A gyászból nem továbblépünk. Előrelépünk vele.
-
0:01 - 0:03Nos, 2014 nagyszerű év volt a számomra.
-
0:03 - 0:05Volt ilyenjük?
-
0:05 - 0:07Egy nagyszerű, egy igazán sikeres év?
-
0:07 - 0:09Az enyém így nézett ki.
-
0:09 - 0:12Október 3-án elvetéltem
a második gyermekünkkel. -
0:12 - 0:15Aztán október 8-án az apám meghalt rákban.
-
0:15 - 0:18Majd november 25-én
meghalt a férjem, Aaron, -
0:18 - 0:21miután három évet küzdött
négyes stádiumú glioblastomával, -
0:21 - 0:23ami csak egy csicsás név az agytumorra.
-
0:25 - 0:26Szóval vicces vagyok.
-
0:27 - 0:28(Nevetés)
-
0:28 - 0:32Az emberek imádnak folyton
meghívni mindenhova. -
0:32 - 0:33Zsúfolt társasági élet.
-
0:33 - 0:36Általában mikor az életemnek
ezen részéről beszélek, -
0:36 - 0:40alapvetően így reagálnak:
-
0:40 - 0:42(Sóhaj)
-
0:42 - 0:43"El sem... el sem tudom képzelni."
-
0:45 - 0:47De szerintem el tudják.
-
0:48 - 0:49Szerintem el tudják.
-
0:49 - 0:50És szerintem el is kellene,
-
0:50 - 0:53mert egy nap meg fog történni önökkel is.
-
0:53 - 0:58Talán nem ugyanezek a veszteségek,
nem ugyanilyen sorrendben vagy tempóban, -
0:58 - 0:59de mondtam: vicces vagyok,
-
0:59 - 1:03és a kutatás, amit láttam,
megdöbbenti majd önöket: -
1:03 - 1:06mindenkinek, akit szeretnek, száz százalék
esélye van, hogy meghaljon. -
1:06 - 1:09(Nevetés)
-
1:09 - 1:11És ezért jöttek el a TED-re.
-
1:11 - 1:13(Nevetés)
-
1:13 - 1:16(Taps)
-
1:16 - 1:18Szóval mióta e veszteségek értek,
-
1:18 - 1:22karriert csináltam abból, hogy a halálról
és veszteségről beszéljek, -
1:22 - 1:25nemcsak a sajátomról,
mert azt könnyű ismételgetni, -
1:25 - 1:29hanem mások veszteségeiről
és tragédiáiról is. -
1:29 - 1:31Ez egy piaci rés, azt kell mondjam.
-
1:31 - 1:33(Nevetés)
-
1:33 - 1:36Egy kis piaci rés, és azt kívánom,
bár több pénzt hozna, de... -
1:36 - 1:37(Nevetés)
-
1:37 - 1:41...írtam néhány lelkesítő könyvet,
-
1:41 - 1:44vezetek egy internetes rádióadást,
beindítottam egy nonprofit alapítványt. -
1:44 - 1:46Csak teszem, ami tőlem telik,
-
1:46 - 1:49hogy több ember számára tegyem
elviselhetővé az elviselhetetlent, -
1:50 - 1:52és a gyász annyira elviselhetetlen.
-
1:52 - 1:56Annyira elviselhetetlen,
különösen, ha valaki más gyásza az. -
1:57 - 2:02Szóval annak a munkának egy része
ez a csoport, amit Moe barátommal kezdtem, -
2:02 - 2:03aki szintén özvegy;
-
2:03 - 2:05szóval úgy hívjuk,
"A Dögös Ifjú Özvegyek Klubja". -
2:05 - 2:07(Nevetés)
-
2:07 - 2:09És igazi, van tagsági kártyánk
-
2:09 - 2:11és pólónk.
-
2:11 - 2:15És amikor meghal valakijük,
a férjük, feleségük, barátnőjük, barátjuk, -
2:15 - 2:17egyáltalán nem számít, házasok voltak-e,
-
2:17 - 2:20a barátaik és a családjuk
elkezd keresgélni -
2:20 - 2:22a barátok barátainak
a barátainak a barátai közt, -
2:22 - 2:25míg nem találnak valakit,
aki valami hasonlón esett át, -
2:25 - 2:27és aztán összehozzák magukat,
-
2:27 - 2:32hogy egymással beszélgessenek,
ne más emberekre zúdítsák a bánatukat. -
2:32 - 2:34(Nevetés)
-
2:34 - 2:35Szóval ezt csináljuk.
