Teniszről, szerelemről és anyaságról

23. Grand Slam-tornagyőzelmét követően a teniszcsillag Serena Williams volt az újságíró Gayle King vendége egy szeretetteljes, pajkos interjú erejéig. Beszélgettek életről, szerelemről, nyerésről és kudarcokról - kezdve azzal a történettel, amikor Serena véletlenül osztotta meg a nagyvilággal terhességének hírét.

Gayle King:
Foglalj helyet, Serena Williams,

vagy mondjam inkább úgy:
"üljön le, anyuka"?

(Taps és éljenzés)

Semmi kétség, hogy mindenki
úgy van vele, mint én.

Biztos látták Serena múlt heti képét

abban a sárga fürdőruhában.

Amikor megláttam,
csak arra tudtam gondolni:

"Istenem, miért nem tudott várni
a TED-es színpadi megjelenésig?"

Nagyon önző voltam, tudom.

Amikor a képről kérdeztelek,

azt mondtad, hogy nem tervezted,
hogy más is látni fogja.

Hogy érted ezt?

Serena Williams:
Valójában véletlen volt.

Szabadságon voltam -
néha kell egy kis "én-idő" -

és van ez a szokásom:
az éppen aktuális állapotról

hetente képet készítek,
hogy lássam, hogyan haladok...

GK: Esetleg hogy megoszthasd
a barátokkal?

SW: Nem, igazából csak elmentem magamnak -

nem túl sok embernek mondtam el,

hogy őszinte legyek -

szóval elmentegetem,

és tudod, milyen a közösségi média:
rossz gombot nyomsz meg és...

(Nevetés)

GK: Már kint is van.

SW: Aztán eltelik 30 perc -
amúgy nem szoktak gyakran hívni -

30 perccel később volt
négy nem fogadott hívásom

gondoltam is, hogy ez fura,

aztán felvettem és leesett,
hogy ó jaj ne...

De végül is jókor történt.

Tényleg csak 5-6 napot
vártam volna még vele.

GK: Emlékszem, mert furcsálltam is,
hogy csak annyi állt ott: "20. hét".

Szóval ha úgy vesszük,
túl sok információ nem szivárgott ki.

SW: Pontosan, szóval ezzel
foglalkoztam mindvégig.

Csupán nyomon követtem.

18, 19 - minden héten csináltam
egy képet és lementettem,

és annyira jó voltam benne,

aztán jött ez az egyetlen botlás.

GK: És tessék. Azért hadd gratuláljak!

SW: Köszönöm!

GK: Amikor megtudtad,

izgatott voltál? Féltél? Aggódtál?

Mármint azt, hogy terhes vagy.

SW: Igazából két nappal
az Australian Open előtt tudtam meg,

ami az egyik legnagyobb
Grand Slam-torna.

GK: Két nappal előtte tudtad meg?

SW: Igen, két nap volt hátra,
amikor megtudtam.

Ideges voltam.

Nem is tudtam, mit gondoljak,

csak azt tudtam, hogy akkor és ott

az volt a fontos,
hogy kellőképpen tudjak koncentrálni

az Australian Openre.

Egyáltalán nem tudtam, mit tegyek.

Arra gondoltam, játszhatok egyáltalán?

Tudtam, hogy az első kb. 12 hét
elég rizikós tud lenni,

úgyhogy sok kérdésem volt.

GK: Williams kisasszony
nemcsak játszott, de nyert is.

(Taps)

SW: Igen.

GK: Hadd mondjam el, ez volt a
23. Grand Slam-torna győzelmed.

SW: Köszönöm!

(Taps)

GK: Várandósan!

SW: Külön elbírálásban szerettem volna
részesülni... Na jó, nem.

GK: Máshogy játszottál annak tudatában,
hogy terhes vagy?

SW: Igen. Nem volt túl könnyű.

Folyton hallani a várandósokról
szóló történeteket:

betegek és fáradtak.

GK: Voltak reggeli rosszulléteid?

SW: Nem, szerencsére nem voltak.

