Mi történt, amikor több ezer idegent összepárosítottunk, hogy politikáról beszélgessenek?

2019 tavaszán, 33 országból 17 000 európai jelentkezett, hogy politikai vitát folytasson egy teljesen idegennel. A "Europe Talks" projekt keretében két, eltérő véleménnyel rendelkező embert ösztönöznek párbeszédre - olyasmi ez, mint egy politikai Tinder. Jochen Wegner újságíró arról beszél, hogy milyen nem várt események történnek, mikor az emberek elkezdenek beszélgetni egymással - és azt is bemutatja, hogy a személyes társalgások hogyan ösztönözhetik a megosztott világot arra, hogy újradefiniálja önmagát.

Ő itt Joanna.

Egy lengyelországi
egyetemen dolgozik.

Egy szombaton hajnali háromkor

felkelt, összepakolta a hátizsákját,

és több mint ezer kilométert utazott

csak azért, hogy egy ismeretlennel

politikai vitát folytasson le.

Christof ügyfélszolgálati
vezető Németországból.

Előtte ők ketten
sosem találkoztak.

Csak annyit tudtak,
hogy teljesen mást gondolnak

az európai politikáról, bevándorlásról,
vagy az orosz helyzetről.

Majd egy napig vitatkoztak!

Aztán Joanna elküldött
egy kissé fura e-mailt:

"Nagyon cool volt, minden
egyes percét élveztem!"

(Nevetés)

Ők itt a brit Tom és a német Nils.

Ők sem ismerték egymást,

de mindketten olyan helyi
focicsapatnak szurkolnak,

mint a Borussia Dortmund
vagy a Tottenham Hotspurs.

És pont ott találkoztak,
ahonnét a focit eredeztetik,

egy focipályán Cambridge-ben.

De nem fociról vitáztak,

hanem a Brexitről.

És miután órákat csevegtek
erről a megosztó témáról,

ők is küldtek egy eléggé váratlan e-mailt.

"Pazar volt, és mind a ketten
nagyon élveztük."

(Nevetés)

Aztán 2019 tavaszán

harminchárom európai ország
több mint 17 ezer résztvevője

jelentkezett egy politikai vitára.

Ezrek keltek át a határokon,
hogy vitázzanak valakivel.

Ők mind a "Europe Talks"
projekt résztvevői voltak.

Az eltérő politikai állásponttal
rendelkezők párbeszéde

rendkívül nehézkessé vált,

nemcsak Európában.

Családok szakadnak szét,
barátságok mennek tönkre.

A saját buborékunkban élünk.

Az úgynevezett szűrőbuborékot pedig
felerősíti a közösségi média,

de ezek elsősorban
nem digitális produktumok.

Mindig is létezett ez a szűrőbuborék.

Az elménkben.

Ahogy számos tanulmány rámutatott már,

például ignoráljuk, ha valami
a meggyőződésünk ellen szól.

Az álhírek cáfolata nagyon is szükséges,

de nem elégséges,
hogy megosztott társadalmunk

újradefiniálja önmagát.

Szerencsére, legalábbis
néhány kutatás szerint,

talán eredményesek lehetünk
egy egyszerű módszerrel:

személyes beszélgetés

olyasvalakivel, akinek
eltérő véleménye van.

Ez lehetővé teszi, hogy a világot
új nézőpontból szemléljük,

egy másik személy szemén keresztül.

A "Zeit Online" szerkesztője vagyok,

ez az egyik legnagyobb online
híroldal Németországban.

Egy szerény gyakorlásból
indult a "Europe Talks".

Számos újságírót, így minket is

megdöbbentett Trump
és a Brexit, de Németország,

különösen a migráció ügyében,
szintén megosztottá vált.

Így a kb. egymillió menekült
2015-ös és 2016-os érkezése

uralta a vitát.

És készülvén a 2017-es választásokra,

már tudtuk, hogy a politikai
ügyekhez új megközelítés kell.

Így digitális kockák lévén,

egy csomó nagyon furcsa
digitális ötlettel álltunk elő,

köztük az egyik
egy politikai Tinderé volt:

(Nevetés)

randioldal eltérő politikai
nézetekkel rendelkezőknek,

eszköz, ami ellentétes
nézőpontúakat hoz össze.

