YouTube

Teniu un compte YouTube?

New: enable viewer-created translations and captions on your YouTube channel!

Hungarian subtítols

← A történetek a The New Yorker ikonikus címlapjai mögött

Obtén el codi d'incrustació
29 llengües

Showing Revision 8 created 09/07/2017 by Csaba Lóki.

  1. 24 évvel ezelőtt

  2. művészeti szerkesztőnek hívtak
  3. a The New Yorker magazinhoz,
  4. hogy megújítsak
  5. egy akkorra már kissé
    begyepesedett intézményt,
  6. új művészeket hozzak a laphoz,
  7. és hogy megpróbáljam lehozni
    a magazint az elefántcsont-tornyából,
  8. hogy közvetlenebb kapcsolatba
    kerüljön a jelennel.
  9. Testhezálló feladat volt ez,
  10. mert mindig is lenyűgözött,
    ahogy egy kép
  11. – egy egyszerű rajz –
  12. képes villámként keresztülvágni
    a nap mint nap látott a képek sokaságán,
  13. ahogy képes megragadni a pillanatot,
  14. ahogy kristálytisztán össze tud foglalni
    egy társadalmi folyamatot vagy eseményt,
  15. oly módon, ahogy arra
    a szavak nem képesek –
  16. s ahogy mindezt a lényegére
    csupaszítva ábrázolhatja.
  17. Úgyhogy elmentem a könyvtárba,

  18. és megnéztem az első borítót,
    amelyet Rea Irvin rajzolt 1925-ben –
  19. a rajzon egy piperkőc vizsgál
    egy lepkét a monokliján át.
  20. Ezt a figurát Eustace Tilley
    néven emlegetjük.
  21. S akkor rájöttem, hogy mialatt
    a magazin hírnevet szerzett
  22. alapos kutatásaiért
    és hosszú riportjaiért,
  23. a humor egy része
    valahol menet közben elveszett,
  24. mert bár ma gyakran az orrát fennhordó
    piperkőcnek látjuk Eustace Tilleyt,
  25. 1925-ben,
  26. amikor Rea Irvin először
    megrajzolta az alakját,
  27. ezt egy humoros magazin
    keretein belül tette,
  28. hogy szórakoztassa a korabeli fiatalokat,
  29. vagyis a dübörgő húszas évek flapperjeit.
  30. A könyvtárban
  31. olyan képeket találtam, amelyek
    pontosan megragadták a korszellemet
  32. a nagy gazdasági világválság idején.
  33. A képek nemcsak azt mutatták meg,
    hogyan öltöztek az emberek,
  34. vagy hogy milyen autót vezettek,
  35. de azt is, hogy min mulattak,
  36. miféle előítéleteik voltak.
  37. S mindebből tényleg kirajzolódott,
  38. milyen érzés lehetett
    az 1930-as években élni.
  39. Megkerestem tehát néhány kortárs művészt,

  40. például Adrian Tomine-t.
  41. Gyakran keresek meg írókat –
  42. képregényrajzolókat, gyerekkönyvírókat –
  43. olyan témákkal, hogy például
  44. milyen érzés a metrón utazni,
  45. vagy milyen a Valentin-nap,
  46. mire ők vázlatokat küldenek.
  47. Amint a vázlatot jóváhagyja
    a főszerkesztő,
  48. David Remnick,
  49. sínen van az ügy.
  50. Nagyon szeretem,
  51. hogy a rajzok nem mondják meg,
    mit gondoljunk.
  52. Viszont elgondolkodtatnak,
  53. mert a művész valójában –
  54. ez szinte kirakósjáték;
  55. ő tehát megrajzolja a pontokat,
  56. de a képnek az olvasó fejében
    kell összeállnia.
  57. Hogy megértse Anita Kunz rajzát,
    itt balra,
  58. vagy ezt itt jobbra, Tomer Hanukától,
  59. az olvasónak fel kell fedeznie
    az apró különbségeket.
  60. És mindez...
  61. Nagyon izgalmas látni,
  62. ahogy az olvasó bevonódik...,
  63. ahogy ezek a képek tényleg
    megragadják a sztereotípiákat –
  64. játszanak velük.
  65. Amikor megértjük a képet,
  66. a sztereotípiák újrarendeződnek
    a fejünkben.
  67. A képek nem feltétlenül
    embereket ábrázolnak,

