Az emberiség közös nyelvei

Poet Ali szerint több nyelven beszélünk, mint hinnénk. Ebben a tartalmas előadásban azt tárja fel, hogy maga a nyelv nem csupán egy szókészlet, hanem egy eszköz is, amellyel olyan általános tapasztalatokat kommunikálhatunk, mint a szeretet, a vidámság és a magány, valamint arra is szolgál, hogy utat nyisson a sajátunktól eltérő kultúrák, érzelmek és gondolatok felé.

Sziasztok!
(Közönség) Szia!

Lenne hozzátok egy kérdésem.
Hány nyelven beszéltek?

Ez nem költői kérdés.

Szeretném, ha egy számra gondolnátok.

Van, akinek könnyű a válasz.

Az jár a fejetekben: "Csak ezt az egyet
beszélem, haver, és ennyi."

Mások talán elgondolkoznak azon,

hogy az a nyelv, amit egy extől tanultak,

az összes káromkodás,

ide számít-e – soroljátok ide bátran!

Feltettem magamnak is a kérdést,
én négyet számoltam,

néhány ital után, vitathatóan, lehet öt.

(Nevetés)

(Olaszul) Néhány pohár
bor után tudok olaszul.

(Taps)

Köszönöm.

De mikor jobban belegondoltam,
83 lett az eredmény – 83 nyelv,

aztán belefáradtam,
és nem számoltam tovább.

Emiatt újra átnéztem a nyelv definícióját.

Az első pont szerint:

"Az emberi kommunikáció
írott vagy beszélt formája,

mely a szavakat általánosan elfogadott
és szabályozott módon használja."

Az alul látható definíció
olyan szakterületekre vonatkozik,

mint az orvostan,
a tudomány, a technológia.

Ezeknek megvan a saját nyelvük,

egy bizonyos szaknyelv.

De engem leginkább a második
meghatározás foglalkoztat:

"Egy bizonyos közösségben vagy országban
használatos kommunikációs rendszer."

Nem változtatnék ezen a meghatározáson.

Az foglalkoztat, hogy ezt minden
cselekvésünkre tudjuk alkalmazni,

mert úgy gondolom, sokkal több
nyelven beszélünk, mint gondolnánk.

Az előadás hátralevő részében

igyekszem egy nyelven beszélni,

amely mindegyikünk anyanyelve.

De emiatt lesz egy kis változás,

mert innentől ez nem egy előadás,

hanem társalgás,

és mint minden párbeszédben,

itt is kell, hogy legyen
egy bizonyos kölcsönösség.

Ehhez viszont

bizonyos fokú szándék is szükséges
mindkét fél részéről.

Ha hajlandóak vagyunk erre,
olyankor varázslatos dolgok történnek,

csak egy kevéske hajlandósággal.

Ezért választottam egy igazán
alacsony kockázatú közös nevezőt,

egy nyomvonalat, már ha ezt
mindannyian akarjuk.

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!

(Taps)

Erről van szó!

(Spanyolul) Azok, akik
beszélnek spanyolul,

kérem, álljanak fel.

Nézzetek rá a szomszédotokra,

és kezdjetek el nevetni.

(Nevetés)

Köszönöm szépen. Leülhettek.

Ha kényelmetlenül éreztétek magatokat,

ebben nem volt semmi rosszindulat.

Arra kértem a spanyolul beszélőket
a közönségből, hogy álljanak fel,

nézzenek a szomszédjukra,
és kezdjenek el nevetni.

És tudom, ez nem volt szép tőlem,
ezért ne haragudjatok,

de abban a pillanatban

néhányan átéltünk valamit.

Gyakran felismerjük, milyen az,

ha beszéljük a másik nyelvét,

milyen az, amikor összeköt
és köteléket alkot.

Viszont sokszor elfelejtjük, milyen az,
amikor nem beszélünk azon a nyelven,

milyen az, ha elszigetel
vagy kirekeszt minket.

Ezért szeretném, hogy tartsatok velem,

ahogy átsétálunk a nyelvek világába.

(Fársziul) A "taarof" fogalmát
szeretném lefordítani.

Fársziul azt mondtam,

hogy a perzsa "taarof" fogalmát
szeretném lefordítani,

ennek nincs megfelelője
a magyar szókincsben.

