(Szúnyog zümmögés) (Bumm) Megvagy! Szúnyogok. Gyűlölöm őket. Hát te? Azt a szörnyű zümmögést a füledbe az éjszaka közepén, ami teljesen kikészít? Tudod, hogy egy tűt akar beléd szúrni, és a véredet akarja szívni. Szörnyű ugye? Tulajdonképpen csak egyetlen egy jó dolog van a szúnyogokkal kapcsolatban. Amikor éjjel bejönnek a halószobánkba, inkább a feleségemet csípik mintsem engem. Bámulatos ugye? Vajon őt mért csípik inkább, mint engem? A szagok miatt. Az ő testének illata miatt. És mivel mindannyiunk más illatú, és a bőrünk vegyi anyagai vagy vonzzák vagy elriasztják a szúnyogokat, ezért némelyikünk vonzóbb, mint mások. Tehát a feleségemnek jobb illata van, mint nekem, vagy én büdösebb vagyok, mint ő. Bárhogy is van, a szúnyogok szaglás alapján találnak meg minket a sötétben. Kiszagolnak minket. A doktorim készítése során pontosan meg akartam tudni, hogy az afrikai maláriaszúnyogok, melyik, a bőrünkön található vegyi anyag alapján találnak meg minket éjszaka. Számtalan anyagot használnak. A feladat nem ígérkezett könnyűnek. Így tehát különböző kísérletekbe fogtunk. Miért vágtunk bele ezekbe a kísérletekbe? Mert a világ népességének fele veszélyben van, hogy elkap egy halálos betegséget -- a maláriát -- egy szimpla szúnyogcsípés során. 30 másodpercenként a világon valahol egy gyermek meghal maláriában. Paul Levy ma reggel az Egyesült Államokba csapódó Boeing 727 hasonlatát használta. Hát Afrikában minden nap hét 747-es Jumbo becsapódásával számolhatnánk. De ha sikerülne csapdába csalni ezeket a szúnyogokat, a testünk illatával talán megállíthatnánk a betegség terjedését. Nem volt egyszerű megoldani a feladványt, mert több száz különböző anyagot termel a bőrünk, de lefolytattunk néhány figyelemre méltó kísérletet, melyek segítségével sikerült igen gyorsan megfejtenünk a rejtvényt. Először is észrevettük, hogy nem minden szúnyogfaj csíp ugyanazon a testrészen. Különös. Elvégeztünk tehát egy kísérletet, melyben egy meztelen önkéntest egy nagy ketrecbe tettünk, és e ketrecben szúnyogokat engedtünk szabadon, hogy lássuk, hogy az önkéntes melyik testrészét csípik. És lényeges különbségeket találtunk. Bal oldalon a holland maláriaszúnyog csípései láthatóak. Ezek leginkább az arc csípését választották, ellentétben az afrikai maláriaszúnyogokkal, akik leginkább a bokán és a lábfejen való csípéseket kedvelték. Erre hamarabb is rajöttünk volna, ha szúnyog helyett bokabökőnek hívják. Ezzel meg is volnánk. Így hát a lábfej szagára kezdtünk koncentrálni. Az emberi lábszagra. Egészen addig, amíg találtunk az irodalomban egy fontos kijelentést, mely szerint a sajtnak van lábszaga és nem fordítva. Gondoljátok csak át. És ebből az észrevételből egy meghatározó kísérlet indult. Egy pici darab Limburger sajttal -- mely nagyon lábszagú -- próbáltuk az afrikai maláriaszúnyogokat elcsalogatni. És tudjátok mi történt? Működött. Méghozzá annyira jól működött, hogy jelenleg rendelkezésünkre áll egy szintetikus Limburger sajtaroma keverék, melyet Tanzániában használunk, és bizonyítottan két-háromszor jobban vonzza a szúnyogokat, mint az emberek. Limburgiak legyetek büszkék a sajtotokra, mert a malária elleni harcban is használható! (Taps) Ez az a sajt, csak hogy lássátok. A második történet is figyelemre méltó. Az ember legjobb barátjáról, a kutyákról szól. Megmutatom, hogy hogyan lehet a kutyákat a malária elleni harcban használni. Az egyik legjobb módszer a szúnyogok irtására az, hogy nem várjuk meg amíg felnőttként repkednek, és megszúrnak a betegséget terjesztve. Hanem, hogy még a vízben lárvaként megöljük őket. Mért? Mert pont olyanok, mint a CIA. Egy tócsában a lárvák koncentráltan vannak. Mind együtt vannak. Mozdulni nem tudnak. Nem tudnak elmenekülni a tócsából. Repülni nem tudnak. És könnyen hozzáférhetőek. Símán oda lehet sétálni a tócsához és meg