-
2:35 - 2:39Csak egy sor kis csoport,
-
2:39 - 2:42ahol férfiak, nők, melegek, heterók,
házasok, kapcsolatban állók -
2:43 - 2:47beszélgethetnek a halottaikról,
-
2:47 - 2:48és elmondhatnak dolgokat,
-
2:48 - 2:52amelyeket a környezetük nem tud befogadni,
vagy nem szívesen hallgatna meg. -
2:52 - 2:54Mindenféle, változatos beszélgetések.
-
2:54 - 2:56Például, "A férjem két hete hunyt el,
-
2:56 - 2:58csak a szexre tudok gondolni,
ez normális?" -
2:58 - 3:00Igen.
-
3:00 - 3:02"Mi van, ha a Property fivérek egyikével?"
-
3:02 - 3:03Kevésbé normális, de elfogadom.
-
3:03 - 3:06(Nevetés)
-
3:07 - 3:11Vagy: "Figyeljetek! Ha nyilvános helyre
megyek, és öregeket látok kézenfogva, -
3:11 - 3:14párokat, akik szemmel láthatóan
évtizedek óta együtt vannak, -
3:14 - 3:16rájuk nézek, és elképzelem mindazt,
-
3:16 - 3:18amin együtt mentek keresztül,
-
3:18 - 3:20a jó és rossz dolgokat,
-
3:20 - 3:23a vitáikat arról, kinek kellene
kivinni a szemetet... -
3:23 - 3:26És egyszerre azon kapom magam,
hogy a szívem megtelik dühvel." -
3:26 - 3:27(Nevetés)
-
3:27 - 3:29És ez a példa személyes a számomra.
-
3:30 - 3:33A csoportban folyó legtöbb beszélgetés
-
3:33 - 3:35csak köztünk maradhat és fog is maradni,
-
3:35 - 3:37de más dolgokból, amikről beszélünk,
-
3:37 - 3:40a világ többi része – az,
amelyik ismeri a gyászt, -
3:40 - 3:42de még nem élte át –
-
3:42 - 3:44igazán profitálhat, ha hallja.
-
3:44 - 3:45És hogy megértsék,
-
3:45 - 3:50engem csak a nem tudományos kutatások
érdekelnek, csak ezeket fogom fel, -
3:50 - 3:52így elmentem A Dögös Ifjú
Özvegyek Klubjába, és így szóltam: -
3:52 - 3:57"Helló, emberek, emlékeztek,
mikor meghalt a társatok?" Emlékeztek. -
3:57 - 3:59"Emlékeztek, mi mindent
mondtak nektek az emberek?" -
3:59 - 4:00"Ó, igen."
-
4:00 - 4:02"Mit utáltatok a legjobban?"
-
4:02 - 4:05Sokféle megjegyzést, választ kapok,
az emberek sok mindent mondanak, -
4:05 - 4:08de közülük kettő
elég gyorsan az élre tört. -
4:09 - 4:10"Továbblépés."
-
4:12 - 4:14Nos, 2014-ben,
-
4:14 - 4:18elmondom önöknek, újból férjhez mentem
egy igen jóképű, Matthew nevű férfihez, -
4:18 - 4:21akivel négy gyermeket nevelünk közösen
-
4:21 - 4:25az amerikai Minneapolis
külvárosában élünk, Minnesota államban. -
4:25 - 4:26Van egy befogadott kutyánk.
-
4:26 - 4:28(Nevetés)
-
4:28 - 4:29Egy furgont vezetek,
-
4:29 - 4:32olyat, aminek az ajtajai kinyílnak,
pedig hozzájuk sem érek. -
4:32 - 4:33(Nevetés)
-
4:33 - 4:36Mintha, akárhogy is nézzük
("by any >>mezhure<<"), az élet jó lenne. -
4:36 - 4:39Sosem mondtam még így: "mezhure",
egyetlen egyszer sem. -
4:39 - 4:45(Nevetés)
-
4:45 - 4:46Nem tudom, honnan jött.
