - 9:47amitől tartottam,
-
9:47 - 9:50megnyugvást hozott számomra.
-
9:52 - 9:53Észre sem vettem,
-
9:53 - 9:56és elkezdtem a saját
expozíciós terápiámat, -
9:56 - 9:58valódi pszichoterápiát,
-
9:58 - 10:02ahol szándékosan olyasminek tesszük
ki magunkat, ami traumát okozott nekünk, -
10:02 - 10:04vagy megrémített.
-
10:04 - 10:07Ezen az egyedi módon
tűznek tettem ki magam, -
10:07 - 10:10és megváltoztattam a jelentését.
-
10:11 - 10:12Rémálmaim ritkábbak lettek,
-
10:12 - 10:15és most már, évekkel később,
szinte teljesen megszűntek. -
10:16 - 10:20Nemcsak magamért tűztáncoltam,
rendezvényeken, előadásokon is felléptem. -
10:20 - 10:24Tűztáncos csapatot indítottam
barátaimmal, míg Dubaiban éltem, -
10:24 - 10:28gyönyörű műalkotásokat hoztam létre
húgommal, akiből fényképész lett, -
10:28 - 10:30gyerekeket tanítottam pörgetésre
születésnapi partikon, -
10:30 - 10:33színpadon és fesztiválokon léptem fel,
-
10:33 - 10:36és még a saját gyermekeimnek is
megtanítottam a pörgetés alapjait. -
10:37 - 10:38Ez korántsem jelenti azt,
-
10:38 - 10:41hogy már nem félek a tűztől.
-
10:41 - 10:44Milliószor gyakorolhatok egy mozdulatot,
-
10:44 - 10:45de amikor tűzzel próbálom,
-
10:45 - 10:49érzem a már ismert pánikot,
és a mellkasom összeszorul. -
10:50 - 10:53Még mindig tartok attól,
hogy kétszintes házban éljek, -
10:53 - 10:55vagy hogy kandallóm legyen.
-
10:56 - 10:58Minden este, mielőtt aludni mennék,
-
10:58 - 11:01szabaddá teszem az utat gyerekeim
szobáinak ajtaja közt, -
11:01 - 11:02a mi szobánk ajtaja
-
11:02 - 11:04és minden kijárati ajtó közti utat,
-
11:04 - 11:05ha netán menekülnünk kellene.
-
11:05 - 11:07És hosszú időmbe telt,
-
11:07 - 11:10mire megbarátkoztam a gondolattal,
hogy éjszakára becsukjuk az ajtókat, -
11:10 - 11:12hogy lelassítsunk egy esetleges tüzet,
-
11:12 - 11:15mert ha becsukom hálószobájuk ajtaját,
-
11:15 - 11:18akkor talán nem hallom meg őket,
ahogy anyukám meghallott engem. -
11:19 - 11:22És természetesen, ez az én történetem.
-
11:22 - 11:24Nem adhatok megoldást annak,
-
11:24 - 11:26aki másfajta traumát élt át.
-
11:26 - 11:28Fordított esetben,
-
11:28 - 11:30ha én veszítettem volna el
tűzben a gyerekem, -
11:30 - 11:33nem hiszem, hogy a tűztánc
lenne a megoldás, -
11:33 - 11:36vagy hogy valaha is képes lennék újra
tűz közelébe merészkedni. -
11:36 - 11:39De amit a saját tapasztalatom
alapján elmondhatok, -
11:39 - 11:42hogy egy trauma vagy egy
megpróbáltatás átélése után -
11:42 - 11:45két út áll előttünk.
-
11:45 - 11:49Az egyik út félelemmel
és sötétséggel teli élethez vezet, -
11:49 - 11:52mint a korábban említett
fekete-fehér festmény. -
11:52 - 11:54Lehet, hogy folytatjuk az életünk,
-
11:54 - 11:58de ragaszkodunk majd
a vigaszt nyújtó szomorúsághoz. -
11:58 - 12:01A másik út, a gyászból való kilépés,
-
12:01 - 12:03nem változtat meg,
és nem hoz helyre semmit. -
12:04 - 12:05Nehéz lesz.
-
12:05 - 12:07És nehéz is marad,
-
12:07 - 12:12magas hegyekkel és mély, sötét völgyekkel.
-
12:13 - 12:16De ez az út előre mutat és előre halad.
-
12:17 - 12:19Amikor megtanultam tűzzel táncolni,
-
12:19 - 12:23megtanultam összehangolni
sérült oldalam az egész életemmel, -
12:23 - 12:26amelyik még kialakulóban volt.
-
12:27 - 12:29A tűz nem csupán traumát
jelentett számomra, -
12:29 - 12:31hanem szépséget és művészetet is,
-
12:31 - 12:34mindet egyszerre, akárcsak az élet,
-
12:34 - 12:36ami pislákoló és parázsló,
-
12:36 - 12:39ugyanakkor égő és káprázatos,
-
12:40 - 12:45és valahol a kettő között,
módot találtam, hogy táncoljak: -
12:45 - 12:46én.
-
12:46 - 12:48Köszönöm.
- Title:
- Tűzzel táncolva léptem ki a gyászból
- Speaker:
- Danielle Torley
- Description:
-
Miután alig hatéves korában elveszítette édesanyját egy háztűzben, Danielle Torley két utat látott maga előtt: egy félelemmel teli vagy egy felépülést ígérő életet. Ebben a lelkesítő beszédben elmondja, hogyan változtatta gyászát szépséggé a legváratlanabb módon: tűzzel táncolva.
- Video Language:
- English
- Team:
- closed TED
- Project:
- TEDTalks
- Duration:
- 13:02
Csaba Lóki approved Hungarian subtitles for I stepped out of grief -- by dancing with fire | ||
Csaba Lóki edited Hungarian subtitles for I stepped out of grief -- by dancing with fire | ||
Reka Lorinczy accepted Hungarian subtitles for I stepped out of grief -- by dancing with fire | ||
Reka Lorinczy edited Hungarian subtitles for I stepped out of grief -- by dancing with fire | ||
Reka Lorinczy edited Hungarian subtitles for I stepped out of grief -- by dancing with fire | ||
Reka Lorinczy edited Hungarian subtitles for I stepped out of grief -- by dancing with fire | ||
Reka Lorinczy edited Hungarian subtitles for I stepped out of grief -- by dancing with fire | ||
Reka Lorinczy edited Hungarian subtitles for I stepped out of grief -- by dancing with fire |