De várandósan az ember
hamar elfárad és ideges lesz,

úgyhogy fogtam ezeket az energiákat,

szépen "becsomagoltam" úgymond,

és félreraktam őket.

Mert nagyon azt éreztem,
hogy nincs időm

megküzdeni semmi rendkívülivel,
mint például az érzelmekkel.

Hiszen még ha terhes is vagyok,
senki nem tud róla,

és győznöm kellett a tornán,

mint bármelyik más versenyen,
melyen részt veszek.

Elvárják, hogy győzzek,

hiszen ha nem teszem,
az sokkal nagyobb hír.

GK: Valóban, ha nem nyersz,
az nagy port kavar.

SW: Igen, úgyhogy ezért kellett
minden negatívumot

és minden érzelmet -
ami akkor éppen bennem volt -

egyszerűen csak elfojtani,

és helyettük arra koncentrálni,
mi legyen a következő lépés.

GK: Sok támogatód van,
szeretet vesz körül.

Úton idefelé az emberek
megállítottak a reptéren.

Kérdeztem a stewardess-től, a pilótától:
"Kitalálják, hová tartok éppen?"

Mire ők:
"Annyira örülünk a terhességének!"

Aztán ott vannak
a nehezen kezelhető típusok.

Az idefele úton valaki
Ilie Nastase-ról beszélt,

aki rosszindulatú, nem helyénvaló -
mondjuk ki: rasszista dolgokat mondott.

Válaszoltál is neki.

Arra sem méltó,
hogy elismételjem, mit mondott.

De te válaszoltál. Miért tetted?

SW: Szerintem sok
a rosszindulatú megjegyzés,

pedig én mindig is
támogattam a társaimat,

azokat, akikkel dolgoztam.

Majdnem 20 éve vagyok profi,

és számomra fontos,
hogy kiálljak a nőkért.

Ott vannak ezek a fiatal nők,

akik bejönnek az öltözőbe,
közös képet akarnak velem,

és nekem az a célom,

hogy jó vezető egyéniség,
jó példa akarok lenni nekik.

Miután...

(Taps)

Miután tiszteletlen dolgokat mondott
rólam és a társaimról,

úgy éreztem, fontos,
hogy kiálljunk egymásért,

kiálljak magamért.

A mondanivaló volt benne igazán fontos:

nem félek, nem megyek sehova,

de ez arcátlanság.

Mindennek megvan a helye és az ideje.

Ez pedig nem a megfelelő
hely és idő volt.

GK: Térjünk arra vissza,
hogy nem mész sehova,

mert 36 éves leszel szeptemberben.
Úton a baba.

Az edződ azt mondta,
hogy a kor fontos tényező,

a teniszben meg pláne,

de kétsége sincs afelől,
hogy vissza fogsz térni.

Gondoltál rá, hogy visszajössz-e?

Vagy kiveszel egy kis szabadságot?

A tornán a többi nő
biztos azt fontolgatja:

"Mennyi ideig fog babázni?
Két évig lesz távol?"

Te hogy látod a dolgot?

SW: Mindig a lehetetlent próbálom elérni,

szerintem minden fejben dől el.

Mindenképpen tervezem, hogy visszajövök.
Még nem végeztem.

A nővérem hihetetlenül inspirál.

Egy évvel idősebb nálam,
és mindig úgy érzem,

amíg ő is játszik, én is képes vagyok rá.

(Nevetés)

Sokan vannak - például Roger Federer,
aki csak kicsit idősebb nálam,

és még most is megnyer mindent,
úgyhogy én is képes vagyok rá.

Ez annyira inspiráló számomra,
főleg az utóbbi időben,

és tudom, hogy ez az,
amit csinálni szeretnék.

Biztos, hogy még nem ért véget
a történetem.

Beszélgettünk róla az edzőmmel,

hogy ez csak egy
új fejezet az életemben,

a kisbabám is ott lesz a lelátón,

remélhetőleg szurkolva nekem,
nem pedig sírva.

GK: Gyönyörű levelet írtál
a minap a kisbabádhoz,

amiben azt mondtad - tolmácsolva
a jövendőbeli éned üzenetét -

hogy alig várod már a világra jöttét.

