Szeretnék bemutatni önöknek egy élőlényt:
egy nyálkagombát,
a Physarum polycephalumot.
Ez egy identitászavaros gomba,
ugyanis nem gomba --
jobb, ha ezt már most tisztázzuk.
Egyike a 700 ismert nyálkagomba fajnak,
az amőbákkal közös országból.
Egysejtű élőlény, egyetlen sejt,
ami több másikkal csatlakozva
egyetlen, óriási szupersejtet alkot,
az erőforrások hatékonyabb
kihasználása végett.
A nyálkagomba tehát több ezer,
sőt, több millió sejtmagot is
tartalmazhat
egyazon sejtfalon belül,
melyek egyetlen egységként működnek.
Természetes élőhelyén,
erdős területeken érdemes
nyálkagomba után kutatni,
ahol a rothadó növényzettel táplálkozik,
de megtalálható
kutató laboratóriumokban,
osztálytermekben, sőt műtermekben is.
Én öt évvel ezelőtt találkoztam
először nyálkagombával.
Egy mikrobiológus barátomtól
kaptam egy Petri-csészét,
amiben egy kis sárga paca volt.
Azt mondta, menjek haza, és játsszak vele.
Csak annyi információt kaptam,
hogy a sötét, nedves helyeket kedveli,
és kedvenc tápláléka a zabkása.
Művész létemre sok évig dolgoztam
biológiai, tudományos folyamatokkal,
így az élő anyag nem szokatlan számomra.
Dolgoztam már növényekkel, baktériumokkal,
tintahallal, muslicákkal.
Szóval izgatottan vittem haza
új munkatársamat,
hogy lássam, mit tud.
Tehát hazavittem, és figyeltem.
Változatos étrendet biztosítottam számára.
Megfigyeltem, ahogy hálózatokat alakít ki.
Táplálékforrások között
hozott létre kapcsolatokat.
Figyeltem, ahogy nyomot hagy maga után,
jelezve azt a helyet, ahol már járt.
Megfigyeltem, hogy ha elege lett
egy Petri-csészéből,
odébbállt, hogy jobb otthont találjon.
Megfigyeléseim rögzítésére
time-lapse felvételeket használtam.
A nyálkagomba nagyjából
egy centimétert nő óránként,
tehát nem annyira ideális élőben nézni,
esetleg csak a meditáció
extrém formájaként,
de a time-lapse módszer segítségével
nagyon érdekes viselkedésformák
figyelhetők meg.
Például itt, egy szép kupacnyi zabot
elfogyasztván,
a nyálkagomba új területek
felfedezésére indul
egyszerre különböző irányokban.
Mikor önmagával találkozik,
tudja, hogy már ott van,
felismeri, hogy ott van,
és inkább visszahúzódik
és más irányt választ a növekedéshez.
Engem nagyon lenyűgözött ez a képesség,
hogy ez a valami, ami lényegében
csak egy marék sejtes nyálka,
valahogy fel tudja térképezni a területét,
tud magáról, és nyilvánvaló
szándékkal mozog.
Számtalan tudományos kutatást találtam,
tudományos lapokban megjelent cikkeket,
melyek elképesztő eredményeket
közölnek róla.
Megosztanék ezek közül néhányat önökkel.
Például egy japán-magyar kutatócsapat
nyálkagombát tett egy labirintusba.
A nyálka egyetlen nagy sejtet alkotott.
Két ponton táplálékot helyeztek el,
természetesen zabot.
A nyálka kapcsolatot hozott létre
az élelemadagok közt.
Az üres részekről
és a zsákutcákból visszahúzódott.
Négy lehetséges út volt a labirintusban,
de mindig az lett a vége, hogy
a nyálkagomba a legrövidebb
és leghatékonyabb utat választotta.
Igazán ügyes.
A kísérletből arra következtettek,
hogy a nyálkagomba az intelligencia
egy primitív formájával rendelkezik.
Mások szabályos időközönként
hideg levegőt fújtak a nyálkára.
Nem szerette.
Nem az, aki hidegen szereti.
Azt sem szerette, hogy száraz.
Szabályos időközönként ismételték ezt,
és a nyálkagomba minden alkalommal
lelassult növekedéssel válaszolt.
Olykor, az esedékes időpontban
a kutatók kihagyták a hideg levegőt.
De a nyálkagomba mégis lelassult, számítva
a hidegre.
Valahonnan tudta, hogy eljött az ideje
a hideg levegőnek, amit nem kedvel.
