-
Títol:
Az önazonosságom szupererő, nem pedig akadály
-
Descripció:
Hollywoodnak fel kell hagynia a világ valódi arca szembeni ellenállással, mondja America Ferrera, színész, rendező, aktivista. Felvázolja a pályafutása körvonalait, és a különböző kultúrák valódi szemléltetését követeli, valamint változtatást a történeteink elbeszéléseiben. "A jelenlét esélyt szül," mondja. "Akiket látunk boldogulni a világban, azokon keresztül tanuljuk meg, hogy hogyan lássuk önmagunkat, hogyan határozzuk meg az értékeinket, és hogyan álmodjunk a jövőnkről."
-
Speaker:
America Ferrera
-
Gyerekkoromban a családom
vöröscsempés nappalijában
-
a Gypsy című tévéfilm zenéjére
táncoltam és énekeltem
-
a képernyőn szereplő Bette Midlerrel.
-
(Énekel) "Volt egy álmom,
¶
-
egy gyönyörű álmom, papa."
-
Kilencévesként sürgető és égető
vágy fűtött e sorok éneklése közben,
¶
-
mivel nekem is volt egy álmom.
-
Arról álmodoztam, hogy színésznő leszek.
-
Igaz, hogy a tévében és filmekben
soha nem láttam senkit,
-
aki úgy nézett ki, mint én.
-
Igaz, hogy szüleim, barátaim
és tanáraim folyton óva intettek,
-
hogy a hozzám hasonlóknak
nincs sikere Hollywoodban.
-
De amerikai vagyok.
-
A nevelésem része volt a hit,
hogy bárki elérhet bármit,
-
függetlenül attól, hogy milyen
a bőröm színe,
-
hogy a szüleim Hondurasból vándoroltak be,
-
és hogy nem volt semmi pénzem.
-
Az álmomnak nem kellett könnyűnek lennie,
-
csak elérhetőnek.
-
Tizenöt éves koromban volt
¶
-
az első hivatásos meghallgatásom.
-
Kábéltévé előfizetői reklámról volt szó,
vagy talán óvadéklevél reklámról,
-
már nem is emlékszem.
-
-
Amire viszont emlékszem, az az,
hogy a szereplőválogató megkért:
¶
-
"El tudnád újra játszani,
de kicsit latinásabban?"
-
-
Szeretné, ha spanyolul mondanám?"
kérdeztem vissza.
-
"Ne, ne, angolul mondd,
csak legyen latinásabb hangzású!"
¶
-
"Hát, latin nő vagyok,
ez így nem elég latinás?"
¶
-
Ezt hosszú, kínos csend követte,
¶
-
és végül:
-
"Rendben, aranyom, nem számít.
Köszönjük, hogy bejöttél, szia!"
-
Majdnem az egész hazaút kellett hozzá,
hogy rájöjjek, a "latinásabb hangzású"
¶
-
burkolt kérés volt arra,
hogy törjem az angolt.
-
De nem tudtam megérteni,
-
hogy miért nem számított a tény,
-
hogy valódi, élő latina vagyok.
-
Egyébként nem kaptam meg a szerepet.
¶
-
Nem sok olyan szerepet kaptam,
amiben szívesen láttak volna az emberek:
-
a gengszter barátnője,
-
a pimasz bolti tolvaj,
-
kettes számú terhes chola.
-
-
A hozzám hasonlóknak
csak ilyen szerepek jártak.
¶
-
Olyanoknak, akiket túl barnának,
túl kövérnek, túl szegénynek,
-
vagy túl egyszerűnek láttak.
-
Ezek sztereotipikus szerepek voltak,
-
amelyek nem állhattak volna távolabb
a saját valóságomtól vagy a szerepektől,
-
amelyekről álmodoztam.
-
Olyan embereket akartam játszani,
akik összetettek és többdimenziósak,
-
akik a saját életük középpontjában álltak.
-
Nem kartonfigurák, akiket mások
életének hátterébe állítottak.
-
De amikor ezt szóvá mertem
tenni a menedzseremnek –
¶
-
a személynek, akit azért fizetek,
hogy lehetőségeket találjon számomra –
-
ez volt a válasza:
-
"Valaki szóljon már annak a lánynak,
hogy irreális elvárásai vannak."
-
És nem tévedett.
-
Úgy értem, kirúgtam, de nem tévedett.
-
-
-
Mert mindig, ha nem valami rosszul megírt,
sztereotip szerephez próbáltam jutni,
¶
-
ezt hallottam:
-
"Jelenleg nem keresünk
sokszínű szereplőket."
-
Vagy: "Nagyon tetszik a lány,
de túl nyilvánvalóan etnikai."
-
Vagy: "Sajnos, már van
egy latino a filmben."