Sokan így éreznek.

Visszatekintve az elmúlt egy évre
elgondolkodom az életedről, Serena.

Három életre szóló élményben
volt részed hat hónap alatt:

terhesség, óriási győzelem, szerelem.

Amikor tavaly találkoztunk,

kérdeztem, hogy megy a sorod.

Mesélted, hogy találkoztál valakivel.
Egy kocka, uncsi sráccal.

Úgysem fogom tudni, ki az.

Meg is kérdeztem a nevét.

SW: Emlékszem erre a beszélgetésre, igen.

GK: Mondtad, hogy Alexis Ohanian.
Erre én: "Ismerem!" Nagyszerű pasas.

De soha nem hittem volna,
hogy összejössz egy kockával,

és te sem hitted volna.

SW: Őszinte leszek veled,
valóban nem gondoltam,

de a lehető legjobb,
ami történhetett velem.

GK: A lehető legjobb? Miért?

Nem úgy néz ki, mint egy kocka?

Nézzétek azt az inget.

(Nevetés)

Igazából nagyon kedves srác.

SW: Látszik rajta,
hogy műszaki beállítottságú.

GK: Nagyon-nagyon kedves srác.

Nagyon kedvelem.

Szóval miért pont ő lett a befutó,
és nem más?

Miért pont ő lett az,
akit neked szántak?

SW: Ezt nem fogom elárulni,

de...

(Nevetés)

GK: Mondd el, Serena!

SW: Hát...

(Nevetés)

Igen.

(Taps)

GK: De tudod, hogy értem.

SW: Nagyon szerető és kedves,
anyukám szerint figyelmes,

és amikor mondta, rájöttem,

hogy ez tényleg mennyire igaz.

És még sok apróság van,
melyekkel bearanyozza az életemet.

GK: Mint például?

SW: Egy egyszerű példa:

A divatcégemmel évente van egy bemutatónk.

A tavalyinál fel-alá futkostam,
mint valami őrült,

hogy minden meglegyen hozzá,

el legyen intézve,

szóval rohangáltam, mint egy őrült.

Csak egy egyszerű gesztus volt tőle,
hogy kaptam egy inget,

egy ugyanolyat, amilyen neki is van,

és ez... egy fura sztori.

Élőben jobb volt, esküszöm.

GK: Megvolt az álomba illő lánykérés?

Vagy inkább olyan volt,
ahogy Beyoncé énekeli:

"Ha tetszik, akkor
tanácsos lenne meggyűrűzni"?

Volt rajtad nyomás, hogy megházasodj?

Tudtad, hogy közeleg?

SW: Soha nem volt rajtam nyomás,
hogy megházasodjak,

és nem vagyok egy
házasodós típus sem.

Imádom az életemet.

Szeretem a szabadságot.

Hallottam már, hogy ez idővel változik.

De mindent, amit teszek, imádok,

szeretem a karrieremet,

és mindig azt éreztem,
hogy nem akarok zavaró tényezőket.

Annyira karrierközpontú vagyok,

hogy amikor megkért,

szinte mérges voltam.

Nem is szinte.

Az voltam, mert pont a felkészülési
időszak kellős közepén voltam,

mondtam is: "Meg kell nyernem
az Australian Open-t.

Nem repülhetek Rómába."

El akart vinni Rómába,
de azt mondtam:

"Nem lehet. Nyernem kell."

Ennyire koncentráltam.

GK: Ilyen, amikor egy lány azt mondja:
"Nem tudok Rómába menni."

SW: Nagyon koncentráltam,
hogy elérjem a céljaimat,

és volt egy játékos, akit akkor éppen
le akartam előzni:

meg akartam dönteni Steffi Graf rekordját.

Ez fontos volt számomra,

és ha valamit a fejembe veszek,

tényleg elhatározom,
hogy el is fogom érni,

történjen akármi.

GK: Te mondtad...

Azt hallottam,
hogy a győzelem a te függőséged.