lehet őket ölni. Nem igaz? A probléma csak az, hogy az egész vidéken, ezek a tócsák a lárvákkal, elszórtan vannak mindenütt, ami eléggé megnehezíti egy ilyen nyomozó dolgát, aki feladata megtalálni és rovarölővel kezelni ezeket a tenyészhelyeket. És tavaly nagyon, nagyon törtük a fejünket, hogy miként lehetne ezt megoldani. Aztán rájöttünk, hogy éppúgy, mint nekünk, akiknek egyedi szagunk van, a szúnyog lárváknak is sajátos szaguk van. És belevágtunk egy őrült kísérletbe. Szagmintákat gyűjtöttünk a lárváktól, ruhadarabokra tettük a mintákat, és nagyon érdekes dolgot csináltunk. A rúdon négy luk van, és a lárva szagmintát a bal oldali lukba tettük. Uhh. Ez gyors volt. És most a kutyát látjátok. Tweednek hívják. Egy border collie. Megvizsgálja a lukakat, és már meg is van. Visszamegy a többi lukat is ellernőrzi még egyszer, de most visszajön az elsőhöz, és most megáll ennél a szagmintánál. Ez azt jelenti, hogy kutyákat is alkalmazhatunk a nyomozók mellett, hogy sokkal jobb eredménnyel megtaláljuk a szúnyog-tenyészhelyeket a terepen, és sokkal nagyobb csapást mérhessünk a maláriára. A hölgyet Ellen van der Zweepnek hívják. Ő az egyik legjobb kutyakiképző a világon. Szerinte még ennél is többet tehetünk. Mivel tudjuk, hogy a maláriát hordozó embereknek más a szaguk, mint a nem fertőzötteknek, ő meg van győződve, hogy megtaníthatjuk a kutyákat, hogy megtalálja azokat az embereket, akik hordozzák a parazitát. Ez azt jelenti, hogy egy olyan populációban, ahol a maláriát visszaszorították, és már csak kevés ember hordozza a parazitát, a kutyák meg tudják találni a fertőzött embereket, akiket maláriagyógyszerrel lehet kezelni, és ezzel végső csapást mérhetünk a maláriára. Az ember legjobb barátja a malária elleni harcban. A harmadik történetem talán meg lenyűgözőbb, és be kell valljam, még sehol nem került bemutatásra. Jeee! Egy őrült történet, de azt hiszem talán a legjobb és végső bosszú a szúnyogok ellen, ami valaha létezett. Annyira, hogy többen azt mondták nekem, hogy mostantól élvezni fogják, ahogy a szúnyog szívja a vérüket. Természetesen a kérdés az, hogy mi késztetne valakit arra, hogy élvezze a szúnyog csípését? És a válasz itt van a zsebemben. Ha megtalálom. Egy pirula. Egy egyszerű pirula. És ha beveszem vízzel, csodákra képes. Köszönöm. (Iszik) Most hadd mutassam meg, hogy hogy működik. Ebben a dobozban van egy ketrec, jó néhány száz éhes nőstény szúnyoggal, amiket most szépen kieresztek. (Nevetés) Vicceltem. Csak vicceltem. Azt fogom megmutatni, hogy beleteszem a karomat és megmutatom, hogy milyen gyorsan fognak csípni. Kezdem is. Ne izguljatok. A laborban folyton ezt csinálom. Tessék. Benne is van. Namost a videón, ezen a videón pontosan ezt fogom megmutatni. Kívéve, hogy amit a videón mutatok egy órával azután készült, hogy bevettem a pirulát. Nézzétek! Ez nem működik. Oké. Elnézést kérek. Beleteszem a karom, adok nekik egy fogás jó zaftos vért, lerázom őket, és folyamatosan figyeljük, amint a szúnyogok nagyon, nagyon betegek lesznek. Gyorsított felvételt látnak és három óra elteltével, amit a doboz alján látunk az nem más, mint döglött szúnyogok. Nagyon döglött szúnyogok. Hölgyeim és uraim kijelenthetem, hogy fordult a kocka. Nem ők ölnek meg mindket, hanem mi őket! (Taps) És most -- (Nevetés) -- vigyázz Maastricht! Gondoljatok arra, hogy mi mindent elérhetünk ezzel. Például feltartóztathatunk szúnyog által terjesztett betegségeket, járványokat, igaz? Sőt, képzeljétek el mi történne, ha egy hatalmas területen, mindenki szedné ezt a gyógyszert, mindössze három hétig. Ezzel jó esetben akár elpusztíthatjuk a maláriát, mint betegséget. Tehát sajt, kutyák és szúnyogölő pirula. Ezt a fajta kreatív tudományt szeretem művelni, az emberek javára, de különösen érte, hogy egy olyan világban nőhessen fel, ahol nincs malária. Köszönöm. (Taps)