Önképünk alakítása tudatossággal | David Vago | TEDxNashville

Hogy jelenik meg az önkép az agyban, és hogyan alakítják percről percre tapasztalataink, érzelmeink és gondolataink? Dr. David Vago kognitív idegtudós szemlélteti, hogy a meditáción és tudatosságon alapuló rendszeres agytorna képes önképünk átalakítására és gondolkozásmódunk pozitívvá változtatására. Tudjunk meg többet arról, hogy minden perc lehetőség agyunk átalakítására, mely tudatos és tudattalan szinten erős hatást gyakorol egészségünkre és életünk hosszára.
David Vago gyakorlatot oktató kognitív idegtudósnak kb. húszéves tapasztalata van a tudatosság gyakorlásában és oktatásában. Több mint egy évtizedet töltött funkcionális képalkotással, az alapmechanizmusok és a tudatosságnak a gyógyításban meglévő jelentőségének klinikai kutatásával, valamint a hozzájuk kapcsolható meditáció és elmélkedés gyakorlati hatásának vizsgálatával. Kutatásai során dr. Vago egy dologra koncentrált: „Melyek azok a neurobiológiai és fiziológiai összetevők, amelyek szerepet kapnak az elme-agy-test együttműködésében, és melyek a terápiás hatásaik a pszichiátriai kezelésnél?” Dr. Vago fMRI képtechnikával tanulmányozta az ideg-elmebetegségek hátterében lévő idegpályák működését és a krónikus fájdalmat, és alkalmazta tapasztalatait biológiailag alátámasztott diagnózisokra, és fájdalomcsökkentő kezeléseket dolgozott ki. Dr. Vago a Vanderbilt Orvosi Egyetem Osher Integratív Gyógyítási Központjának kutatási igazgatója, és a bringhami Funkcionális Képalkotó Laboratórium, valamint a Harvard Orvosegyetem Nőgyógyászati Klinikájának tudományos munkatársa.

Ezt az előadást egy TEDx rendezvényen rögzítették, amelyet a TED konferenciák formájában, de tőlük függetlenül egy helyi közösség szervezett. Bővebben: http://ted.com/tedx

Köszönöm szépen!

Születéskor mindenkinek

86 milliárd idegsejt alkotja az agyát.

Éltünk során az új sejtek száma
csekély mértékben nő.

Valójában kétmilliárd idegsejt
elhal éltünk folyamán.

Tehát érdemes elgondolkozni:

ha milliárdok elhalnak,

és alig képződik új idegsejt,

mi változik meg az agyban,

hogy megvalósítsa a ránk jellemző

viselkedésünk és magatartásunk?

A válasz a tevékenységfüggő
plaszticitásban rejlik.

Ez az agy érző működése,
mely lehetővé teszi állandó változását

a 150 billió sejtszintű szinaptikus
kapcsolat kialakításával

a mindennapi tapasztalatainkra adott
válaszreakcióink alapján.

Szeretném, ha megjegyeznék,

hogy ily módon nemcsak
egyéniségünket határozza meg,

hanem agyunkat is folyamatos alakítja,

és ez nagymértékben meghatározza
egészségünk és élethosszunk is.

Szeretném azt is bebizonyítani,

hogy a meditációt is tartalmazó
rendszeres agytorna

előnyösen hat egyéniségünkre
és viselkedésünkre.

Kognitív idegtudományok szakos
végzős diák voltam 2002-ben,

ez vagyok én.

Patkányok agyát tanulmányoztam

a tanulással és memóriával összefüggő
idegpályák jobb megértéséért.

A tevékenységfüggő plaszticitás

fontos volt a memória tanulmányozásához,

de főleg azért érdekelt,
hogy a fogalom miként alkalmazható

személyiségünk idegtudományi megértésére

meditációval és tudatossággal.

A figyelmes tudatosság

lehet egyszerűen annak megfigyelése,

hogy folyamatosan észleljük és felfogjuk

az elménkben felbukkanó és rajta áthaladó
gondolatokat és a környezetünket.

Végzős koromban

a tudatosságról még alig volt
megalapozott ismeretünk.

Valójában 2000 előtt

alig volt fellelhető

39 lektorált tudományos cikk a témában.

Ezért talán igaza volt mentoromnak,
amikor egyik nap leültetett, s azt mondta:

"Dave, nem leszel sikeres tudós,
ha a meditációra összpontosítasz.

Hagyd az egész Zen cuccot!"

Elég csalódottan és csüggedten távoztam.

De ez nem térített el a szándékomtól.

Ugorjunk tíz évet.

A Harvard Medical School
tanszékén dolgoztam,

funkcionális képalkotási laborban
tanulmányoztam a meditációt.