SW: Így van.

GK: Ezt hogy érted?

SW: A győzelem túlzottan függővé tesz.

Szerintem ha egyszer megtapasztalod,

újra és újra át akarod élni.

Amikor először nyertem egy bajnokságon,
még csak 17 éves voltam,

de soha nem felejtem el azt az érzést.

Bármikor is nyerek valamin,

ugyanazt az érzést hajszolom,
amit az első bajnokságnál.

Nincs még egy ilyen érzés a világon.

Az éveken át tartó edzés,

a kisgyerekként való játék,

majd a győzelem egy csodálatos élmény.

Úgyhogy én mindig is
imádtam ezt az érzést,

és nyilván nem is szeretek
veszíteni. Olyankor...

GK: A hozzád közel állók azt mondják,
hogy rosszul viseled, ha veszítesz.

SW: Nem vagyok benne túl jó.

GK: De hogy nagyon-nagyon rosszul viseled.

Nincs olyan sportoló vagy bajnok,
aki szeret veszíteni.

Értem én.

De azt mondják, ha te veszítesz,
azt nagyon-nagyon-nagyon nehezen viseled.

(Nevetés)

SW: Annyit mondok:
a veszítésben is viszem a prímet.

(Nevetés)

(Taps)

GK: Mindig is érdekelt a Venus
és közötted fennálló viszony,

mert mindenki, aki ismer titeket,
követte a történeteteket,

tudja, hogy nagyon közel álltok egymáshoz.

Mindig a legjobb formádat
hozod mindenben,

de gyakran elgondolkozom:
amikor vele játszol,

az ő érdekében kicsit rosszabbul játszol,

vagy pont extra jól akarsz játszani,
hogy a földbe döngölhesd?

Nehezebb vagy könnyebb
ellene játszanod?

SW: Venus-szal játszani olyan,
mintha magammal játszanék,

mert egymással játszva,
gyakorolva nőttünk fel.

Valóban nem könnyű,

mert ő a legszívósabb ellenfelem.

Magas, gyors,

erősen üt, és úgy szervál, mint én.

Olyan, mintha a fallal játszanék.

GK: Ismer téged.

SW: Már az ütés előtt tudja,
hol fogom megütni a labdát,

úgyhogy valóban nem könnyű,

de az a lényege,
hogy ha kimegyek a pályára,

ki kell kapcsolnom az agyamat,
és azt mondom magamnak:

"Tudod mit?

Szuper játékos vagyok,
de ma még jobbnak kell lennem.

Nem érdekel, ki az ellenfél,
lehet testvér vagy barát,

ma ki kell oda vonulnom,
jobbnak kell lennem,

és ezt az adott pillanatban
mindenkinél jobban kell akarnom

az egész világon."

GK: Szóval nem fogod vissza magad
a pályán Venus miatt sem.

Mert tudod, mindig is ti voltatok
Venus és Serena.

SW: Így van.

GK: Mára pedig a kistestvér
túlszárnyalta a nővérét.

Van emiatt bűntudatod?

Vagy örülsz neki?

Kényelmetlen helyzet ez neked?

SW: Nem nagyon érzek semmit.

A való életben mindig is mi voltunk
és mi leszünk Venus és Serena.

Őt szeretem a világon a legjobban,
ő a legjobb barátom,

a lelki társam.

Mármint...

Van olyan kép rólunk -

elég rossz minőségű,
máskülönben már megosztottam volna -

ahogyan babakocsiban tologat
engem a teniszpályán.

Mindig vigyázott rám.

Mindig jégkrémre és hasonlókra
költöttem az összes zsebpénzemet,

erre ő fogta a pénzét
és odaadta nekem a suliban,

hogy biztosan legyen mit ennem,
miközben neki nem maradt.

Ő valójában ilyen ember,

amióta csak az eszemet tudom.

Mi mindig rettentően tiszteljük

és szeretjük egymást.

Szerintem fontos, hogy felismerjük:
lehetünk sikeresek,

de attól még lehet
csodálatos kapcsolat köztünk.