És úgy döntöttünk,
hogy teszünk egy próbát,

és elindítottuk a szaki nyelven
"prototípusnak" hívott dolgot.

Nagyon egyszerű volt.

"Deutschland spricht" - azaz
"Germany Talks" lett a neve -,

és 2017 májusában indítottuk útjára.

Ez is könnyen ment.

Főleg a Google Űrlapokat használtuk,

amit bárki alkalmazhat
online kérdőívekhez.

És ilyen egyszerű kérdéseket
ágyaztunk be a tartalmunkba:

"Túl sok menekültet
fogadott be Németország?"

Igenre vagy nemre kattintasz.

És aztán ilyet is: "A Nyugat
jól bánik Oroszországgal?"

vagy "Házasodhassanak-e
a meleg párok?"

És ha megválaszoltad ezeket,
még egy utolsó kérdés jött:

"Beszélnél olyannal,
aki totál más véleményű?"

(Nevetés)

De ez csak kísérlet volt,
büdzsé meg minden nélkül.

Néhány száz ember
regisztrációjára számítottunk,

és úgy gondoltuk, hogy majd
manuálisan párosítjuk őket.

Aztán az első nap végére
1000-en regisztráltak.

Néhány hét múlva pedig
12 000 német iratkozott fel,

hogy találkozzon egy
ellentétes véleményűvel.

Így akadt egy kis problémánk.

(Nevetés)

Meghekkeltünk egy gyors
és aljas algoritmust,

hogy tökéletes Tinder-matchet találjon

minél közelebb élő és
minél eltérőbb válaszokat adó

emberek között.

Bemutattuk őket egymásnak e-mailen.

És, ahogy azt képzelhetik,
rengeteg fenntartásunk volt.

Lehet, hogy senki sem fog elmenni
a személyes találkozóra.

Lehet, hogy élőben minden
beszélgetés borzalmas lesz.

Vagy lehet, hogy akad egy baltás
gyilkos is az adatbázisban.

(Nevetés)

De aztán egy 2017. júniusi vasárnapon

valami csodálatos dolog történt.

Németek ezrei ültek le békés
politikai diskurzust folytatni.

Ahogy Anno, a volt rendőrtiszt,

aki ellene van - vagy volt -
a melegházasságnak,

és Anne, aki mérnök,
és élettársi viszonyban él

egy másik nővel.

És órákon át beszélgettek mindenről,

amiről véleményük különbözött.

Egy ponton Anno, később azt mondta nekünk,

érezte, hogy megsérti Annet
a melegházasságról szóló nézeteivel,

így saját feltevéseit
kezdte megkérdőjelezni.

És miután három órán át beszélgettek,

Anne meghívta Annot a nyári bulijára,

és ma, évekkel később,

időre-időre találkoznak,
és barátok maradtak.

Az algoritmusunk sebészi
pontossággal működött itt is.

A szélsőjobbos AfD szóvivője,

ő meg terhesgondozási tanácsadó.

Egykor a Zöld Párt aktív tagja is volt.

De még összematcheltük
ezt a tanárt és diákját is.

(Nevetés)

Ez egy algoritmus.

(Nevetés)

De párosítottunk egy apóst
a saját menyével,

mert ugyan egymás közelében élnek,
de nagyon eltérő véleményeket vallanak.

Általános szabály,

hogy nem végeztünk semmi
felvételt, dokumentálást,

mert nem akartuk, hogy ez
befolyásolja az embereket.

De egy kivételt tettem.

Mégpedig magammal.

A trendi berlini negyedemben,
Prenzlauer Bergben,

találkoztam Mirkóval.

A képen én vagyok,
Mirko nem akart rajta lenni.

Ő egy ifjú gyári munkás,

és úgy nézett ki,
mint bármelyik helyi hipszter,

szakállal és kalappal.

Órákon át beszélgettünk,
csodálatos embernek véltem.

Annak ellenére, hogy tényleg
nagyon más véleményünk volt

a legtöbb témáról -

talán a nők jogainak
kivételével,

ahol nem igazán értettem
a gondolatait -,

nagyon kellemesen
telt a beszélgetés.

Utána rágugliztam Mirkóra.

Kiderült, hogy kamasz
éveiben neonáci volt.