A kísérlet konklúziója az volt,
hogy a nyálkagomba tanulásra képes.
Egy harmadik vizsgálat:
a nyálkagombát arra késztették,
hogy felderítsen
egy zabbal fedett területet.
Faágakra emlékeztető minta szerint
terjeszkedik.
Eközben a megtalált táplálékkupacok közt
hálózatot, kapcsolatot alakít ki,
és folytatja a táplálékkeresést.
26 óra elteltével létrehozott
egy elég stabil hálózatot
az egyes zabkupacok között.
Nos, nincs ebben semmi különös,
ha nem tudjuk, hogy a középső,
kiindulási zabkupac
Tokió városát jelképezi,
a körülötte lévő zabszemek pedig
a környező vasútállomásokat.
A nyálkagomba lemásolta
Tokió közlekedési hálózatát,
(Nevetés)
egy olyan összetett rendszert,
amit hosszú idő alatt
a lakosság igényei szerint mérnökök
és várostervezők fejlesztettek ki.
Ami nekünk 100 évig tartott,
azt a nyálkagomba egy nap alatt
megvalósította.
A kísérlet következtetése,
hogy a nyálkagomba hatékony
hálózatokat tud kialakítani,
és megoldja az utazó ügynök problémáját.
Íme, egy biológiai számítógép.
Ennek megfelelően,
matematikailag modellezték,
algoritmikusan elemezték.
Hanghullámokká alakították,
lemásolták, szimulálták.
Szerte a világban kutatócsoportok
próbálják megfejteni,
milyen biológiai elvek szerint működik,
hogy megértsék számítási szabályait,
a megszerzett tudást pedig elektronikai,
programozási és robottechnikai
területen hasznosítják.
A kérdés tehát az,
hogyan is működik ez a dolog.
Nincs központi idegrendszere,
nincs agya,
mégis olyan viselkedésformákat mutat,
melyeket agyfunkciókhoz kapcsolunk.
Képes tanulni, emlékezni,
problémákat megoldani, döntéseket hozni.
De mi hordozza benne
ezt az intelligenciát?
Ez itt egy mikroszkópos videofelvétel,
100-szoros nagyítás,
20-szoros sebességre felgyorsítva mutatja,
hogy a nyálkagomba belsejében
van egy ütemesen pulzáló áramlás,
egy vénaszerű szerkezet, ami
sejtanyagot, tápanyagot
és kémiai információt
szállít a sejten keresztül,
egyszer az egyik irányba,
aztán a másikba.
Nos, ez az állandó szinkron oszcilláció
a sejten belül lehetővé teszi,
hogy komplex képet alakítson ki
a környezetéről,
bármiféle összetett vezérlőközpont nélkül.
Ebben rejlik hát az intelligenciája.
Nos, nem csak az egyetemek tudós kutatóit
érdekli ez az organizmus.
Én pár évvel ezelőtt létrehoztam
a SliMoCo-t,
a Nyálkagomba Társaságot.
Ez egy nyílt, demokratikus online hálózat,
ahol nyálkagomba-kutatók és -rajongók
megoszthatják tudásukat és tapasztalatukat
mindenféle tudományterületi
és akadémiai határoktól
és korlátoktól függetlenül.
A SliMoCo tagsága természetes
módon szelektálódik.
Az emberek úgy találnak rá a Társaságra,
ahogy a nyálkagomba a zabszemekre.
A tagok között vannak tudósok,
számítástechnikusok és kutatók,
de művészek is, akárcsak én,
építészek, tervezők, írók, aktivisták,
és még sorolhatnám.
Ez egy rendkívül érdekes,
eklektikus gyülekezet.
Csak pár példa:
egy művész, aki fluoreszkáló
Physarummal fest;
egy munkacsoport, amely
biológiai és elektronikai dizájnokat
egyesít
3D nyomtatási technológiákkal;
egy másik művész, aki a nyálkagombával
egyfajta közösségépítést végez
a környék feltérképezése érdekében.
Itt a nyálkagombát közvetlen módon
biológiai eszközként használják,
átvitt értelemben persze,
a társadalmi összetartás,
kommunikáció és kooperáció
szimbólumaként.
További közösségi tevékenységek:
számtalan nyálkagomba-workshopot tartok,
ami kreatív módja
az organizmus megismerésének.