Akkoriban hívtak meg,

hogy bemutassam kutatásaim eredményét
magának a dalai lámának

e területen világszerte vezető
szerepet betöltő öt társammal együtt.

(Taps)

Köszönöm, nagyon kedvesek.

Csodálatos lehetőség volt.

A hatunknak adott tanácsát

soha nem fogom elfejteni.

Mindenkire rámutatott, és azt mondta:

"Mindegyikük hatalmas felelőssége,

hogy segítsenek boldog,
békés világot építeni.

Milliók vágynak boldog, békés világra,

de hiányzik hozzá a tudásuk.

Hónapról hónapra, évről évre
folytatott kísérleteikkel

meggyőződhetnek róla és továbbadhatják.

Figyelem önöket,

hogy valóban,

egészen biztos boldog, békés világot
segítenek építeni vagy sem."

Tréfásan – úgy tűnt – megfenyegetett,

(Nevetés)

hogy a sírjából fog figyelni minket,

és ha a pokolban lesz is,

démonként visszatér, és levadász minket,

mert biztos akar lenni,
hogy elvégezzük a munkát.

(Nevetés)

Nem vicc!

Remélem.

Mikor a dalai láma ránk mutat,

és ilyenformán megfenyeget,
vagy valójában felkér valamire,

akkor nem lehet nemet mondani.

Az elhivatottságom és életcélom mellett

ez az élmény alapozta meg

szilád kutatói karrierem
az elkövetkező 30 évre.

Ugorjunk 2016-ba.

Lehetőségem adódott Nashville-be jönni

a Vanderbilt Orvosi Egyetem

Osher Integratív Gyógyítási Központjában
kutatásokat irányítani.

Önmagunk keresése meditációval

teljes egészében kibontakozott mostanra,

itt, ahol megkapom a kellő forrásokat
tudományos munkámhoz

melyet még hallgatókoromban terveztem el.

A meditatív agy feltérképezésével
foglalkozó

tudóscsoportot irányítok,

vagy a meditatív elmével foglalkozunk,

hogy jobban megértsük, mit jelent

a kiviruló elme, agy és test

neurobiológiai, pszichológiai
és társadalmi szinten.

Ahogy napjainkban
mind látjuk az önvalónkat,

azt szeretném,

és felkérek mindenkit,
hogy gondolja végig, mik alakították, –

beleértve a fennvalót is –,

mitől lett mai önmaga,

és vizsgáljuk meg

minden pillanatnyi, mai
gondolatunk és érzelmünket,

mely meghatározza, kik leszünk holnap.

A dhammapada, a Buddha mondásaiból
készített versek gyűjteménye,

így ír erről:

"Az elménk határozza meg életünk.
ezért azzá válunk, amit gondolunk."

Az alap a születéstől
a mai napig tartó időszakban

önmagunk, megélt tapasztalataink,

vágyaink, félelmeink, óhajaink,
reményeink, értékeink, elvárásaink,

a teljes egyéniségünk

pillanatról pillanatra megélt
önmagunkból építjük folyamatosan.

[Egyéniségünk – Pillanatok láncolata]

E pillanatokat tovább bonthatjuk

észlelésre, tudatos érzékelésre
és minősítésre

félpercenkénti,
azaz 500 ezredmásodperces léptékben.

Idegtudományi kísérletekkel kimutatták,

hogy az agytörzs
és a kéreg alatti rész kiszűri

a nekünk lényegtelen információt,

és tettre készteti agyunkat.

Ezek a mentális élmények

tudatosság nélkül mennek végbe.

Minden második pillanatban

az elsődleges érzékelő kérgünk,

mely agyunk felszínén található,

beépíti az észlelésből és tudatosságból
szerzett információkat,

feldolgozza őket, és előrejelzi
viselkedési mintáinkat.

Minden pillanatban –
kb. 300–500 ezredmásodpercenként –

a tudatosság jelez,

és értelmezzük az átélt dolgokat.

A tényleges értékelés
az agy homloklebenyében történik.

A pillanatok láncolata fenntartja
viselkedési mintáinkat és reakcióinkat,

melyek ismétlődésük miatt
önkondicionálók és öngerjesztők.

Folyamatosan táplálják
meglévő tudatos állapotunkat,

kiszínezik a múlt emlékeit,

és előrejelzéseket adnak a jövőről.

Az alapgondolat megerősíti az elképzelést,

hogy hárommilliárd pillanatot
éltem át 42 év alatt ahhoz,

hogy az legyek, aki vagyok.

E pillanatláncolat megélése közben

rossz szokást alakítottam ki,
önök talán érzékelik.

Nyolcéves koromban

dühöm és szorongásom levezetésére
bokszzsákot kaptam édesanyámtól.

