Az egyszer használatos műanyag problémája

2018-ban a világ minden részén
szalagcímekben köszöntött vissza ránk.

Mindannyian láttuk
a WWF kampányaiban és képein.

Mindannyian láttunk már
szabadtéri műanyaghulladék-lerakókat.

A műanyag csomagolás környezetvédelmi
és egészségügyi problémákat vet fel,

amivel foglalkozni kell.

A Break Free From Plastic civil
szervezetei megnevezték a felelősöket.

Ezek a vállalatok
elhárították a felelősséget.

Azt állítják, mindig támogatták
az újrahasznosítást,

és hogy az oktatás hiányosságai
okozzák a problémát.

Azt hiszem, mindannyian okolhatóak vagyunk

az egyszer használatos műanyag
iránti függőségünk miatt.

A márkák azt kínálják,
amit a fogyasztók akarnak:

több kényelmet, olcsóbb árakat,

nem törődve a jövőbeli következményekkel.

A hirtelen támadt figyelem hatására
a műanyagipar más ötletekkel állt elő.

Először is, növeljük
az újrahasznosítás mértékét.

Azt gondolják, hogy a megfelelő szemetesbe
tett műanyag csomagolást

újrahasznosítják?

Nagyon sajnálom, de el kell mondanom:
szemben az üveggel, fémmel vagy papírral

a műanyagok mindössze 5%-ának
van második élete –

azaz egy másik használható
anyagot gyártanak belőle –,

és még kevesebb százalékából lesz
újra műanyag csomagolás

egy zártláncú rendszerben.

És mi ennek az oka?

A műanyagot nem könnyű újrahasznosítani,

és gazdaságilag sem életképes,

mivel a műanyag nagyon olcsó.

Az egyetlen csomagolás,
amelynek esélye van újabb palackká válnia,

az ilyen típusú átlátszó PET-palack.

Manapság azt állítják, hogy 50%-ban
tartalmazhat újrahasznosított anyagot,

és 2025-re a 100%-ot célozzák meg.

Értik?

Nagyszerű.

De miért tartott olyan sokáig,
hogy ez az ipar megmozduljon?

És ki fizeti majd a palackok
többletköltségeit?

A műanyagipar egy másik
nagyszerű ötlettel is előállt:

Készítsük a műanyagot bio-alapanyagokból,
és tegyük komposztálhatóvá.

Ilyen típusú edényeket
és poharakat kínálnak.

Ha elolvassák az edényen
látható apró betűs részt,

rájönnek, hogy ez 94%-ban cellulózból,

6%-ban pedig titokzatos
műanyag összetevőkből áll.

Ez a csésze PLA nevű műanyagból készült,
kukoricakeményítőből.

Azt gondolják: "Nagyszerű ötlet.

Eldobhatom a csomagolást
a biohulladékom maradékával együtt."

Vigyázat!

Ez csak ipari komposztálásra alkalmas.

Nem bomlik le a kerti komposztban
vagy a hulladéklerakóban.

"Nos – gondolják –,

legalább ez a csomagolás,
a megfelelő gyűjtőedénybe téve,

újrahasznosul vagy komposztálják."

Vigyázzanak!

A PLA szennyezi a műanyag
újrahasznosítási rendszert,

az újrahasznosítók egyáltalán nem akarják
látni a többi műanyag között.

"Oké, de ez legalább
nem fosszilis tüzelőanyagból készül."

Megint csak vigyázzanak.

Számos környezetvédelmi szervezet
szerint ez még rosszabb.

Ha mezőgazdasági erőforrásokra
van szükségünk a csomagoláshoz,

az csak felgyorsítja az erdőirtást.

Szóval, értik.

Ez idő tájt ez nem olyan jó ötlet,
és a konténereknek sem.

Talán a jövőben.

A táskák és vékony műanyag esetében
a komposztálható műanyag járható út.

Bármilyen korlátjai is legyenek,
minden újítás üdvözítő.

A hulladékgazdálkodás
három pilléren alapul:

A hulladék mennyiségének csökkentése,
az újrafelhasználás és az újrahasznosítás.

Mivel a műanyagipar nagyon erős ipar,

és az újrahasznosítás
virágzó üzleti lehetőség,

sok állami és magánpénzt fordítanak
az újrahasznosítás fejlesztésére.

A másik két pillér,

a csökkentés és az újrafelhasználás,

sokkal kevesebb figyelmet és pénzt vonz.

Vizsgáljuk meg a hulladék
mennyiségének csökkentését.