-
4:46 - 4:48(Nevetés)
-
4:48 - 4:51Sosem hallottam senkit,
hogy így mondaná. -
4:51 - 4:53Úgy néz ki, mintha úgy kellene ejteni,
-
4:53 - 4:55ezért marhaság az angol nyelv, szóval...
-
4:55 - 4:56(Nevetés)
-
4:56 - 4:58Annyira csodálok bárkit,
aki mondjuk beszéli -
4:58 - 5:01egy értelmes nyelv mellett, pluszban
– szép munka. -
5:01 - 5:03(Nevetés)
-
5:03 - 5:05De akárhogyan is nézzük...
-
5:05 - 5:06(Nevetés)
-
5:06 - 5:11De akárhogyan is nézzük, az élet valóban,
igazán szép, de nem "ment tovább". -
5:12 - 5:15Én nem léptem tovább,
és annyira gyűlölöm ezt a kifejezést, -
5:15 - 5:17és megértem, mások miért gyűlölik.
-
5:17 - 5:18Mert arra utal,
-
5:18 - 5:23hogy Aaron élete, halála
és szerelme csupán pillanatok, -
5:23 - 5:27amelyeket magam mögött hagyhatok –
és alighanem magam mögött kellene hagynom. -
5:27 - 5:31Ha Aaronról beszélek,
könnyen jelen időre váltok, -
5:31 - 5:33és mindig azt gondoltam,
nem vagyok normális. -
5:33 - 5:36Aztán rájöttem, hogy mindenki csinálja.
-
5:37 - 5:41És nem azért, mert tagadásban vagyunk,
vagy feledékenyek lettünk, -
5:41 - 5:43csak épp akiket szeretünk
és elveszítettünk, -
5:43 - 5:45a számunkra még annyira jelen vannak.
-
5:47 - 5:49Tehát amikor azt mondom,
Aaron "ilyen vagy olyan", -
5:50 - 5:53azért teszem, mert Aaron még mindig az.
-
5:54 - 5:56Nem úgy, ahogy azelőtt,
-
5:56 - 5:57ami sokkal jobb volt,
-
5:57 - 6:01és nem is úgy, ahogy a hívő emberek
magyarázzák. -
6:01 - 6:04Ő egyszerűen csak kitörölhetetlen,
-
6:05 - 6:08és ezért jelen van a számomra.
-
6:09 - 6:10Itt,
-
6:10 - 6:12jelen van a számomra a munkámban,
-
6:12 - 6:15a közös gyermekünkben,
-
6:15 - 6:17a másik három gyermekben, akiket nevelek,
-
6:17 - 6:20akik sosem találkoztak vele,
akik nem osztoznak a DNS-én, -
6:20 - 6:23de akik csak azért lehetnek jelen
az életemben, mert Aaron a párom volt, -
6:23 - 6:25és mert elveszítettem őt.
-
6:26 - 6:29Jelen van a Matthew-val kötött
házasságomban, -
6:29 - 6:32mert Aaron élete, szerelme és halála
-
6:32 - 6:35tett azzá, akit Matthew
feleségül akart venni. -
6:35 - 6:39Vagyis nem léptem tovább Aaronon,
-
6:39 - 6:42hanem vele együtt léptem előre.
-
6:45 - 6:51(Taps)
-
6:51 - 6:56Aaron hamvait a kedvenc,
minnesotai folyójába szórtuk, -
6:56 - 6:57és amikor a zacskó kiürült –
-
6:57 - 7:02ugyanis amikor elhamvasztják önöket,
beleférnek egy műanyag zacskóba –, -
7:02 - 7:05az ujjaimhoz még mindig hamu tapadt.
-
7:05 - 7:08Belógathattam volna a kezeim a vízbe,
hogy leöblítsem, -
7:08 - 7:11ám ahelyett tisztára nyalogattam őket,
-
7:12 - 7:15annyira féltem, hogy még többet veszítek
annál, mint amennyit már veszítettem, -
7:15 - 7:19és mert annyira kétségbeesetten akartam,
hogy ő mindig a részem legyen. -
7:20 - 7:22Persze az lett.
-
7:23 - 7:27Mert amikor látják, ahogy valakijük
három éven át önti magába a mérget, -
7:27 - 7:30csak hogy kicsit tovább
életben maradjon önökkel, -
7:30 - 7:32az örökre megmarad.