A pályán ádáz ellenségek vagyunk,

de ahogy kezet rázunk,
újra legjobb barátokká válunk.

Ha én veszítek,
ez talán több lesz egy nappal,

de Venus-nak -

(Nevetés)

GK: Nincs olyan a pályán,
hogy megütöd a labdát és azt mondod:

"Ezt azért kapod, amiért hetedikben
ezt és ezt csináltad"?

Soha nincs ilyen pillanatod?

SW: Szerintem neki lehetnének
ilyen pillanatai,

mert ő soha nem tett
ellenem semmi rosszat,

de én vagyok a legfiatalabb,
a kistestvér.

GK: Serena, tényleg soha nem tett
semmi rosszat? Komolyan?

Három lánytesóm van.
Én emlékszem jó pár csínytevésemre.

SW: Vagy átmosták az agyam,
hogy elfelejtsek mindent.

GK: Csupán az iránta érzett szereteted
rettentő tiszta. Én tudom jól.

SW: Igen.
GK: Tudom jól.

SW: Úgy neveltek minket,
hogy közel álljunk egymáshoz,

így ez most rendkívüli.

De nem csak vele.

A többi három nővéremmel is
szoros a kapcsolatunk.

GK: Szóval egy nagy mérkőzés előtt
nem ültök össze megbeszélni,

hogy ha ott lesztek a pályán...
semmi ilyesmi?

SW: Ez vicces.
Az Australian Open előtt

mindketten az öltözőben voltunk,

és mindig piszkálom, így elővettem
a fényképezőgépet, miközben öltözött.

Elkezdtem fényképezgetni,
ami persze nem szép dolog,

de ő annyira mérges volt rám.

"Serena, hagyd abba!" - mondta.
De én csak kiröhögtem.

Ez belefér a mi viszonyunkba,
de ahogy mondtam,

a pályára lépés pillanatától olyan,

mintha ősidők óta
halálos ellenségek lennénk.

De ahogy lejövünk a pályáról,
újra megy minden

a régi kerékvágásban,
hiszen a nap végén

ő mindig csak a testvérem.

Nem fogok játszani Ausztráliában -

bár ki tudja, mindig is játszottam -

de nem hiszem, hogy mondjuk
50 éven belül játszani fogok.

Menjünk biztosra, legyen 50 év.

GK: Én nem tudom, Serena...
Soha nem volt még hozzád hasonló.

Ha végiggondolod, még soha senki

nem szakított át ily módon
nemi és faji korlátokat, mint te,

azzal a karakteres fellépéssel,
ahogy te teszed.

Olyan felnőtt lett belőled,
amilyen lenni akartál?

Mert most a kislányok így néznek rád:

"Olyan akarok lenni, mint ő."

Te kire akartál kiskorodban hasonlítani?

SW: Ez érdekes, örülök is, hogy felhoztad.

Kiskoromban mindig
én akartam lenni a legjobb.

Úgy gondoltam, ha a legjobb akarok lenni,
a legjobbra kell törekednem.

Amikor fiatalon elkezdtem
mérkőzésekre járni,

láttam Steffi Grafot,
Szeles Mónikát,

még Pete Samprast is,

és megfigyeltem, mit csináltak.

Észrevettem, hogy Steffi és Mónika

nem igazán beszéltek más játékosokkal,

inkább egyedül voltak,

koncentrálva a dolgukra.

Aztán láttam Pete Samprast
és az ő technikáját.

Azt gondoltam: "Ezt akarom én is."

Úgyhogy meg is csináltam,
mivel azt tartottam a legjobbnak.

Ha a legjobb akarsz lenni,

olyanok közelébe kell férkőznöd,

olyanokat kell követned,
akik a legjobbak.

Mert te sem leszel a legjobb,

ha olyanokat követsz figyelemmel,
akik nincsenek a topon.

GK: Azt mondják, senki nem melózik
olyan keményen, mint te.

SW: Odateszem magam.

Azt mondják, milyen
tehetséges és kisportolt vagyok.

Nem mindig voltam az.
A koromhoz képest kicsi voltam.

