Örökkön örökké – a szexuális vonzalom fenntartása a párkapcsolatokban

Emily Nagoski szexológustól gyakran kérdezik: Mi a szexuális vonzalom megőrzésének titka a tartós párkapcsolatokban? Derűs, elgondolkodtató előadásában választ ad erre a kérdésre – kissé meghökkentő kutatást folytat annak felderítésére, vajon miért ég ki a vágy egyes párkapcsolatokban, másoknál pedig miért marad heves egy életen át.

Ülök egy bárban pár barátommal –

igazából egy házaspárral.

Van két kisgyerekük,

összesen hét tudományos fokozatuk,

elég zakkantak és nyúzottak,
de amúgy igazán jó fejek.

És felteszik nekem a kérdést,
amit a legtöbben nekem szoktak szegezni.

Hogy: "Mondd csak, Emily,

más párok hogyan tartanak fenn
szenvedélyes szexuális kapcsolatot

több évtizeden keresztül?

Szexológus vagyok, ezért szoktak
efféléket kérdezgetni a barátaim,

és én is akkora kocka vagyok, mint ők.

Imádom a tudományt, ezért tudok
valamiféle válasszal szolgálni a kérdésre.

A kutatások kellően bizonyítják,

hogy azokban a párokban,
akik évtizedeken át

szenvedélyes kapcsolatot
tudnak fenntartani,

van két közös vonás.

Még mielőtt elmondanám nekik,
mi is ez a két vonás,

ki kell térnem arra,
hogy mi nem jellemző rájuk.

Nem olyan párok, akik gyakran szexelnek.

Szinte egyikünk sem szexel gyakran.

Túlhajszoltak vagyunk.

Azok a párok nem ragaszkodnak
a vad, izgalmas szexhez.

Egy új tanulmány szerint
azoknál a pároknál,

akiknél leginkább kimutatható,

hogy erős szexuális és
kapcsolati elégedettségben élnek,

nem az a legárulkodóbb,

hogy milyen fajta szexet űznek,

vagy hogy milyen gyakran
és hogy hol szexelnek,

hanem hogy becézgetik-e egymást szex után.

Ők nem feltétlenül olyan párok,

akik alig bírják ki anélkül,
hogy fognák egymás kezét.

De akad köztük ilyen is.

Azt élik át, amit egyes kutatók
spontán vágynak hívnak.

Ez olyan, mintha egyszerre csak
felbukkanna a semmiből.

Erika Moen rajzoló,
aki a könyvemet illusztrálta,

úgy jeleníti meg ezt a vágyat,
mint a nemi szervekre lecsapó villámot.

Bumm! – és váratlanul elönt a vágy.

Ez a nemi vágy átélésének teljesen
normális, egészséges módja.

De van ennek egy másik
egészséges módja is.

Úgy hívják: reszponzív vágy.

A spontán vágy olyan, mintha
a gyönyörre várva bukkanna fel,

a reszponzív vágy viszont
a gyönyörre adott reakció.

Christine Hyde, egy New York-i
szexuálterapeuta

megtanította nekem a kitűnő metaforát,
amit klienseinél alkalmaz.

Azt mondja, képzeljük el,
hogy a legjobb barátunk buliba hív.

Elfogadjuk, mert ő a legjobb barátunk,
és mert szeretjük a jó bulikat.

Aztán, ahogy közeleg a buli időpontja,
elgondolkodunk:

"Jajjaj, biztos dugó lesz.

Ki vigyáz majd a gyerekre?

Biztos, hogy ki akarok én öltözni,

és elszúrni a hétvégémet?

Aztán mégis kiöltözünk,
és megjelenünk a partin,

majd mi történik?

Jól érezzük magunkat.

Ha élvezzük a partit,

akkor azt bizony jól tesszük.

Szexuális kapcsolat esetén
ugyanez a helyzet.

Csinosan felöltözünk,

megoldjuk a gyerekfelügyeletet,

befekszünk az ágyba,

összebújunk a társunkkal,

engedjük testünket felébredni,
és újra felidézzük:

"Igen! Ez annyira jó!

Úgy szeretem a párom!"

Ez a reszponzív vágy.

És ez azon párok megértésének a titka,

akik régóta fenn tudják tartani
erős szexuális kapcsolatukat.

Ugyanis – és itt mondom el a barátaimnak,

mi az erős szexuális kapcsolatban élők
két legfőbb jellemzője –

az egyik az, hogy kapcsolatuk
szoros barátságra épül.

Teljesen megbíznak egymásban.

Sue Johnson,

kapcsolatkutató, terapeuta,

az érzelemfókuszú terápia kifejlesztője

e kérdésbe sűríti a bizalom lényegét:

Mindig mellettem állsz?

És ami a lényeg, érzelmileg
mindig számíthatok rád?

A barátok mindig számíthatnak egymásra.

Ez az egyik.

A másik, hogy a szex fontos szerepet
tölt be az életükben.

Úgy ítélik, hogy jelentős elem
a kapcsolatukban.

Inkább minden más várhat –

a gyerekeik, akiket nevelnek,
a munkáik, amiket el kell végezni,

a többi családtag,
akikkel foglalkozni kell,

a barátaik, akikkel szívesen
lógnának együtt.

Isten ments, hogy beérnék holmi
tévézéssel, vagy aludni mennének.

Félre mindezekkel,
teremtsenek védett teret maguknak,

melyben ágyba bújhatnak,

és összesimulhatnak a társukkal.

És ennyi:

legjobb barátok,

fontos nekik a szex.

Ezt mondtam tehát barátaimnak a bárban.

Hogy legjobb barátok, fontos a szex,
elmondtam nekik a partis metaforát.

Elmondtam, hogy bújjanak
hozzá a párjukhoz.