-
7:33 - 7:38Ha látják, amint az egészséges ember,
aki akkor volt, mikor először találkoztak, -
7:38 - 7:39elenyészik, az a részükké válik.
-
7:39 - 7:42Ha látják a fiukat, aki még nincs
két éves sem, -
7:42 - 7:45ahogy az apja életének utolsó napján
odamegy annak ágyához, -
7:45 - 7:47mintha tudná, mi történik
pár óra múlva, -
7:47 - 7:52és azt mondja:
"Szeretlek. Minden kész. Viszlát!" -
7:54 - 7:56Az örökre megmarad.
-
7:57 - 8:02Csak úgy, mint amikor szerelembe esnek,
végül, úgy igazán szerelembe esnek -
8:02 - 8:04valakivel, aki megérti
és elfogadja önöket, -
8:04 - 8:08és arra gondolnak: "Ó, Istenem,
végig téves úton jártam. -
8:08 - 8:12A szerelem nem verseny vagy
valóságshow – annyira nyugodt, -
8:12 - 8:16ez a nyugalom láthatatlan fonala,
amely összeköt minket, -
8:16 - 8:18még akkor is, mikor káosz uralkodik,
-
8:18 - 8:21amikor a dolgok szétesnek,
még akkor is, ha ő halott." -
8:22 - 8:25Az örökre megmarad.
-
8:27 - 8:28Szoktuk azt csinálni –
-
8:28 - 8:31mert a kezeim mindig fáznak,
és az ő teste annyira meleg, -
8:31 - 8:34hogy a jéghideg kezeimet
becsúsztattam a pólója alá... -
8:35 - 8:37rásimítottam a forró testére.
-
8:37 - 8:39(Nevetés)
-
8:39 - 8:42Annyira utálta ezt,
-
8:42 - 8:43(Nevetés)
-
8:43 - 8:44de engem szeretett,
-
8:44 - 8:49és miután meghalt,
feküdtem az ágyban Aaronnal, -
8:49 - 8:52és a kezemet alácsúsztattam,
-
8:53 - 8:56és éreztem a melegségét.
-
8:58 - 9:02És azt sem tudnám megmondani önöknek,
hogy a kezeim fáztak-e, -
9:02 - 9:03de azt igen,
-
9:03 - 9:06hogy tudtam, ez az utolsó alkalom,
amikor ezt még megtehetem. -
9:08 - 9:11És ez az emlék mindig
szomorúsággal tölt el. -
9:12 - 9:14Ez mindig fájni fog.
-
9:14 - 9:17Még ha hatszáz éves leszek is
és csak egy hologram. -
9:17 - 9:19(Nevetés)
-
9:20 - 9:26Épp úgy, ahogy az első találkozásunk
emléke mindig meg fog nevettetni. -
9:28 - 9:30A gyász nem légüres térben zajlik,
-
9:30 - 9:36hanem más érzésekkel
párhuzamosan és keveredve. -
9:38 - 9:43Szóval találkoztam Matthew-val,
a jelenlegi férjemmel – -
9:43 - 9:44aki nem szereti ezt a címet,
-
9:44 - 9:48(Nevetés)
-
9:49 - 9:50de így pontos.
-
9:50 - 9:53(Nevetés)
-
9:54 - 9:56Találkoztam Matthew-val és...
-
9:58 - 10:01akik szeretnek, hangosan
felsóhajtottak megkönnyebbülésükben, -
10:01 - 10:03mintha azt mondták volna: "Vége!
-
10:05 - 10:06Megcsinálta.
-
10:07 - 10:10Boldog véget érnek a dolgai,
mi pedig mehetünk haza. -
10:10 - 10:12Jót tettünk."
-
10:12 - 10:15És ez a történet még
nekem is nagyon vonzó, -
10:15 - 10:18és arra gondoltam,
talán így is történt, de nem. -
10:18 - 10:21Új fejezet nyílt.
-
10:21 - 10:25És ez annyira jó fejezet –
szeretlek, drágám –, -
10:25 - 10:27annyira jó fejezet.