-
Ugyanaz az üzenet jött át
újra és újra és újra.
-
Hogy az önazonosságom akadály,
amit le kell győznöm.
-
És azt gondoltam:
-
"Na, gyere csak, akadály!
-
Amerikai vagyok. Americának hívnak.
-
Egész életemben erre készültem,
csak követni fogom a szabályokat,
-
és keményebben dolgozom."
-
Így tettem, a legkeményebben dolgoztam,
-
hogy felülkerekedjek mindenen,
amit mások hátránynak láttak bennem.
-
Nem mentem ki a napra,
hogy a bőröm ne legyen túl barna,
-
a loknijaimat alávetettem a hajvasalónak.
-
Folyton fogyókúráztam,
-
drágább és menőbb ruhákat vettem.
-
Mindezt azért, hogy ha mások rám néznek,
-
ne egy túl kövér, túl barna,
túl szegény latinát lássanak.
-
Inkább azt lássák, mire vagyok képes,
-
és esetleg adjanak egy esélyt.
-
De a sors ironikus fordulataként,
¶
-
amikor végre olyan szerepet kaptam,
mely valóra váltotta minden álmom,
-
a szerep az igazi énemet igényelte.
-
A "Telt idomok" Anája
-
egy barna, szegény, kövér latina.
-
Soha nem láttam senki hozzá hasonlót,
senki hozzám hasonlót
-
a saját történetének középpontjában.
-
Körbeutaztam Amerikát a filmmel,
-
majd több országba is elvittem,
-
ahol függetlenül a koruktól,
etnikumuktól, testtípusuktól
-
az emberek magukat látták Anában.
-
Egy tizenhét éves dundi
mexikói amerikai lányban,
-
aki próbálja megvalósítani valószínűtlen
álmát, miközben kulturális normákkal küzd.
-
Annak ellenére, hogy mit
hallgattam egész életemben,
¶
-
elsőkézből tapasztaltam, hogy igenis lehet
népszerű egy történet hozzám hasonlókról.
-
És az az irreális elvárásom,
-
hogy a valódi énemet
lássam viszont a kultúrában,
-
egyben mások elvárása is.
-
A "Telt idomok" című filmem
-
kimagasló, kulturális és kasszasiker lett.
-
"Nagyszerű! Megcsináltuk!"
gondoltam magamban,
-
"Bebizonyítottuk,
hogy a mi történeteink is értékesek.
-
Most megváltoznak majd a dolgok."
-
De úgy láttam, alig történt valami.
¶
-
Nem volt fordulópont.
-
Senki nem rohant, hogy több
ilyen történetet meséljen el
-
a közönségről, mely sóvárgott ezekre,
és hajlandó lett volna fizetni is értük.
-
Négy évvel később, mikor a "Ki ez a lány?"
című sorozatban játszottam,
¶
-
ugyanezt a jelenséget tapasztaltam.
-
A sorozatnak 16 millió néző előtt
volt a bemutatója Amerikában,
-
és 11 Emmy-díjra jelölték az első évében.
-
-
De a sorozat sikere ellenére
¶
-
a következő nyolc évben
-
nem volt több sorozat Amerikában
-
latina főszereplésével.
-
Már tizenkét éve
-
én vagyok az első és egyetlen latina,
-
aki valaha Emmyt nyert
főszereplő kategóriában.
-
Ez nem dicsekvés.
-
Ez mélységesen frusztráló.
-
Nem azért mert a díjak
határozzák meg az értékünket,
-
hanem mert akiket látunk
boldogulni a világban,
-
azokon keresztül tanuljuk meg,
hogyan lássuk önmagunkat,
-
hogyan határozzuk meg az értékeinket,
-
és hogyan álmodjunk a jövőnkről.
-
Akármikor elkezd gyötörni a kétség,
¶
-
eszembe jut, hogy élt a pakisztáni
Szvát-völgyben egy kislány,
-
aki valahogy szert tett
egy amerikai sorozat
-
néhány DVD-jére,
-
amelyben a saját írói álmát látta viszont.
-
Ezt írja Malala az önéletrajzában:
-
"Elkezdett érdekelni az újságírás,
-
miután láttam, hogy mire képesek
a saját szavaim,
-
és miután megnéztem
a "Ki ez a lány?" DVD-ket
-
egy amerikai magazin világáról."
-
-
Pályafutásom tizenhét éve alatt
megtapasztaltam,
¶
-
hogy mekkora hatalma van a hangunknak,
-
amikor teret kap a kultúrában.
-
Láttam.
-
Átéltem, mindannyian láttuk.
-
A szórakoztatóiparban, a politikában,
-
az üzleti világban,
a társadalmi változásokban.