És ekkor egyikük felsóhajtott: "Fúúúj!"

(Nevetés)

Én meg: "Na látod, ez a gond veled!"

(Nevetés)

Nem az volt a gond, hogy ne akartak
volna elmenni a partira.

Ha csak a spontán vágy hiányzik ehhez,

akkor tudják, mi a teendő:

kapják magukra a csini ruhát,
és irány a parti!

Ha jól érzik ott magukat,
akkor jól csinálják.

A gondjuk abból adódott,

hogy a lány nem szerette
a felkínált ételeket,

sem az ott elhangzó zenéket,

és abban sem volt biztos, jól érzi-e magát

a parti többi résztvevőjének társaságban.

És mindig így van:

jó emberek, szeretik egymást,
de a nemi életük egy csőd.

Ezeknek a pároknak, ha elszánják
magukat szexterápiára,

a terapeuta valószínűleg
azt mondja: álljanak fel,

és lépjenek egymástól olyan távol,

amennyit kényelmesnek éreznek,

ekkor az elhidegültebb fél
akár hat méterre is elhátrálhat.

És ebben az az igazi probléma,
hogy az a tér köztük nem üres.

Hetek, hónapok vagy még
több idő tartalma tölti ki:

ez pedig a "Nem figyelsz rám",

és "Nem tudom, mi a baj velem,
de az, hogy kritizálsz, nem segít",

"ha szeretnél, megtennéd",
"nem számíthatok rád".

Évek is eltelhetnek
ezekkel a súlyos érzésekkel.

Könyvemben igazán butuska
metaforát használok:

álmos sünökként ábrázolom
a súlyos érzéseket,

melyeket addig táplálunk, míg
módot nem találunk a kiszabadításukra,

azáltal, hogy kedves együttérzéssel
fordulunk feléjük.

És azoknál a pároknál, akik küszködnek
az erős szexuális kapcsolatukért,

a köztük lévő távolságot
ezek az álmos sünök népesítik be.

Ez minden régóta fennálló
kapcsolatban előfordulhat.

Lehet, hogy önök is álmos
süntüskét növesztenek,

ami önök és párjaik közé ékelődik.

Nem az a különbség

a szexuálisan jól működő és a problémás
párkapcsolatok között,

hogy átélik-e vagy sem
ezeket a súlyos, bántó érzéseket,

hanem hogy képesek-e
kedves együttérzéssel fordulni

ezen érzéseik felé,

úgy, hogy felszabadítják ezeket,

és visszatalálnak egymáshoz.

Barátaim a bárban azzal szembesültek,
hogy nem az az igazi kérdés:

"Hogyan tarthatunk fenn
szilárd kapcsolatot?"

hanem: "Hogyan találjunk
vissza egymáshoz?"

És igen, a tudomány választ ad a kérdésre,

de 25 éve vagyok szexológus,

és egyvalamit megtanultam:

Néha, Emily, hagyd a tudományt,

foglalkozz a sünökkel!

Így aztán magamról meséltem a barátaimnak.

Hosszú hónapokig dolgoztam a nők szexuális
elégedettségéről szóló tudományos köteten.

Minden áldott nap a szexen járt az eszem,

de annyira kikészített ez a projekt,

hogy semmi, de semmi kedvem nem maradt
arra, hogy csak kicsit is szexeljek.

Aztán hónapokon át csak utazgattam,

előadásokat tartottam bárkinek,

akit érdekel a nők ideális
nemi életének tudománya.

Aztán, mire hazaértem, tudják,
amiről beszéltem:

bulira készen, ágyba bújva,

a páromhoz simulva,

addigra olyan kimerült és feldúlt voltam,
hogy sírni tudtam volna, és elaludtam.

Az elszigeteltség hónapjai

félelmet, magányt és frusztrációt szültek.

Egy egész sünhadsereg!

Úgy éreztem, a kedvesem,
akit szeretek és csodálok,

mérföldekre került tőlem.

De...

mégis velem volt.

Mindegy, mennyi súlyos érzést éltem át,

ő kedves együttérzéssel fordult felém.

Soha nem fordított hátat nekem.

És mi is volt a másik jellegzetessége
azoknak a pároknak,

akik szilárd szexuális kapcsolatban élnek?

Hogy igen fontos nekik a szex.

Jelentős helyet foglal el
a kapcsolatukban,

és mindenképp megtalálják a módját
annak, hogy sort keríthessenek rá.

Elmondtam a barátaimnak, amit
Peggy Kleinplatz szexológus tanácsolt.

Ő felteszi a kérdést: Milyen típusú szexre
érdemes vágyakozni?

A párom és én kapcsolatunk
minőségére figyeltünk,

meg arra, hogy mit hoz az életünkbe,

és befogadtuk az álmos süncsaládot,

akiket hazavittem.

És úgy ítéltük: megérte.

Úgy ítéltük – azt választottuk –,
hogy mindenképp megtaláljuk saját utunkat,

mindegyik álmos sünre odafigyelünk,

azokra a nehéz, fájó érzésekre,

gyengéd együttérzéssel fordulunk feléjük,

felszabadítjuk őket, így visszatalálunk

a kapcsolatunk szempontjából
legfontosabb pontokhoz.

Nem ez a szokásos történet

a hosszútávú kapcsolatok
szexuális vágyának működéséről.

De aligha lehet valami romantikusabb,

izgatóbb,

mint az az érzés,
hogy kiválasztottak vagyunk,

mert elég fontosnak
bizonyul a kapcsolatunk,

még azután is, hogy átitattam
azzal a sok súlyos érzéssel.

Hogyan tartsunk fenn szilárd
szexuális kapcsolatot tartósan?

Nézzenek kedvesük szemébe,

és mindig vissza fognak találni egymáshoz.

Köszönöm.

(Taps)