-
10:27 - 10:31De – különösen eleinte – olyan volt,
mintha egy párhuzamos valóságban lennék, -
10:31 - 10:34vagy egy olyan "válaszd ki a kalandod"
könyvben, a '80-as évekből, -
10:34 - 10:36ahol két párhuzamos cselekményszál fut.
-
10:36 - 10:38Így kitártam a szívem Matthew-nak,
-
10:38 - 10:42közben az eszem így járt:
"Szeretnél Aaronra gondolni? -
10:42 - 10:46Mintha múlt, jelen, jövő összeérne."
És megtettem. -
10:47 - 10:50Akkor, mintegy varázsütésre,
ez a két szál összefonódott, -
10:50 - 10:54és a szerelem Matthew-val ébresztett rá
a veszteség valódi mértékére, -
10:54 - 10:56hogy mit is veszítettem Aaron halálával.
-
10:58 - 10:59Hasonlóan fontos volt,
-
10:59 - 11:03hogy segített felismerni,
hogy a szerelmem Aaron iránt -
11:03 - 11:05és az elvesztése felett érzett gyászom,
-
11:05 - 11:09továbbá a szerelmem Matthew iránt
nem egymással szemben álló erők, -
11:11 - 11:13hanem ugyanannak a fonalnak a szálai.
-
11:14 - 11:16Egyformák.
-
11:18 - 11:21Nem vagyok... mit is mondanának a szüleim?
-
11:21 - 11:23Nem vagyok különleges.
-
11:24 - 11:25(Nevetés)
-
11:25 - 11:27Négy gyerekük volt,
hogy is mondjam... őszinték voltak. -
11:27 - 11:29(Nevetés)
-
11:29 - 11:31De nem, nem vagyok különleges.
-
11:31 - 11:33Tudom, teljesen tisztában vagyok vele,
-
11:33 - 11:35hogy egész nap, minden nap,
a világon mindenütt -
11:35 - 11:37szörnyű dolgok történnek.
-
11:37 - 11:38Egyfolytában.
-
11:38 - 11:40Mint mondtam, vicces vagyok.
-
11:40 - 11:43De szörnyű dolgok történnek,
-
11:43 - 11:49az emberek minden nap mélyen meghatározó
és traumatikus veszteségeket élnek át. -
11:49 - 11:52És a munkám része, hogy vezetem
-
11:52 - 11:53ezt a fura, internetes rádióadást,
-
11:53 - 11:55néha az emberekkel
-
11:55 - 11:58a legrosszabb dologról beszélgetek,
ami valaha történt velük. -
11:58 - 12:01És néha ez nem más,
mint egy szerettük elvesztése, -
12:01 - 12:05néha csak napokkal, máskor hetekkel,
évekkel vagy évtizedekkel azelőtt. -
12:06 - 12:09És ezek az emberek,
akikkel interjút készítek, -
12:09 - 12:11nem zárkóztak be a veszteségükbe,
-
12:11 - 12:14nem tették az életük középpontjává.
-
12:14 - 12:18Éltek, a világuk tovább forgott.
-
12:19 - 12:23Ám ők beszélnek velem,
egy teljesen idegennel arról, -
12:23 - 12:25hogy meghalt valakijük, akiket szerettek,
-
12:25 - 12:28mert ezek az élmények azok,
-
12:28 - 12:33amelyek jellemeznek és alakítanak minket,
legalább annyira, mint az örömteliek. -
12:33 - 12:35És ugyanolyan maradandó módon.
-
12:37 - 12:39Sokkal az utolsó részvétnyilvánító lap
-
12:39 - 12:41és tál főtt étel után.
-
12:42 - 12:44Ugye nem figyeljük a körülöttünk lévőket,
-
12:44 - 12:48akik élvezik az élet örömeit és csodáit,
és mondjuk nekik, hogy "lépjenek tovább"? -
12:48 - 12:52Nem küldünk lapot olyasmivel, hogy
"Gratulálunk az édes kisbabátokhoz.", -
12:52 - 12:55majd öt év múlva: "Újabb szülinapi parti?
Tegyétek túl magatokat rajta!" -
12:55 - 12:57(Nevetés)
-
12:57 - 12:59Persze, tudjuk, hogy öt éves.
-
12:59 - 13:00(Nevetés)
-
13:00 - 13:01Hűha!