Köszönöm neki!

Ez rövid távon hatásos volt.

Visszavonultam az alagsorba,

és püföltem a zsákot, valahányszor
mérges vagy feszült voltam.

Aztán, ahogy kitalálták,

a bokszzsák elszakadt, és szemétbe dobtuk.

De a szokás bennem maradt.

Soha nem ütöttem meg senkit,

de bokszoltam a falakat,
az ajtókat és ablakokat.

Maradandó sérülést is szenvedtem.

Több mint tíz évvel később, 20 évesen,

másodéves egyetemistaként

lehetőségem adódott elvonulásra menni:

tíznapos csendes meditációs
elvonuláson vettem részt.

Első alkalommal.

Nem dühkezelésre,
inkább a buddhizmus iránti érdeklődésből

és az elmetanulmányozás miatt.

Mély tapasztalatot szereztem több szinten.

Először is, mérföldkő volt életemben.

Erre az útra vezetett.

Megvalósítottam gondolkozásmódom
figyelem alapú metatudatosságát.

A metatudatosság arra utal, hogy tudatában
vagyunk, figyelmünk mire irányul,

és merre kalandozik minden pillanatban.

Mikor tudatosan közelítünk valamihez,

akkor ékként hasít belénk a felismerés,

bepillantást enged a gondolkozásmódunkba,
mely folytonos mozgásban van.

A dühömről tudatosodott bennem

minden hozzá kapcsolódó ok,

késztetés, érzés és gondolat.

A tudatos állapotot sokszor úgy írjuk le,

mint éber metatudatosságot,

és ha elég mélyre jutunk elménkben,

akkor Andy Lenski buddhista oktató szerint

eljutunk a bölcsességhez.

A bölcsesség kissé más, mint a tudatosság.

Abban az értelemben,
hogy a bölcsesség meghatározható

mint gondolkozási szokásaink
direkt megtapasztalása.

A dühöm esetében ott voltak
a tudatosság testi érzései,

a feszültség, az ökölbe szorított kéz,
az inger és a nyugtalan tettvágy.

Ez jelentette a dühömet.

Az alapgondolat az,
hogy tudatosság gyakorlásakor

a tudatosság és a bölcsesség
együttműködnek.

Csökkentik az ítélkezésre
és minősítésre fordított időt,

hogy tudatosságunk a jelenben érzékeljük,

és engedjük érzelmeinket,
pl. a dühöt megjelenni és eltűnni

a tettvágy megjelenése nélkül.

A dühön kívül

vannak más gondolatok és érzelmek,

melyek hátrányosak
egészségünkre és közérzetünkre.

A szorongás, félelem,
aggodalom és szomorúság

mind romboló gondolatmenetek
és kedélyállapotok,

de csak gyakori megélésük esetén,

ha sérülési kockázatot jelentenek
magunknak vagy környezetünknek,

esetleg zavarják társadalmi létezésüket.

Kiderült, hogy ezeknek
a kedélyállapotoknak van

klinikailag kimutatott kockázati tényezős

kiterjedt tudományos adatbázisa:

depresszió, szorongás,
szív-érrendszeri betegségek formájában,

és kimutatták, hogy DNS szintig hatnak:

gyorsítják a sejtöregedést.

A Betegségszűrő Központban kimutatták,

hogy a dühös kedély

két és félszeresére növeli

a korai szívinfarktusos halál kockázatát.

Több tanulmány foglalkozott azzal,

hogy e három kedély s a velük járó stressz

negatívan hat immunrendszerünk működésére,

a fájdalomérzetre,

és sorvadáshoz vezet.

Csökkentik e negatív érzelmeket
szabályozó agyterületeket.

Hibás ciklus keletkezik,

mert ha nem alakul ki
az érzelmek féken tartása,

sokkal nehezebb később megzabolázni őket.

Szeretnék beszélni
az egyik tudatossági tréningről,

melyet fájdalmas betegségben
szenvedő női csoportnak tartottam.

A fibromyalgia krónikus fájdalmas

idült mozgásszerv-rendszeri betegség.

Krónikus fáradtság

és más klinikai tünetek kísérik.

Kiderült, hogy e betegek

a fájdalom mellett
sokat szoronganak és félnek.

A tudatossági képzés után

drámai javulás állt be

az összes klinikai tünetegyüttesükben.

Eredményes volt.

De minket az is érdekelt,

hogyan valósult meg
klinikai állapotuk javulása.

Magatartást vizsgáló feladatot
adtunk a pácienseknek,

mely felmérte reagálásukat
a fájdalomhoz kapcsolódó szavakra

a tudattalan észlelés szintjén

és a tudatosan minősítő feldolgozás során.