A legjobb definíció rá
a határtalan jóindulat,

vagy a határtalan alázat.

De így nem teljesen pontos.

Ezért adok rá egy példát.

Ha két férfi elmegy egymás mellett,

gyakori, hogy az egyik
azt mondja a másiknak:

(fársziul) Leköteleztél.

Ami azt jelenti: Leköteleztél.

Mire a másik így válaszol:

(fársziul) Kibontom neked az ingemet.

Ami annyit jelent:
Kibontom neked az ingemet.

Erre az első férfi így felel:

(fársziul) A szolgád vagyok.

Ez azt jelenti: A szolgád vagyok.

Mire a másik azt feleli:

(fársziul) Én vagyok
a piszok a talpad alatt.

ami szó szerint azt jelenti:
Én vagyok a piszok a talpad alatt.

(Nevetés)

Ha nem állt össze a kép,
ezt így lehet elképzelni.

(Nevetés)

Ezt azért osztom meg veletek,

mert egy új nyelv friss, korábban
nem létező elképzeléseket hoz.

Egyébként, néha úgy gondoljuk,

hogy a nyelv lényege a szavak
jelentésének megértése,

de inkább arról van szó, hogy számodra
a szavak milyen jelentést hordoznak.

Ha megnézitek
ezeket a sorokat a kivetítőn,

néhányan azonnal tudjátok,
hogy miről szól a szöveg.

A többiek lehet,
hogy nehézkesen értenék meg.

Két, viszonylag jól elhatárolható
csoportba tudnám őket osztani:

a 35 évnél fiatalabbakra,
és a 35 évnél idősebbekre.

Azok, akik közülünk jól tájékozottak,

tudják, hogy szöveges üzenetről,
SMS-nyelvezetről beszélünk.

Itt a lehető legkevesebb
karakterrel mondunk el,

a lehető legtöbbet,

és ez elég hasonló ahhoz,
ahogy a nyelvet meghatároztuk:

"Egy közösségben használatos
kommunikációs rendszer."

Ha valaki valaha SMS-en keresztül
vitába keveredett,

az tudja, hogy talán nem ez
a legmegfelelőbb kommunikációs forma,

de mi lenne, ha azt mondanám,

hogy ez egy modernkori szerelmeslevél?

Kövesd, ahogy felolvasom:

Most úgy érzem, nagyon szeretlek,

mert a legjobb énemet hozod ki belőlem,

és hangosan nevetek, más szóval, mi újság?

Szerintem csinos vagy, és azt érzem,

nagyon boldog lennék, ha látnálak,
ha nem jársz mással.

Csak hogy tudd, mindig itt leszek.

Mindenképp tartsuk a kapcsolatot,
nem kell válaszolnod,

minden jót, nem tudom,
nem is bánom, ha ezt valaki elolvassa.

Ne is gondolj erre, viszlát,
szia, ölelés és csókok,

egyszer élünk."

(Taps)

Egy modern kori Rómeó vagy Júlia.

Abban a pillanatban, mikor nevettetek,

egy másik nyelven beszéltetek, amit
nem kell magyarázni; ez a nevetés nyelve.

Az egyik legáltalánosabb nyelv a világon.

Nem kell elmagyarázni,
ez olyasmi, amit mindenki érez,

a zene és a nevetés
ezért annyira elterjedt jelenség,

mivel ezeket nem kell megmagyarázni,

mégis mély értékű jelentést továbbítanak.

Minden egyes nyelv, amit megtanulunk,

kaput nyit egy másik nyelvhez.

Minél több nyelven beszélsz,
annál többet tudsz mondani.

Gyakran tapasztaljuk ezt a jelenséget.

Bármely új elképzelést leszűrve,

hozzáférést kapunk a már eleve
bennünk rejlő valósághoz.

A nyelvek ezért annyira fontosak,

mert új világokat ismerhetünk meg,

nem csupán új embereket.

Nemcsak látásról és a hallásról van szó,

hanem érzelmeink,
tapasztalataink megosztásáról is.

És bár beszéltünk már néhány nyelvről,
eddig nem volt szó

az egyik legkifejezőbbről,

a tapasztalat nyelvéről.

