A nyelvek nem csak természetes úton halnak ki. Vannak, akik kényszer hatására mondanak le anyanyelvükről. A kényszer gyakorta politikai jellegű. 1892-ben Richard Henry Pratt, az USA hadseregtábornoka kijelentette, hogy az őslakosok kultúrájának elpusztítása az egyetlen alternatívája az őslakosok elpusztításának. "Öld meg az indiánt, de mentsd az embert" – mondta. 1978-ig a kormány pont ezt tette, mikor az őslakosok gyerekeit elszakította szüleiktől, bennlakásos iskolába kényszerítve őket, ahol angol nevet kaptak, s büntetést anyanyelvük használatáért. Az asszimiláció töltötte be a népirtás szerepét Ma hétezer élő nyelv létezik, de keveset ismer el az illető ország kormánya vagy támogat az internet. Ezért a kultúrák túlnyomó többsége a globalizációt alapvetően elidegenedésként érzékeli. Ez nem más, mint saját nyelvünk feladása másokéért. Ha ez így folytatódik. 3000 nyelv tűnhet el a következő 80 évben. De a dolgok változnak. A népek világszerte újraélesztik őseik nyelvét, és helyreállítják kultúrájukat. Tudomásunk szerint a nyelvek fölélesztése az 1800-as években, a fokozódó antiszemitizmus idején indult, mikor a zsidó közösségek őseik nyelvéhez, a héberhez tértek vissza a kulturális újjászületés eszközeként. Noha több mint ezer évig tetszhalott állapotban volt, zsidó vallási és filozófiai könyvekben jól fönnmaradt. Zsidó mozgalmárok tanulmányozták s oktatták a nyelvet gyerekeiknek, fölnevelték közel 100 nemzedék óta az első anyanyelvi beszélőket. Ma ez ötmillió zsidó anyanyelve. Ami engem illet, nekem [a héber nyelv], a zsidó diaszpóra asszimilálódott, angol anyanyelvű tagjaként a kulturális szuverenitás egyik alapja. Kétezer év múltán még mindig itt vagyunk. A legutóbbi időkig a héber újjáéledése kivételnek számított. Kevés nyelv maradt fenn olyan jól, mint a miénk, és Izrael – ezer év óta az első zsidó állam – megteremtése teret nyitott a héber nyelv mindennapi használata előtt. A legtöbb kultúrának nem jutott ily lehetőség. (Videó) Jó estét, Elizabeth vagyok. Cornwallban élek. DBU: Ez a korni nyelv, Cornwall ősi nyelve. Cornwall ma Dél-Anglia egyik megyéje. Az 1900-as években korni aktivisták a kultúrájukért küzdöttek. A nyelv több mint ezer évig tetszhalott volt, de régi könyvekből és színdarabokból tanították gyerekeiknek. Ám a kornit beszélők nemzedéke szanaszét élt Cornwallban, ezért nem tudta kedvére használni a nyelvet. 1990-re a korni nyelv újjászületett, de nem gyarapodott. Majd a 2000-es évek elején az interneten leltek egymásra a korniul beszélők, és azon keresztül beszéltek nap mint nap. Azóta hetente vagy havonta rendezvényeket szerveznek, amelyeken nyilvánosság előtt beszélhetnek. Ma pár iskola tanítja a kornit. Vannak korni nyelvű feliratok, fagylalthirdetések, Wikipédia, sőt még mémek is. (Nevetés) (Nevetés) Megőrzött nyelvével Cornwall népe elismertette magát kelta népként, akárcsak az írek, skótok és walesiek. Az erőszakos asszimiláció századaira tekintve azt mondták: "Nem Anglia egyik megyéje vagyunk, hanem saját jogunkon vagyunk nép. Még itt vagyunk." Nem ők az egyetlenek. Louisianában a tunica-biloxi törzs újjáéleszti ősei nyelvét. (Videó) Teyanna vagyok. Barátaim Csendes Viharnak hívnak. DBU: 1980-ban kezdődött, mikor Donna Pierite és családja Baton Rouge-ba és New Orleansba kezdett járni, hogy egyetemi könyvtárakban őrzött régi szótárakat másoljon le. A tunica nyelv tanulmányozása volt a cél, és hogy megtanítsák gyerekeiknek, és eljuttassák közösségüknek. Ma ők vezetik a tunica újjászületést. 2014 óta közel százan vettek részt intenzív kurzusokon, és a 2017-es népszámlálás szerint 32-en folyékonyan beszélik a nyelvet. Közülük páran, mint Elisabeth, Donna lánya, már gyerekeiknek tanítják a tunicát. Az új beszélők tartalmat, Facebook-videót és mémeket állítanak elő, (Nevetés) (Nevetés) (Nevetés) Minél többet publikálnak, annál többen kapnak ihletet a törzsből a bekapcsolódásra. Nemrég egy Texasban élő törzsbéli nő kérdezte Elisabethtől a Facebookon: hogyan mondják azt: "Isten áldja e földeket"? Ki akarta táblázni, hadd lássák a szomszédjai, hogy a kultúrája még él, és gyarapodik. A héber, a korni és a tunica csak három példa a világ földcsuszamlásszerű nyelvi mozgalmaira. Legyenek jèrriais nyelvet beszélők a Csatorna-szigetekről, vagy a kenyai jelnyelvet beszélők Nairobiból, egy valami közös minden közösségben, amely nyelve megőrzésén vagy fölélesztésén munkálkodik: a média. Így nyelvük terjeszthető és tanítható. Az internet terjedésével, a médiához és az alkotáshoz való hozzáférés bővülésével az ősi nyelvek megőrzésére és visszakövetelésére korábban nem látott lehetőségek nyílnak. Melyik az önök ősi nyelve? Az enyém a héber, a jiddis, a magyar és a skót gael, noha az angol nyelvben nőttem föl. Szerencsém van, mert e nyelvek az interneten elérhetők. A héber már az iPhone-omra volt telepítve, a Google Translate támogatja, még automatikus javító is van benne. Lehet, hogy az önök nyelve nem oly széles körben támogatott, bátorítom önöket: nézzenek utána, mert van rá esély, hogy valahol valaki elkezdi fölrakni az internetre. Nyelvük fölélesztése és kultúrájuk felkarolása hatékony módszer arra, hogy megtalálják identitásukat a globalizáció korában, mert ahogy nemrég megtanultam ezt héberül: "Anahnu adajin kan": még mindig itt vagyunk. Köszönöm szépen. (Taps)