Ezt a szavak megjelenési idejének

változtatásával értük el.

Mikor 100 ezredmásodpercig
mutattuk a szavakat,

nem sok idejük jutott
tudatos feldolgozásra,

de észrevettük,

hogy figyeltek rá vagy sem.

500 ezredmásodperc alatt
volt idejük tudatosan felfogni,

és észrevettük,

hogy elakadt-e a gondolkozásuk,
és rágódtak-e a szavakon.

Két jelentős különbséget találtunk

a tudatossági oktatáson résztvevők

és az oktatásban nem részesülők között.

A nem oktatottak kerülték

a tudattalan szinten észlelt,
fájdalomhoz kapcsolódó szavakat.

A tudatossági oktatáson részt vettek
felfigyeltek ezekre a szavakra,

igazolva, hogy kevésbé félnek,
és nem kerülik őket,

inkább elfogadók a fájdalmuk iránt.

Ez a feldolgozás olyan szintje,

mikor nem voltak tudatában a tettüknek.

A képzetlen csoport

hajlamos volt elakadni
a későbbi folyamat során is,

míg a képzésben részt vettek megbirkóztak
a szó látványával, és továbbléptek,

könnyedén teljesítették a feladatot.

Ez az eredmény bizonyítja,

hogy a tudatosság gyakorlása
javítja figyelmünket

tudattalan és tudatos szinten egyaránt.

Mikor képtechnikát alkalmazunk,

akkor modern felvételt készítünk

sajátos, befele forduló szemszögből

a laborban vagy máshol.

Ezt neurofenomenológiai
megközelítésnek hívjuk,

mely során feltérképezzük
a meditáló elmét.

Ez beazonosítja az agy hálózatát
és működési rendszerét,

mely támogatja a tudatos gyakorlást.

Mint már említettem,

2000 előtt nem sok
tudatossági tanulmány készült.

De azóta közel 4000 tanulmány
készült a témában.

Ebből a 4000-ből

21 tanulmányozta az agyban
végbemenő változásokat,

és 80 az agy működését

újonnan betanított meditálóknál

és tapasztaltaknál.

Bár vannak kimutatott különbségek

a meditáció stílusától függően,

az újoncok és tapasztaltak között,

inkább azt emelném ki,

mi az általános és lényeges felfedezés

a négy agyterületet tekintve.

Könnyítésképpen:

amelyek eltérők az agyszerkezetben
és működésükben.

A homloklebeny az agy elülső,

homlok mögött elhelyezkedő része.

Úgy tartják, hogy ez az agyunk
legfejlettebb része,

és ez végzi a metatudatos
tevékenységeket

az elülső cinguláris kéreggel

és az elülső insulával együtt.

E három terület összetett
figyelőrendszert alkot,

frontális figyelőrendszer néven ismert.

Ez teszi lehetővé, hogy folyamatosan
testtudatosak legyünk,

és rugalmasan kapcsoljunk át

a belső megfigyelés és a külső
világról gondolkozás között.

Világos?

Egyik érdekes felfedezésünk,

hogy laborban kimutattuk:

minél többet meditálunk,
annál élénkebb ez az agyterületünk.

Más laborok azt találták,
hogy a több meditáció

jobban védi e területeket

az életkorral járó,
mindenkit sújtó sorvadástól.

Sajnos mindenki agykapacitása
csökken 20 éves kora után.

Sajnálom.

De meditációval ezt kivédhetjük.

A másik, csökkenő tevékenységű terület

a hátsó cinguláris kéreg, avagy PPC.

Ez az uralkodó csomópont
a nagyobb működési hálózatban,

összekapcsolódik az önreflexióval
és a rágódással.

A dalai láma kérésének megfelelően

a tudomány kezdi alátámasztani

a tudatosság és meditáció

metatudatosságot növelő hatását,

és csökkenti a rágódó típusú
feldolgozás hangsúlyozását,

főleg a kiemelt kognitív igényű kéregben,

és átalakítja az agyat
és gondolkozási szokásainkat.

Megtudtuk, hogy minden
gondolatunk és érzelmünk

az agy átalakulásához vezet,

szó szerint átfaragja agyunkat

minden pillanatban.

Habár nem tudunk változtatni a múlton,

de mostantól hatalmunkban áll

megválasztani, mire irányítjuk
figyelmünk és érzelmeinket.

Minden pillanat lehetőség

a világ érzékelésének megváltoztatására,

és hogy csökkentsük a terhet,

melyet romboló érzelmek,

pl. szorongás, düh és szomorúság okoznak.

A következő kérdésre gondoljanak:

"Mivel töltik fel elméjüket?"

Köszönöm.

(Taps)