Hogyan képes a közösségi természetvédelem megmenteni a vadvilágot?

Moreangels Mbizah természetvédő és TED Fellow Cecilt, a híres oroszlánt tanulmányozta egészen 2015-ig, ekkor azonban egy trófeavadász lelőtte az állatot. Mbizah szerint akár másképp is alakulhatott volna minden, és felveti a kérdést: mi lett volna, ha a Cecil szomszédságában élő közösség részt vesz a védelmében? Rövid előadásában hazája, Zimbabwe természetvédelmének helyzetéről beszél, és megosztja a hallgatósággal, miért a vadvilággal együtt élő közösségek a legalkalmasabbak arra, hogy segítsenek.

Oroszlánvédő vagyok.

Jól hangzik, nem?

Sokaknak talán elképzelése
sincs, mit jelent ez.

Cecilről, az oroszlánról viszont
biztosan mind hallottak már.

[Cecil, az Oroszlán (2002-2015)]

(Oroszlánüvöltés)

Nem üvölt többé.

2015. július másodikán
az élete idő előtt véget ért,

amikor egy trófeavadász megölte.

Azt mondják, kötődés alakulhat ki
a tanulmányozott állatokhoz.

Én is így jártam Cecillel,

hiszen három éven át tanulmányoztam
a Hwange Nemzeti Parkban.

Lesújtott a halála.

Valami jó mégis származott a tragédiából:

a történet ráirányította a figyelmet

a veszélyeztetett vadállatok helyzetére.

Cecil halála után a következő
kérdések fogalmazódtak meg bennem:

Mi lett volna, ha a Cecillel
szomszédos közösség részt vesz

az oroszlán védelmében?

Mi lett volna, ha 10, nem pedig 29
éves koromban találkozom Cecillel?

Én vagy az osztálytársaim
megváltoztathattuk volna a sorsát?

Sokan munkálkodnak azon, hogy megmentsék
az oroszlánokat a kihalástól.

Közülük azonban igen kevesen
származnak a szóban forgó országokból,

vagy a leginkább érintett közösségekből,

pedig az oroszlánokkal együtt élő
közösségek tudják leginkább segíteni őket.

A helyieknek vezető szerepet
kellene vállalniuk

a vadvilágukra vonatkozó
feladatok megoldásában.

Néha csak akkor érhető el változás,

ha a leginkább érintettek
veszik kezükbe az irányítást.

A helyiek szerepe fontos az orvvadászat
s illegális kereskedelem elleni harcban,

melyek nagy veszélyt jelentenek

az oroszlánokra és a többi vadállatra is.

Mivel fekete afrikai nő
vagyok a tudomány világában,

gyakran megkérdezik, mindig is
természetvédő akartam-e lenni,

hiszen nem sok olyan
természetvédővel találkoznak,

aki hozzám hasonlóan néz ki.

Gyerekkoromban nem is tudtam,

hogy a természetvédelem létező hivatás.

25 éves koromban láttam először
vadállatot a hazámban annak ellenére,

hogy oroszlánok s afrikai vadkutyák csupán
néhány mérföldre éltek az otthonomtól.

Ez elég gyakori Zimbabwében,

mivel sokan nem találkoznak
a vadvilággal annak ellenére,

hogy az örökségünk részét képezi.

Gyerekkoromban fogalmam sem volt róla,

hogy oroszlánok élnek a hátsó kertünkben.

Amikor 10 évvel ezelőtt
egy hideg téli reggelen

először léptem be
a Savé-völgyi vadrezervátumba,

hogy a mesterképzésem kutatómunkájához
afrikai vadkutyákat tanulmányozzak,

lenyűgözött az engem körülvevő
szépség és nyugalom.

Úgy éreztem, megtaláltam
a szenvedélyem és az életcélom.

Aznap megfogadtam, hogy állatok
védelmének szentelem az életem.

Eszembe jutnak a zimbabwei
iskolaéveim és az iskolatársaim.

Talán, ha lehetőségünk lett volna
érintkezni a vadvilággal,

több osztálytársammal
dolgoznék ma vállvetve.

Ha a helyi közösségek nem akarnak
együtt élni a vadvilággal és azt védeni,

akkor minden természetvédelmi
erőfeszítés hiábavaló lehet.

E közösségek a vadállatokkal
egy ökoszisztémában élnek,

és ők fizetik meg ennek az árát.

Ha nincs közvetlen
kapcsolatuk az állatokkal,

és közvetlen hasznuk sincs belőlük,

akkor nincs okuk megvédeni őket.

Ha pedig a helyi közösségek
nem védik a vadvilágukat,

semmilyen mértékű külső
beavatkozás sem fog segíteni.

Mi hát a teendő?

Előtérbe kell helyeznünk
a környezeti oktatást-nevelést,

és bővítenünk kell a közösség készségét
vadvilága megőrzése érdekében.

Iskolás gyerekeket és közösségeket
kell elhoznunk a nemzeti parkokba,

hogy legyen alkalmuk
kapcsolatot teremteni a vadvilággal.

A természetvédelmi törekvéseknek
minden szinten számításba kell venniük

azok gazdaságát, akik földjeiken
a vadállatokkal osztoznak.

Életbevágóan fontos, hogy a helyi
természetvédőket is bevonjuk

a természetvédelmi munkába,
ha el akarjuk nyerni a közösség bizalmát,

és igazán beépíteni a természetvédelmet
a közösség gondolkodásmódjába.

Helyi természetvédőkként
számos nehézséggel nézünk szembe,

a nyílt kirekesztéstől a kulturális
normákból adódó akadályokig.

Mégsem fogom feladni a törekvésemet,

hogy bevonjuk az őslakos közösségeket
a bolygónk túléléséért folytatott harcba.

Arra kérem önöket, tartsanak velem.

Le kell bontanunk a gátakat,
melyeket mi magunk építettünk,

és amelyek kihagyják
az őslakosokat a természetvédelemből.

Az oroszlánok védelmének
szenteltem az életem,

és tudom, hogy szomszédom ugyanígy tenne,

ha ismerné a környezetében élő állatokat.

Köszönöm.

(Taps)