  68. néha érzéseket.
  69. Szeptember 11. után
  70. azon a ponton voltam,
  71. mint mindenki más,
  72. hogy nem tudtam, hogyan kezeljem,
    amin épp keresztülmegyünk.
  73. Úgy éreztem, egyetlen kép sem
    ragadhatja meg a pillanatot,
  74. és egy teljesen fekete borítót terveztem,
  75. mintha nem is lett volna címlap.
  76. Beszéltem erről a férjemmel,
    a képregényíró Art Spiegelmannal.
  77. Megemlítettem, hogy fekete
    címlapot szeretnék javasolni,
  78. mire azt mondta:
    "Ha fekete címlapot akarsz,
  79. miért nem csinálsz egy borítót
    az ikertornyok sziluettjével,
  80. feketével fekete háttéren?"
  81. Leültem tehát rajzolni,
  82. és amint megláttam a rajzot,
  83. végigfutott a hideg a hátamon,
  84. és rájöttem,
  85. azzal, hogy megtagadjuk a képkészítést,
  86. módot találtunk arra,
    hogy megragadjuk a veszteséget,
  87. a gyászt
  88. és a hiányt.
  89. Fontos tanulságot vontam le
    a folyamat közben:
  90. néha a leginkább sokatmondó képek
  91. a lehető legkevesebb eszközzel
    érik el a hatást.
  92. Egyetlen kép ezer szóval felér.
  93. Ez itt Bob Staake rajza,

  94. amely rögtön Barack Obama
    elnökké választása után jelent meg,
  95. és történelmi pillanatot ragadott meg.
  96. Ám az ilyesmit nem lehet előre tervezni,
  97. egy ilyen rajzhoz az kell,
  98. hogy hagyjuk a művészt átélni az érzést,
    amelyet mindannyian érzünk
  99. az események közepette.
  100. 2016 novemberében,
  101. az elnökválasztás idején,
  102. ezzel a rajzzal álltunk elő,
  103. ez a lapszám a választás hetében
    került a standokra.
  104. (Nevetés)

  105. Tudtuk, hogy lesznek,
    akik így éreznek majd,

  106. (Nevetés)

  107. amikor bejelentik a választási eredményt.

  108. Amikor megtudtuk a végeredményt,
  109. fogalmunk sem volt, mihez kezdjünk.
  110. Bob Staake akkor ezt a rajzot küldte be,
  111. s ezzel rátapintott valamire.
  112. Megint az volt a helyzet,
  113. hogy nem tudtuk, mi következik.
  114. Úgy éreztük, nem tudjuk, hogyan tovább,
  115. de mégis továbbmentünk,
  116. és ezzel a címlappal jelentünk meg
    Donald Trump megválasztása után,
  117. a Women's March idején
  118. szerte az USA-ban.
  119. Ez alatt a 24 év alatt

  120. több mint 1000 címlapot láttam
    életre kelni hétről hétre,
  121. és gyakran kérdik, melyik a kedvencem,
  122. de nem tudnék egyet kiválasztani,
  123. mert leginkább arra vagyok büszke,
    mennyire különbözik
  124. egyik címlap a másiktól.
  125. Ez a közreműködő művészek
    változatos tehetségének
  126. és hátterének köszönhető.
  127. Most pedig

  128. már Oroszország kezében vagyunk,
  129. úgyhogy –
  130. (Nevetés)

  131. Barry Blitt értelmezésében

  132. Eustace-ból
    Eustace Vlagyimirovics Tilley lett.
  133. A lepke pedig nem más,
    mint a döbbent Donald Trump,
  134. ahogy a szárnyait verdesi
  135. és próbálja kitalálni, hogyan tartsa
    kordában a pillangóhatást.
  136. Rea Irvin 1925-ös híres logóját
  137. pedig cirill betűkkel írtuk.
  138. Amit a jelenlegi helyzetben
    igazán izgalmasnak tartok,

  139. az az, ahogy...
  140. Tudják, a sajtószabadság demokráciánk
    nélkülözhetetlen összetevője.
  141. És az átszellemült vagy épp humoros
    rajzokból kitűnik,
  142. hogy a művészek képesek
    megragadni az eseményeket
  143. úgy, ahogy azt csak egy művész teheti;
  144. kezében mindössze tussal és vízfestékkel,
  145. hogy ily módon a kulturális párbeszéd
    részesévé váljon.
  146. Mindez a kultúra középpontjába
    helyezi a művészeket,
  147. vagyis pont oda, ahol szerintem
    lenniük kell.
  148. Mert a jelen pillanatban leginkább
    egy jó karikatúrára van szükségünk.
  149. Köszönöm.

  150. (Taps)