Nagyszerű kezdeményezésekről beszélhetünk.

Csak hármat választottam ki ma estére.

Capannori városa Toszkánában
20 évvel ezelőtt úttörőként szervezett

egy nagy képzési programot polgárainak
a hulladék csökkentése érdekében,

lenyűgöző eredményekkel:

Csupán tíz év alatt
38%-kal kevesebb lett a hulladék,

melynek több mint 80%-át újrahasznosítják.

Ez a siker városok százait
ösztönözte világszerte,

hogy kövessék a példájukat.

Egy másik jó példa a csökkentésre:

A Biocoop, a legnagyobb
bioélelmiszer-lánc Franciaországban,

2016-ban úgy döntött, hogy felhagy
a palackozott víz értékesítésével,

mert ez, és idézem:
"ökológiai rendellenesség".

Jogosan azt gondolják,
Franciaországban biztonságos a csapvíz,

vagy könnyen szűrhető.

A Biocoop tovább is ment,
és nemrégiben jelentették be,

hogy Párizsban megnyitják
az első hulladékmentes szupermarketet.

Néhány aktivista még küzdeni is kész.

"Műanyagtámadásokat" indítanak,

minden felesleges csomagolást
a szupermarketekben hagyva,

növelve a vásárlók tudatosságát,

és ösztönözve az üzleteket
és beszállítókat a csökkentésre.

A csökkentés szinte ingyenes, hát
csinálják saját kis műanyagtámadásaikat.

Válasszák a legkevésbé
csomagolt termékeket.

Vásároljanak nagy kiszerelésekben,

például nem a kisdobozos joghurtokat.

Válasszák a kissé sérült tésztacsomagot,
amelyet a legtöbb fogyasztó nem tenne.

A tökéletesség és személyre szabott
kiszolgálás iránti megszállottságunk

szintén rendkívül környezetromboló.

Ami az újrafelhasználást illeti,

ez valódi lépés
a körforgásos gazdaság felé.

Ha az újrafelhasználható csomagolásokról,
főleg a visszaváltható üvegről beszélünk,

mindenki emlékszik, hogy használta őket,
és milyen nagyszerű volt –

az idősebbektől, akik emlékeznek
még a tejesemberre,

az utazókig, akik láttak olyan országokat,

ahol az üvegpalackokat most is
nagy mennyiségben újrahasznosítják.

Új kezdeményezések is folyamatban vannak,

szupermarketek műanyagmentes sorokkal:

A Loop, az első online szupermarket,
kizárólag visszaváltható csomagolással.

És igen, ez csak a kezdet,

csupán néhány helyen.

És óvatosnak kell lennünk;
a csomagolás újrafelhasználásának

csak a helyi körforgásos
gazdálkodási rendszerben van értelme.

De még a kezdeti hiányosságok ellenére is

támogatnunk kell
ezeket a kezdeményezéseket.

Nemrégiben a kaliforniai
Berkeley városa –

egy másik szép egyetemváros –

az élelmiszerek és italok eldobható
tárolóinak tilalmát szavazta meg.

Nagyon egyértelmű,
hogy ez az eldobható pohár vége,

helyébe üvegpohár és rozsdamentes
acél szívószál lépett.

A Big Mac-juk újrahasznosítható
tányéron lesz.

És igen, még a McDonald's is beszélt
a Berkeley-kezdeményezés támogatásáról.

E nyolc perces előadás során

több mint nyolc millió műanyag palackot
használtak a világon.

Ezek 85%-át nem gyűjtik be,
és 400 évbe telik, mire eltűnnek.

Megfelelő egyensúlyt kell kialakítanunk
a három pillér között.

A műanyag újrahasznosítása
egyértelmű korlátokkal rendelkezik.

A hulladékcsökkentés és újrafelhasználás
sokkal ígéretesebb megoldások.

A kormányoknak szabályozniuk kell
a műanyagkérdést.

A WWF nemrégiben tett közzé
egy sor ajánlást,

különösen, hogy a műanyagok árának
tartalmaznia kell

a megszüntetésükig felmerülő,
társadalom állta valódi költségeket.

A műanyag valódi ára nagyon fontos,

ha további lehetőségek
felmerülését szeretnénk elérni.

Fogyasztóként mindannyiunknak
készen kell állnunk arra,

hogy lemondjunk némi kényelemről
és anyagi áldozatot hozzunk

egészségünk és környezetünk érdekében.

Készen állnak?

(Éljenzés)

Köszönöm.

(Taps)