-
Nem tagadhatjuk,
hogy a jelenlét esélyt szül.
-
De az elmúlt tizenhét évben
-
ugyanazokat a kifogásokat is
hallottam arról,
-
hogy miért csak kevesen
hallathatjuk a hangunkat,
-
mások meg miért nem.
-
A mi történeteinknek nincs közönsége,
-
a mi tapasztalataink
nem érdeklik a többséget,
-
a mi hangunk túl nagy
anyagi kockázatot jelent.
-
Néhány évvel ezelőtt
felhívott az ügynököm,
¶
-
hogy megindokolja, miért
nem kaptam meg egy filmszerepet.
-
Azt mondta: "Nagyon tetszettél nekik,
-
és tényleg, de tényleg
változatos szereplőket akarnak,
-
de a film nem finanszírozható addig,
míg a fehér szerepet ki nem osztják."
-
Összetört szívvel adta át az üzenetet,
-
és olyan hangsúllyal, ami azt sugallta:
"Megértem, mennyire elfuserált a helyzet."
-
Mindazonáltal, az előző több száz
alkalomhoz hasonlóan éreztem,
-
ahogy könnyek gördülnek le az arcomon.
-
Feltört bennem az elutasítás fájdalma,
-
aztán a szégyen hangja, ahogy leszid:
-
"Felnőtt nő vagy,
ne sírj egy szerep miatt!"
-
Éveken át ugyanezen menten keresztül:
saját kudarcaimként éltem meg,
-
utána pedig rám tört a szégyen,
hogy nem tudtam legyőzni az akadályokat.
-
De ezúttal új hangot hallottam.
¶
-
Egy hangot, ami azt mondta:
-
"Fáradt vagyok. Elegem van."
-
Egy hangot, ami megértette,
-
hogy a könnyeim és a fájdalmam
nem a szerep elvesztéséből adódtak.
-
Hanem amiatt, amit mondtak
rólam az emberek.
-
Amit egész életemben mondtak rólam
-
a gyártásvezetők és producerek
-
és rendezők és forgatókönyvírók
és ügynökök és menedzserek
-
és tanárok és barátok és a családom.
-
Hogy kevesebbet érek.
-
Azt reméltem, hogy a napvédő
és a hajvasaló
¶
-
változást hoz majd ebbe
a begyepesedett értékrendszerbe.
-
De abban a pillanatban ráeszméltem,
-
hogy valójában sosem akartam
változást a rendszerben.
-
Csak azt kértem, hogy engedjen be,
és a kettő nem ugyanaz.
-
Hogy mit gondol rólam egy rendszer,
azon nem változtathatok addig,
-
amíg én is ugyanazt gondolom magamról.
-
És tényleg ugyanazt gondoltam.
-
A körülöttem lévőkhöz hasonlóan elhittem,
-
hogy valódi énem nem elég
az álmaim megvalósításához.
-
És igyekeztem szinte láthatatlanná válni.
-
Ez megmutatta számomra, hogy lehetséges
-
egy személyben igazán vágyni a változásra,
-
ugyanakkor tetteinkkel
megőrizni az eredeti állapotot.
-
Ez rávezetett, hogy higgyek benne:
attól nem fog változni a világ,
-
ha felosztjuk jófiúkra és rosszakra.
-
Ha beszélünk erről, az önmagában
még semmit nem old meg.
-
Mert senki sem csak jó, vagy csak rossz.
-
A változás csak akkor jön el,
¶
-
ha mind összeszedjük a bátorságunk,
-
és megkérdőjelezzük saját
értékeinket és alapelveinket.
-
Azután pedig teszünk róla,
hogy tetteinket a jó szándék vezérelje.
-
Én csak egy vagyok a több millió közt,
-
akinek azt mondták,
csak akkor teljesülhet az álma,
-
akkor járulhat hozzá
a világhoz a tehetségével,
-
ha ellenáll az igazi énjének.
-
Én személy szerint készen állok
felhagyni az ellenállással,
-
és arra, hogy teljes, valódi
énem szerint éljek tovább.
-
Ha visszamehetnék, és mondhatnék bármit
¶
-
annak a kilencévesnek, aki a nappaliban
táncolt és álmodozott,
-
azt mondanám,
-
hogy az önazonosságom nem az akadályom,
-
az önazonosságom a szupererőm.
-
Mivel az az igazság,
-
hogy olyan vagyok, mint a világ.
-
Önök is olyanok, mint a világ.
-
Együttesen olyanok vagyunk,
amilyennek a világ látszik.
-
És hogy a rendszereink ezt tükrözzék,
-
nem kell új valóságot teremteniük,
-
csak nem kell többé ellenállniuk annak,
melyben már benne élnek.
-
-