Elhívjuk az embereket, hogy lássák,
milyen lenyűgöző dolgokra képes a lény,
és ők maguk tervezhetik meg
Petri-csésze-kísérleteiket,
a környezetet, melyben a nyálkagomba
közlekedik,
és így maguk próbálhatják ki
a képességeit.
Mindenki hazaviheti új kedvencét,
eredményeit pedig megoszthatja
a SliMoCo közösség tagjaival.
A Társaság révén lehetőségem nyílt
együttműködni
egy csomó érdekes emberrel.
Dolgoztam fimesekkel
egy egész estés nyálkagomba-
dokumentumfilmen,
hangsúlyozom: egész estés!
Már az utolsó simításokat végezzük rajta,
és hamarosan láthatják a szomszéd moziban.
(Nevetés)
Arra is lehetőségem nyílt, hogy levezessem
a világ első emberi
nyálkagomba-kísérletét.
Ez egy tavalyi rotterdami kiállítás része.
Arra kértünk embereket, hogy legyenek
nyálkagombák egy órára.
Szóval összekapcsoltunk embereket,
hogy együtt egy óriási sejtet alkossanak,
és kértük, hogy kövessék
a nyálkagomba szabályait.
Kizárólag oszcillációval kommunikálhattak,
beszéd nélkül.
Egyetlen entitásként, egyetlen
óriássejtként kellett működniük,
nem pedig egyedenként.
A mozgás, majd pedig a környezet
felderítésének
egyetlen motivációja
az élelem keresése.
És ezeknek a sárga kötéllel összekötött,
"Nyálkagomba vagyok" feliratú
pólót viselő idegeneknek
a kaotikus csoportja
végül szépen keresztülsétált
a múzeum parkján.
Amikor fának ütköztek,
meg kellett változtatniuk
a kapcsolataikat,
újraformálva az óriássejtet,
miközben egyetlen szót sem szólhattak.
Ez egy mulatságos kísérlet,
sok-sok szempontból.
Nem egy hipotézisre épül.
Semmi nem akar bizonyítani vagy bemutatni.
Betekintést adott viszont
egy csomó embernek
az intelligencia és autonómia működésébe,
miközben játékos keretet nyújtott
a felmerült kérdések
megvitatásához.
A kísérlet kapcsán felmerült
egyik legizgalmasabb dolog
az utána következő beszélgetés volt.
Szinte egy kis spontán szimpózium
alakult ki a parkban.
Az emberek a pszichológiáról beszélgettek.
Arról, hogy milyen nehéz volt feladniuk
saját személyiségüket, egójukat.
Mások a baktériumok kommunikációjáról
cseréltek véleményt.
Mindenki előjött a saját,
egyéni értelmezésével.
A kísérlet alapján arra jutottunk,
hogy a rotterdami emberek
rendkívül együttműködők.
Különösen, ha sört kapnak.
Mi ugyanis nem csak zabot adtunk nekik,
hanem sört is.
De meg sem közelítik a nyálkagomba
hatékonyságát.
A nyálkagomba számomra
lenyűgöző vizsgálati alany.
Biológiai szempontból lenyűgöző.
Számítástechnikai szempontból érdekes.
De egyúttal szimbólum is,
és egy módszer is a közösségi gondolkodás,
közös viselkedés és kooperáció
megismerésére.
Munkáim többsége
tudományos kutatásból merít,
ez itt tisztelgés
a labirintuskísérlet előtt,
csak egy kicsit más módon.
A nyálkagomba egyúttal a munkámhoz
használt anyag is.
Társalkotója a fotóknak,
nyomatoknak, animációknak,
eseményeknek.
Bár a nyálkagomba nem választott
engem munkatársának,
ez mégis csak egyfajta együttműködés.
Azáltal, hogy megértem,
meg tudom jósolni bizonyos viselkedéseit,
de befolyásolni nem vagyok képes.
A kreatív folyamatban
a nyálkagombáé az utolsó szó.
Mindezen túl, van egy belső esztétikája.
Ezek az ágas-bogas minták, amiket látunk,
a természet számos területéről ismerősek,
a folyódeltáktól a villámcsapásig,
az ereinktől az ideghálózatokig.
Láthatóan fontos szabályok érvényesülnek
ebben az apró, mégis összetett
organizmusban.
És függetlenül a szakmai megközelítési
módunktól,
rengeteget tanulhatunk
ennek a gyönyörű, agy nélküli pacának
a megfigyeléséből és a vele való
kapcsolatból.
Ajánlom önöknek a Physarum polycephalumot.
Köszönöm.
(Taps)