Ezért amikor beszélgetünk valakivel,

aki azt élte át, amit mi,
nincs szükség sok magyarázatra.

És ezért van az is, hogy mikor mesélsz
valamit, és a történet végére érsz,

az emberek nem egészen értik,
miről beszélsz,

az első, amit mondanak:

"Ha te mondod!"

És igen, én mondom, hogy itt kellett
legyünk ezen a héten, hogy átéljük ezt.

Különben elég nehéz elmagyarázni, igaz?

A kísérlet érdekében
azzal fogom zárni az előadást,

hogy a tapasztalat nyelvén
szólok hozzátok.

Kiválasztok néhány nyelvet,

és ha a te nyelveden szólok,

kérlek, állj fel, és maradj állva.

Ne kérj engedélyt,

csak tudasd velem, hogy látsz engem,

és így én is látlak majd,

ha érted annak a tapasztalatnak a nyelvét.

Érted-e ezt a nyelvet?

Kisiskolás koromban,

úgy vártuk az év végét, hogy megszavaztuk,

hol ünnepeljünk,

egy vidámparkban vagy egy vízi parkban.

Mindig reméltem, hogy nem
vízi parkba megyünk,

mert akkor fürdőnadrágot kell viselnem.

Nem tudom, miért, de néha az öltözőben

elkezdtem minden ok nélkül izzadni,

mert tudtam, hogy a nadrág
nem fog úgy kinézni rajtam,

mint a próbababán.

Vagy mit gondoltok a következőről?

Családi összejöveteleken,

amikor repetát kértem,

és általában így volt,

(Nevetés)

az olyan volt, mint egy
veszteség-nyereség elemzés,

mert a rokonaim úgy néztek rám:

"Nem is tudom, tényleg kérsz még?
Szerintem már eleget ettél, kisfiam."

Lehet, hogy az arcomra volt írva,
csak én nem tudtam róla?

És ha most feszengesz, vagy nevetsz,
vagy felálltál a helyedről,

vagy most kezdesz felállni,

azon a nyelven beszélsz,
amit én úgy hívok:

"dagi gyerekként nőttem fel."

Bármely testképzavar
egy dialektusa ennek a nyelvnek.

Kérem, maradjatok állva.

És most megint, ha érted a nyelvet,
kérlek, állj fel.

Két számlát tartok a kezemben.

Az egyik a telefonszámla,

a másik az áramszámla.

Ec-pec, kifizetsz, vagy nem fizetsz.

Ez a "lehet, hogy nincs elég pénzem ahhoz,
hogy befizessem most mindkettőt" nyelve.

Találékonynak kell lenni. Meg kell oldani.

Azok, akik felálltak,
beszélik a pénzügyi gond,

vagy az anyagi küzdelem nyelvét.

Ha érted ezt a nyelvet, akkor tudod,

hogy semmi nem motivál jobban arra,
hogy elérjünk valamit, mint a hiány.

Merülnek a készleteid,
rosszul állsz külsőleg és anyagilag,

ezek képezik azt a sivár talajt,

ahová a legtermékenyebb magokat
gondosan elveted és learatod.

Kérem, álljon fel az,
aki érti ezt a nyelvet.

Amint felismered, nyugodtan állj fel.

Mikor meglett a diagnózis,

azt gondoltam: "Csak ne legyen az a szó.

Bármi legyen, csak ne az a szó,

az a förtelmes szó."

Aztán felteszel egy sor kérdést:

"Biztos benne?"

"Átterjedt máshova?"

"Mennyi van hátra?"

"Doktor úr, mennyi van hátra?"

És a válaszok határozzák meg
egy ember életét.

És amikor apukám éhes volt,
mind odaszaladtunk az étkezőasztalhoz,

mert előtte is ezt tettük.

Együtt ettünk, ezért folytatni
akartuk ezt a hagyományt.

És nem értettem, miért álltunk vesztésre,

mert úgy tudtam, egy küzdelmet
a megfelelő hozzáállással

meg lehet nyerni.

De nem tudtuk leküzdeni.

Azok, akik felálltak, tudják,

hogy egy rákos beteg rokon
küzdelméről beszélek.

(Taps)

Bármilyen halálos betegség
ide sorolható.

Még egy utolsó nyelvet említek.

Ó – nem, nem, figyelek!