Úgyhogy felhívtam és megkérdeztem:

"Ezt miért nem említetted?"

"Nem mondtam, mert
túl akarok lenni rajta.

Egyszerűen nem akarok
többet beszélni róla" - felelte.

Azt gondoltam, ilyen múlttal
sosem változnak az emberek,

és újra kellett gondolnom a feltevéseimet,

ahogy ezt tette számos
résztvevő, aki e-mailt

vagy szelfit küldött nekünk.

Semmi erőszakos eseményről nem tudunk.

(Nevetés)

Azt sem tudjuk, hogy van-e
pár, akik összeházasodtak.

(Nevetés)

De annyira izgatottak lettünk,
és újra meg akartuk csinálni,

egy 2.0-ás verzióban,

szélesítve a résztvevők sokféleségét,

mert persze elsőre ők mind
az olvasóink közül kerültek ki.

Így pályázatot hirdettünk,

megkértünk több médiát,
hogy csatlakozzon hozzánk.

Slacken keresztül koordináltuk az egészet.

Ilyen, 11 nagy német média
között lévő együttműködésre

ezelőtt nem volt példa.

Ezúttal több mint duplája,
28 000 ember jelentkezett.

A német elnök pedig -

itt a kép közepén -

a fővédnökünkké vált.

2018 nyarán újra több ezer
német gyűlt össze,

hogy találkozzon egy
más véleményen lévővel.

Berlinbe hívtunk néhány párt
egy különleges eseményre.

És íme ez a kép

a kedvenc szimbólumom
a "Germany Talks"-ra.

Henrik buszvezető és boxedző,

Engelbert egy gyermeksegítő
központ elnöke.

Mind a hét kérdésünkre
eltérő válaszokat adtak.

Előtte sosem találkoztak,

és egy nagyon intenzív
diskurzust folytattak,

úgy tűnt, hogy egyébként

jól kijönnek egymással.

Ez alkalommal azt is tudni akartuk,

hogyan hatnak a beszélgetések
a résztvevőkre.

Így megkértünk kutatókat,
kérdezzék ki a résztvevőket.

Kétharmaduk azt mondta,
hogy tanult valamit

a partnere álláspontjából.

Közelítettek a nézőpontok
hatvan százalékuknál.

A társadalomba vetett bizalom
szintén magasabb lett

a kutatók szerint.

Kilencven százalékuk élvezte a vitát.

Tíz százalék nem,

de ebből nyolc azért,
mert partnerük nem jött el.

(Nevetés)

A "Germany Talks" után külföldi
médiaorgánumok kerestek meg,

és úgy döntöttünk, kreálunk
egy biztonságos felületet.

"My Country Talks" lett a neve.

És rövid időn belül a "My Contry Talks"

több tucat helyi és nemzeti rendezvény
megszületésében vett részt,

mint a belga "Het grot gelijk"
a finn "Suomi puhuu",

vagy a "Britain Talks"
az Egyesült Királyságban.

Mint az elején említettem,
elindult a "Europe Talks" is,

tizenöt nemzetközi médiapartnerünkkel,

a brit Financial Timestól
a finn Helsingin Sanomatig.

Több ezer európai találkozott
egy vadidegennel,

hogy politikáról vitázzanak.

Eddig 150 médium keresett
meg minket szerte a világból,

és talán egy nap lesz
"The World Talks" is,

több százezer résztvevővel.

De nem is a számok lényegesek,

nyilván.

Ami igazán számít...

Mikor két ember találkozik,
hogy pár órára beszéljenek,

anélkül, hogy bárki is hallgatná őket,

megváltoznak.

És így a társadalmunk is.

Apránként, beszélgetésről
beszélgetésre változik.

Ami igazán számít az,
hogy ismét megtanulunk

személyes beszélgetéseket
folytatni egy idegennel úgy,

hogy senki sem

hallgat minket.

Nem csak azzal az idegennel,
akiket bemutatnak

a politikai Tinderen,

de kocsmában, kondiban,
vagy kávézóban is.

Szóval kérem önöket,
találkozzanak valakivel,

vitázzanak,

és jó szórakozást
kívánok hozzá.

Köszönöm.

(Taps)

Wow!

(Taps)