Ahogy öregedtem, nőttem,

keményen kellett dolgoznom,

és szerintem az egyik oka annak,
hogy ilyen keményen küzdök,

az az, hogy nagyon is
apró termetű voltam.

GK: Értem.

De már nem vagy kicsi.

SW: Bizony, mára teljesen felnőttem.

Nem tudom, miért, de fiatal koromban
kis termetű voltam.

Talán, mert mindig Venus ette meg
az összes gabonapelyhet.

GK: Az emberek sokat beszélnek
a testedről is.

A tested elképesztő
a férfiak és a nők számára is.

Mármint pozitív értelemben.

Sok munka van benne.

Egy műalkotás, férfias,
mégis pompázatos,

nincs hozzá hasonló.

Voltak problémáid a testeddel
a felnőtté válás során?

Mindig jól érezted magad a bőrödben?

SW: Érdekes kérdés, mert tinilányként

a nagyközönség szeme láttára felnőni

sok szóbeszéddel, figyelemmel járt.

A tinilányokhoz hasonlóan

én sem éreztem egyáltalán
jól magam a bőrömben.

Nem szerettem.

Nem értettem, miért vagyok izmos.

Abbahagytam a súlyzós gyakorlatokat.

Azt gondoltam, nem fogom megcsinálni.

De miután megnyertem a US Open-t,

rájöttem, hogy a testem segített
a céljaim elérésében,

így el akartam fogadni,

meg akartam becsülni.

Mindig egészséges vagyok.

Hihetetlen szerencsés vagyok,

de nemcsak a saját testemet
akartam elfogadni,

hanem másokat,
fiatal lányokat arra ösztönözni,

akik átmennek mindezen,

hogy fogadják el magukat.

Mondjon akárki akármit -

férfias, túl kövér, túl alacsony -

én megvagyok vele, amíg szeretem
és elfogadom magam.

(Taps)

GK: Tudom, hogy a győzelemből
sokat tanulsz,

de tanultál már valaha a vesztésből?

SW: Utálok veszíteni,
de talán amiatt vagyok ma itt.

Csakis a kudarcok miatt vagyok az, aki.

Néhány közülük rendkívül fájdalmas volt,

de nem adnám őket semmiért,

mert amikor veszítek,

hosszú idő telik el a következő kudarcig,

mert annyira sokat tanulok belőle.

Mindenkit erre bátorítok:

ha veszítesz is,
vagy valami rossz történik -

legyen az a sportban,
üzleti életben, iskolában -

tanulj belőle.

Ne élj a múltban,
élj a jelenben,

és ne kövesd el a jövőben
ugyanazt a hibát.

Mindig próbálok eszerint élni.

GK: Most, hogy tervezitek az esküvőt,

hadd kérdezzem meg:
távoli esküvő lesz

a hegyekben,
vagy itt tartjátok, Floridában?

Hogy tervezitek?

Kis vagy nagy esküvő lesz?

SW: A kettő között szeretnénk.
Nem akarunk nagy felhajtást,

de közben sok embernek
nem mondhatunk nemet.

Szóval a közepes a cél,
bár még csak gondolkodunk rajta.

De elég laza természetem van.
Remélem, ez ma át is jött.

Nem vagyok egy komoly típus.

GK: Táncolni is szeretsz.

Mi lesz Serena Williams életében
a következő fejezet?

SW: A következő nekem...

Nyilván először születik egy kisbabám,

és fitt maradok,
visszatérek és teniszezem,

illetve tovább dolgozom
a divatcégemen is.

Jó móka lesz.

GK: Tudod már, hogy fiú vagy lány lesz?

SW: Nem. Bár van egy megérzésem.

De egyenlő esély van mindkettőre.
Csak tippem van.

GK: A Gayle pl. egy uniszex név.

Akármi mellett is döntötök Alexis-szel,
mi örülünk nektek.

SW: Köszönjük szépen!

GK: Szorítunk nektek, Serena Williams.
SW: Nagyon szépen köszönöm!

Köszönöm mindenkinek.

(Taps)