YouTube

Teniu un compte YouTube?

New: enable viewer-created translations and captions on your YouTube channel!

Hungarian subtítols

← Művészet, ami feltárja az időt és az emléket

Obtén el codi d'incrustació
23 llengües

Showing Revision 16 created 12/15/2019 by Csaba Lóki.

  1. Egy kérdéssel szeretnék indítani.
  2. Hol kezdődik egy műalkotás?
  3. A kérdés néha teljesen abszurd.
  4. Megtévesztően egyszerűnek hangzik,
  5. mint amikor a Portable
    Planetariumról kérdeztem,
  6. amit 2010-ben készítettem.
  7. A kérdés így hangzott:
  8. Milyen lenne saját
    planetáriumot építeni?
  9. Tudom, minden reggel
    ezt kérdezik maguktól,
  10. én viszont tényleg feltettem
    magamnak ezt a kérdést.
  11. Mint képzőművész,
  12. az erőfeszítéseinkre gondoltam,
  13. az évek óta tartó
    folyamatos vágyakozásunkra,
  14. hogy jelentést adjunk
    a körülöttünk lévő világnak
  15. anyagokon keresztül.
  16. Ez számomra azt jelenti, hogy
    igyekszem megtalálni azt a fajta csodát,

  17. de a hiábavalóságot is, amely ebben
    a nagyon törékeny keresésben rejlik.
  18. Ez is művészi munkám része.
  19. Szóval összegyűjtöm
    a körülöttem lévő anyagokat,

  20. és ezek segítségével próbálok
    olyan hatásos élményeket teremteni,
  21. amelyek megtöltik üres tereket,
  22. falakat, tájakat, épületeket.
  23. De szeretném, ha végül
    az emlékeinkbe is beférkőznének.
  24. Miután befejezem egy munkámat,
  25. általában egy emlék marad meg a fejemben,
    ami szinte belém ég.
  26. Ez az emlék pedig számomra nem más,
  27. mint az a hirtelen jövő, meglepő élmény,
  28. hogy része vagyok a műalkotásnak.
  29. Ez velem maradt,
    megismétlődött a munkámban
  30. körülbelül 10 évvel később.
  31. De vissza akarok menni
    a volt egyetemi műtermemig.

  32. Szerintem érdekes, hogy mikor elkezd
    az ember egy alkotáson dolgozni,
  33. egyszerűen teljesen
    tiszta lappal kell kezdeni,
  34. mindent el kell távolítani.
  35. És talán nem tűnik tiszta lapnak,
  36. de nekem az volt.
  37. Mert 10 évig tanultam festeni,
  38. aztán mikor befejeztem az iskolát,
  39. észrevettem, hogy készségem van,
    de témám nincs.
  40. Olyan voltam, mint egy atléta,
  41. mert gyorsan tudtam alakot festeni,
  42. de nem tudtam, miért.
  43. Jól festettem, de igazi tartalom nélkül.
  44. Úgyhogy eldöntöttem,
    hogy félreteszem a festéket egy időre,
  45. és azt kérdeztem magamtól:
  46. Hogyan lehetnének a tárgyak
    értékesek nekünk?
  47. Hogyan érezhetném egy pólóról,
    amit ezrek hordanak,
  48. mint például ez,
  49. hogy valamennyire az enyém?
  50. Ezzel a tapasztalattal indultam,

  51. és eldöntöttem, hogy jelentőséget adok
    a gyűjtött anyagoknak.
  52. Ezek könnyen beszerezhető
    tömegtermékek voltak,
  53. használati céljuknak megfelelően tervezve,
  54. nem az esztétika szerint.
  55. Úgy mint, fogpiszkálók, rajzszegek,
  56. wc papír darabok,
  57. azért, hogy lássam,
    hogy a befektetett energia és idő
  58. létre tud-e hozni
    valamiféle értéket bennük.
  59. A másik ötletem az volt,
    hogy élővé teszem őket.
  60. El akartam térni az alapoktól,
  61. hogy ne legyen keret,
  62. megtapasztalni,
    amikor semmi se akar lenni
  63. és azt mondani, ez fontos volt,
  64. de amit felfedeztem,
    az a saját tempóm volt.
  65. Szóval olyan ez, mint egy
    ősrégi ötlet egy szoborban,