-
13:01 - 13:03(Nevetés)
-
13:04 - 13:06De a gyász egyike azon dolgoknak,
-
13:06 - 13:10mint mondjuk szerelembe esni, gyermeket
vállalni vagy megnézni az HBO-n a Drótot, -
13:10 - 13:14amit nem értenek addig, amíg nem élik át,
amíg nem teszik meg. -
13:15 - 13:21És ha egyszer megteszik, ha egyszer
a maguk szerelme vagy babája, -
13:21 - 13:26a maguk gyásza és maguk ülnek
a temetésen az első sorban, -
13:26 - 13:27akkor megértik.
-
13:27 - 13:31Megértik, hogy amit átélnek,
az nem egy pillanat, -
13:31 - 13:33nem egy csont, amit helyre tesznek,
-
13:33 - 13:36hanem valami, ami nagyon mély nyomot hagy.
-
13:37 - 13:38Valami gyógyíthatatlan.
-
13:38 - 13:41A gyász nem halálos, de néha
úgy érezzük, az is lehetne. -
13:43 - 13:47És ha nem tudjuk megakadályozni
a másiknál, -
13:47 - 13:48mit tehetünk?
-
13:51 - 13:55Mi mást tehetnénk, mint megpróbáljuk
emlékeztetni egymást, -
13:55 - 13:58hogy bizonyos dolgokat
nem lehet megjavítani, -
13:58 - 14:01és nem minden seb sorsa a gyógyulás?!
-
14:02 - 14:06Szükségünk van egymásra, hogy emlékezzünk,
-
14:06 - 14:07hogy segítsünk egymásnak emlékezni:
-
14:07 - 14:10a gyász párhuzamos érzéseket jelent.
-
14:10 - 14:16Hogy lehetnek, lesznek búsak és derűsek;
gyászolnak és szeretni is tudnak majd -
14:16 - 14:19egy éven vagy egy héten, de akár
egy lélegzetvételen belül. -
14:21 - 14:27Emlékeznünk kell rá, hogy aki gyászol,
fog majd nevetni és mosolyogni is újra. -
14:27 - 14:31Ha szerencsések, a szerelmet is
újból megtalálják. -
14:32 - 14:35Szóval igen, feltétlenül,
idővel majd előrelépnek. -
14:36 - 14:39De ez nem jelenti azt, hogy továbbléptek.
-
14:40 - 14:41Köszönöm.
-
14:41 - 14:48(Taps)
- Title:
- A gyászból nem továbblépünk. Előrelépünk vele.
- Speaker:
- Nora McInerny
- Description:
-
Ebben a beszédében, amely hol vicces, hol szívszorongató, az író és internetes rádiós műsorvezető, Nora McInerny az életről és halálról szerzett bölcsességét osztja meg velünk. Egy olyan bölcsességet, amelyért nagy árat fizetett. Őszintén közelít meg egy témát, amely – nézzünk szembe vele – mindannyiunkat érint, és ez egyszerre felszabadító és torokszorító. A leghatározottabban arra bátorít minket, hogy változtassunk a gyászhoz való hozzáállásunkhon. "...aki gyászol, fog majd nevetni és mosolyogni is újra", mondja. "...idővel majd előrelépnek. De ez nem jelenti azt, hogy továbbléptek."
- Video Language:
- English
- Team:
- closed TED
- Project:
- TEDTalks
- Duration:
- 15:05
Csaba Lóki approved Hungarian subtitles for We don't "move on" from grief. We move forward with it | ||
Zsuzsanna Lőrincz accepted Hungarian subtitles for We don't "move on" from grief. We move forward with it | ||
Zsuzsanna Lőrincz edited Hungarian subtitles for We don't "move on" from grief. We move forward with it | ||
Zsuzsanna Lőrincz edited Hungarian subtitles for We don't "move on" from grief. We move forward with it | ||
Zsuzsanna Lőrincz edited Hungarian subtitles for We don't "move on" from grief. We move forward with it | ||
Eva Danko commented on Hungarian subtitles for We don't "move on" from grief. We move forward with it | ||
Eva Danko edited Hungarian subtitles for We don't "move on" from grief. We move forward with it | ||
Eva Danko edited Hungarian subtitles for We don't "move on" from grief. We move forward with it |
Eva Danko
10:42-nél nem boldogultam a szöveggel, segítsetek kérlek!