Igen, igen, nem, nem,
te és én, épp itt, ja.

(Nevetés)

De figyelek! Figyelek!

(Nevetés)

Vagy képzeld, hogy sötét van
és világít az arcodra a kék fény,

ahogy fekszel az ágyban.

És tudom, néhányan közületek,
mint én is,

pont az arcotokra ejtettétek a telefont.

(Nevetés)

Mit gondoltok erről?

Megrémült utas: "Ugye, az utat figyeled?"

Azok, akik felálltak tudják,

hogy ez a megszakadt kapcsolat nyelve.

A kapcsolat nyelvének is hívják,

de én a megszakadt kapcsolat
nyelvének hívom.

Itt nem az eltávolodásról van szó,

hanem amikor megszakad a kapcsolat
az emberek között,

megszakad a kapcsolatunk egymással,

a környezetünkkel,
a saját gondolatainkkal,

mert mással vagyunk elfoglalva.

Ha ülve maradtál,

akkor tudod, milyen érzés,
amikor kimaradsz valamiből.

(Nevetés)

(Taps)

Érzed, milyen az,
amikor mindenki részese valaminek,

te pedig nem.

Tudod, milyen,
amikor a kisebbség része vagy.

Most már beszélem a nyelvedet,

ezért kérlek, állj fel,

mivel értjük egymást.

Úgy gondolom, a kisebbséghez
való tartozás nyelve

az egyik legjelentősebb,
amit valaha beszélhetünk,

mert ahogy ezt a kiszolgáltatott
helyzetet kezeled,

meghatározza, hogyan viselkedsz majd,
ha te vagy az erősebb.

Köszönöm, hogy részt vettetek.

Üljetek le, megemlítenék még egy nyelvet.

(Taps)

Ehhez nem kell, hogy felálljatok.

Csak azt szeretném tudni, felismeritek-e.

A legtöbb lány a világon
panaszkodik miatta.

A legtöbb vers a világon erről íródott.

A legtöbb zene a rádióban
erről dalol, erről tombol,

erről zeng.

A legtöbb költeményben gyűlölködnek ezért,

A legtöbb dalban
erről beszélnek az emberek,

Összetört szívek seregét
fosztották meg tőle,

kételkednek benne,

vagy elvesznek nélküle.

A homályban elnyeli a sötétség.

Hiánya őrületbe kergetne.

Minden fiú és minden lány
holtan esne össze,

küszködne, semmi lenne nélküle.

Oldalak sokaságát zsúfolja.

[Ez: a szerelem.]

Könnyek áradatát hullatják miatta.

Azok, akik átélték, valódinak érezték.

Az életben nem találnád nélküle a helyed.

Vígan kiabálok,
amikor én is megtapasztalom.

Így mindenki megtudja,
milyen ez a vágyálom.

Megsértettek, összetörtem, áradozok róla,

rosszul esett, mivel megtagadtam.

Sebeink begyógyulnának-e nélküle?

Tudod-e álcázni azt, ahogy átéled?

Mindenki saját elképzelése szerint

álmodozik,

fantáziál róla.

Akkor minek áradozunk róla?

Talán hiánya miatt az élet

csak egy ábránd?

De én csupán egy író vagyok.

Mi itt a tanulság?

Miért van az,
hogy a leggyakoribb nyelvet a világon

a legnehezebb megtanulni vagy kifejezni?

Nem számít, hány könyvet olvasunk,
mennyit tanulunk róla,

hány tanácsadóhoz járunk,

szinte elérhetetlennek számít.

Felteszem a kérdést:

Megváltozott a szám, amit az előadás
elején megállapítottatok?

Legközelebb, amikor találkoztok valakivel,

tegyétek fel magatoknak a kérdést:

Hány nyelven osztozunk?

És ha nem jut eszetekbe egy sem,

akkor gondoljatok bele:
hány nyelven osztozhatnánk?

És ha még akkor sem jut eszetekbe semmi,

tegyétek fel ezt a kérdést:
milyen nyelveket tanulhatnék meg?

És mindegy, mennyire lényegtelennek

vagy jelentéktelennek tűnik most ez
a beszélgetés,

ígérem, lesz haszna a jövőben.

Poet Ali vagyok. Köszönöm.

(Taps)