  66. vagyis: hogyan leheljünk életet
    az élettelen anyagokba?
  67. Így elmegyek egy olyan helyre,
  68. mint ez, ahol van egy fal,
  69. és magát a festéket használom,
  70. kihozva a festéket a falból,
  71. így létrehozva egy alakzatot.
  72. Azért, mert érdekelt ez az ötlet,
  73. hogy ezeknek a fogalmaknak, mint
    az "szobor", "festés", "elrendezés"
  74. nincs közük ahhoz,
    ahogy valójában látjuk a világot.
  75. Szóval el akartam mosni a határokat
  76. úgy az eszközök között,
    amelyekről a művészek beszélnek,
  77. mint a művészetben és életben létezés
    közti különbségtételt is.
  78. Tehát amikor a mindennapokban vagyunk,
  79. vagy valamelyik munkámban,
  80. és minden nap láttuk, felismertük,
  81. hogy áthelyezhetjük az élményt
    a saját életünkbe,
  82. és talán meglátjuk a művészetet
    a mindennapi életben is.
  83. A '90-es években diplomáztam,

  84. és a műtermem egyre jobban kezdett
    megtelni képekkel,
  85. ahogy az életem is.
  86. A képek és tárgyak efféle rendetlensége
  87. az út részei lettek, ahogy próbáltam
    értelmet adni az anyagoknak.
  88. És engem is érdekelt,
    ez hogyan változtathatja meg
  89. az idő élményét.
  90. Ha az anyagokon keresztül
    érzékeljük az időt,
  91. mi történik, ha a képek és a tárgyak
    összekuszálódnak a térben?
  92. Szóval elkezdtem kísérletezni képekkel.
  93. Tekintsenek vissza az 1880-as évekre,
  94. amikor az első fotók filmmé váltak.
  95. Ezt állatok tanulmányozásán
    keresztül tették,
  96. a mozgásukon át.
  97. Lovakat Amerikában,
    madarakat Franciországban.
  98. Így alakult ki a zoetróp (mozgó
    alakokat mutató optikai játékrendszer),
  99. majd később a film.
  100. Úgy döntöttem, keresek egy állatot,

  101. és eljátszom ezzel az ötlettel,
  102. hogy a kép nem állandó,
    sőt, mi több, mozog.
  103. A térben mozog.
  104. Kiválasztottam a gepárdot,
  105. mert ő a leggyorsabb földi élőlény.
  106. Ő tartja a rekordot,
  107. és én ezt akartam használni
  108. időmérő eszközként.
  109. Ezért tűnik úgy az alakzatban,
  110. mintha kilépne a térből.
  111. Ez egyfajta megtört keret, a kép a térben,
  112. fel is kellett tennem egy notepadra,
  113. kivetítenem rá.
  114. Elvégeztem ezt a kísérletet,
    egyfajta versenyt,
  115. új eszközökkel és videókkal,
    és ezt fel is vettem.
  116. Tehát a sólyom indul elsőnek,
  117. rá egy másodpercre a gepárd követi,
  118. majd a rinocérosz próbál
    felzárkózni hátul.
  119. Egy másik kísérletem során

  120. arra gondoltam,
  121. milyen visszaemlékezni egy dologra,
    ami velünk történt
  122. mondjuk, mikor 10 évesek voltunk.
  123. Még arra is nehéz emlékezni,
    ami abban az évben történt.
  124. Én talán egy vagy két dologra tudok,
  125. és az az egy pillanat
    kitágította az elmémet,
  126. kitölti az egész évet.
  127. Nem éljük át az időt
    minden percben és pillanatban.
  128. Ezért készítettem egy álló videót,
  129. ami ki van nyomtatva egy papírra,
  130. a papír szakadt, amire a videó rávetül.
  131. El akartam játszani azzal,
  132. hogyan állnak össze a képek,
  133. amik bevonnak minket,
  134. hogy tud egy kép
  135. foglyul ejteni minket.
  136. Szóval ez három

  137. nagyjából száz kísérlet közül,
    ahol képekkel próbálkoztam
  138. több mint 10 éven keresztül,
  139. és sosem mutattam meg őket,
  140. és azt gondoltam, rendben van,
    de hogy tudnám ezeket nyilvánossá tenni
  141. megtartva a kísérletezés energiáját,
  142. amit akkor látsz, ha belépsz egy laborba,
  143. vagy egy a műterembe.
  144. Csak hagytam, és azt mondtam,
  145. jó, odateszem az asztalom
    a szoba közepére.
  146. Szóval megfogtam,
    és odatettem a szoba közepére,
  147. és – számomra meglepő módon –
    tényleg működött,
  148. a képernyő vibrálásával együtt messziről.
  149. A kivetítőkkel együtt
  150. különleges hangulatot teremtettek,
  151. a vibrálás olyan vonzó volt, mint a láng.
  152. Azonosultál az egyik részlettel,
  153. ami mindenkinek ismerős volt,
  154. mint mikor egy asztalnál
    vagy egy mosogatónál vagy,
  155. és elbambulsz,
  156. majd visszatérsz
    ehhez a testméretű képhez.
  157. De látszatra
  158. a papíron lévő képeket fújja a szél,
  159. és összezavar hogy melyik volt a kép
  160. és melyik a tárgy.
  161. Szóval így nézett ki a munka,
    mikor egy nagyobb szobába került,

  162. de amíg meg nem csináltam ezt a részét,
  163. fel sem tűnt, hogy gyakorlatilag
    a planetárium belső részét csináltam meg
  164. anélkül, hogy észrevettem volna.
  165. Emlékszem, gyerekként szerettem
    planetáriumba járni.
  166. Akkoriban a planetárium
  167. nemcsak csodás képek sokasága
    volt a mennyezeten,
  168. de láthattad a kivetítőt magát,
    ahogy zúg és dolgozik,
  169. és a lenyűgöző kamerát a szoba közepén.
  170. És mindez, látva, ahogy a közönség
    fölfelé néz körülötted –
  171. mivel ott voltak körben –
  172. a közönség részévé tett.
  173. Ez egy kép, amit letöltöttem
    az internetről
  174. önmagukat munka közben fotózó emberekről.
  175. Szeretem ezt a képet,
  176. mert láthatod, hogyan keverednek
    az alakok a munkában.
  177. Látni a látogatók árnyékát
    a vetítéssel szemben,
  178. de a vetítést is valaki pólóján keresztül.
  179. A munka közben készült önarcképek
  180. amiket posztoltak,
  181. olyan érzés, mint egy körkörös
    képkészítő folyamat.
  182. És az egyfajta véget is jelent.
  183. Ez emlékeztetett engem,
    és visszavitt a planetáriumba,

  184. és annak belsejébe,
  185. így tértem vissza a festéshez.
  186. Arra gondolva, hogy nekem
    egy festmény valójában
  187. a belső képeinkről szól.
  188. Nagyon sok belső kép van,
  189. mi pedig a kinti dolgokra koncentrálunk.
  190. És hogyan tároljuk
    az emlékeket az elménkben,
  191. bizonyos képek hogyan
    bukkanak elő a semmiből
  192. vagy foszlanak szét, ahogy telik az idő.
  193. Ezt a sorozatot
    Emlékképeknek kezdtem hívni,
  194. ami arra utal, hogy ha most
    becsukjuk a szemünket,
  195. látni az elnyúló pislákolást,
  196. és mikor újra kinyitjuk,
    akkor újra elidőzünk,
  197. mindig ez történik.
  198. Egy emlékképet sosem
    helyettesíthet egy fotó,
  199. sosem érezhetsz ilyesmit képeken.
  200. Ez a fényképezőgép végességére emlékeztet.
  201. Szóval ez volt az ötlet,
    képkészítés külső képekről –
  202. ez az én műtermem –
  203. és aztán próbálom kitalálni,
    hogy jelenik meg bennem.
  204. Szóval csak nagyon gyorsan

  205. végigsiklottam azon, hogy egy folyamat
  206. honnan-hova juthat.
  207. Kezdődhet egy vázlattal,
  208. vagy egy képpel, ami beleég az emlékeidbe
  209. a 18. századból –
  210. ez Piranesi "Colosseum"-a.
  211. Vagy egy kosárlabda méretű modellel –
  212. kb. ekkorára építettem,
  213. a piros bögre mögötte
    a méretarányt igazolja.
  214. Ez a modell lehet nagyobb, mint egy mag,
  215. ami tovább nőhet egy darabbá.
  216. És betölthet egy nagyon nagy teret.
  217. Vagy leszűkülhet egy videóra is,
    amit most készítettem az iPhone-ommal
  218. egy kinti pocsolyáról egy esős éjszakán.
  219. Ez egy agyamban őrzött emlékkép
    egy festményről,
  220. és még egy festmény is megfakulhat,
    akár az emlékek.
  221. Ez a vázlata egy nagyon kicsi képnek

  222. a vázlatkönyvemből.
  223. Láthatod nagyban
  224. egy metróállomás három szakaszán.
  225. Láthatod, hogy a metróállomáson járva
  226. mintha egy vázlatfüzet lapjain
    keresztül utaznánk,
  227. egyfajta munkanaplót láthatsz,
    végig egy nyilvános térben,
  228. mintha 20 év művészi munkáját lapozgatnád,
  229. ahogy végighaladsz az állomáson.
  230. De még a vázlatnak is más az eredete,
  231. egy hat emelet magasságú
    szoborról lett mintázva,
  232. amit egy macskához
    arányosítottam 2002-ben.
  233. Azért emlékszem erre,
    mert akkoriban két fekete macskám volt.
  234. Ez egy kép Japánból, az egyik munkáról,
  235. az emlékkép a metróban látható.
  236. Ez egy velencei munka,
  237. a kép a falba van vésve.
  238. Ez egy szobor, amit 2001-ben
    készítettem a SFMOMA-ra,
  239. létrehoztam egy dinamikus vonalat,
  240. ahogy leosontam, hogy létrehozzak
    egy dinamikus vonalat,
  241. amint lefelé mégy a metróhoz.
  242. Az efféle eszközök egyesítése
    nagyon érdekes számomra.

  243. Hogyan tudnál vonalat alkotni
    úgy, mint egy szobor,
  244. és kinyomtatni?
  245. Egy vonalat húzni,
    mintha rajzolnál egy szoborban
  246. egy drámai nézőpontot alkotva ezzel?
  247. Hogy tudja egy festmény leutánozni
    a sokszorosított grafika folyamatát?
  248. Hogy képes egy installáció
    használni a kamerát
  249. egy tájkép megszerkesztéséhez?
  250. Hogyan tud egy madzagon lógó festmény
    fontossá válni Dániában
  251. egy hosszú út közepén?
  252. Hogy tudja egy darab a természet
    egy részének álcázni magát,
  253. és a élőhellyévé válni
  254. az őt körbevevő természetnek?
  255. Most végeztem két művel,

  256. amit "Zuhanó Ég"-nek neveztem el,
  257. ez egy állandó kiállítás Hudson Valley-ben
  258. olyan, mint egy összeomló Planetárium,
  259. ami eggyé válik a földdel.
  260. Ez egy munka 2013-ból,
    amit újra fel fognak állítani,
  261. új életre kel a MOMA megnyitóján.
  262. Ez egy olyan mű,
    ahol az eszköz maga a szobor.
  263. Az inga, ahogy hintázik,
  264. eszközként egy újat teremt.
  265. A tárgyak minden halma
  266. egy centiméterestől
    az inga tetejéig terjed.
  267. Megvan a pillanatnyi csendje
    ennek a gyönyörű ingának,
  268. de a feszessége is, ami ugyanakkor
    le is tudja rombolni ezt a részt.
  269. Igazából mindegy is,
    hol végződnek ezek a darabok,

  270. mert az igazi lényeg számomra
  271. az, hogy idővel emlékké válnak,
  272. és önmagukon túlmutatva
    ötleteket generálnak.
  273. Köszönöm.

  274. (Taps)