Sacred Economics, Megszentelt Gazdaságtan Charles Eisenstein szerint - rövidfilm

Directed by Ian MacKenzie http://ianmack.com
Produced by Velcrow Ripper, Gregg Hill, Ian MacKenzie

READ THE BOOK http://sacred-economics.com

Sacred Economics traces the history of money from ancient gift economies to modern capitalism, revealing how the money system has contributed to alienation, competition, and scarcity, destroyed community, and necessitated endless growth.

Today, these trends have reached their extreme - but in the wake of their collapse, we may find great opportunity to transition to a more connected, ecological, and sustainable way of being.

This short contains some visuals from the upcoming feature doc Occupy Love http://occupylove.org

FULL CREDITS

Directed & Edited by Ian MacKenzie
Producers: Ian MacKenzie, Velcrow Ripper, Gregg Hill
Cinematography: Velcrow Ripper, Ian MacKenzie
Animation: Adam Giangregorio, Brian Duffy
Music: Chris Zabriskie
Additional footage: Steven Simonetti, Pond 5, Youtube
Stills: Kris Krug, NASA
Special thanks: Charles Eisenstein, Stella Osorojos, Hart Traveller, Clara Roberts-Oss, Line 21 Media

"Mindannyian kaptunk egy ajándékot, az élet ajándékát. Amit az életünkkel kezdünk, azt adjuk viszonzásképpen érte." Edo

Amikor meg akarunk érteni valamit, hogy miért történik,

miért van válságban a biodiverzitás,

miért bányászunk még több olajat,

ha az szennyezi a légkört és a bolygót,

feltesszük a kérdést, hogy miért, miért?

És néhány miérttel később mindig a pénznél lyukadunk ki.

Ian Mackenzie filmje

Sokat beszélek az Én meséjéről.

Minden kultúra megválaszolta a kérdést:

Ki vagy?

Mit tesz embernek lenni?

Jelenleg a válaszunk: független, elkülönült lény vagy

a többi elkülönült lény között az elkülönült univerzumban.

Te nem én vagyok, az a növény nem én vagyok, nincs közünk egymáshoz.

Ez a mese határozza meg a világunkat.

Ha egy elkülönült létező vagy a többi független létező és faj közt,

akkor az univerzum közömbös irántad,

sőt, akár ellenséges lehet veled szemben.

Ha így van, minden bizonnyal uralni akarod,

azt akarod, hogy hatalmad legyen a többi létező

és a természet hatalmas és szeszélyes erői felett,

amelyek bármikor elpusztíthatnak.

Ennek a mesének az ideje lejárt,

már nem igaz többé.

Nem mozgat meg bennünket többé.

Ez pedig válságokhoz vezet, melyeket

nem tudunk irányítani a szokott módszerekkel.

Ez az, ami megtisztítja előttünk az utat, hogy új Meséket kezdjünk élni,

az Én új Meséjét, az Emberek új Meséjét.

MEGSZENTELT GAZDASÁGTAN

A pénz egy megállapodás.

Önmagában nincs értéke.

Az ad neki értéket,

megállapodtunk abban, hogy ér valamit

A közgazdászok szerint a pénz

megkönnyíti az árucserét,

kiszámolhatod vele a dolgok értékét, számon tarthatsz vele dolgokat.

Számokat írsz fel egy bűvös papírdarabra, melyet csekknek neveznek,

és ezzel eléred, hogy mindenféle javak töltsék meg a házadat.

Emberek ezreinek okozhatsz szenvedést,

ha elég magas a rangod a pénz varázslói közt.

A hiány pénzrendszerünk szerves eleme,

magától értetődően következik abból, ahogyan a pénzt

kamatozó hitelként teremtik.

Amikor egy bank hitelt helyez ki,

vagy a központi bank pénzt teremt,

a pénzzel együtt azonos nagyságú adósság is keletkezik egyben.

De mivel az adósság mennyisége a kamattal folyamatosan nő,

mindig nagyobb lesz, mint a teremtett pénz mennyisége.

Így arra kényszeríti az embereket, hogy versengjenekl a pénzért, amelyből soha nem lesz elég.

A növekedés szintén pénzrendszerünk alapvető eleme.

Bankként olyan személynek hitelezel,

aki új árukat termel, új szolgáltatást nyújt,

ebből nyeresége származik, és vissza tudja fizetni a pénzed.

Olyan személynek nem adsz kölcsönt, aki nem termel vagy szolgáltat.

Tehát a pénz azokhoz kerül, akik még többet csinálnak belőle.

A gazdasági növekedés azonban alapvetően azt jelenti,

hogy árucikké kell tegyél valamit,

ami korábban a természet része volt,

vagy amit eddig szívességből tettek,

most szolgáltatásként adod el.

Ha találsz valamit, amihez korábban ingyen jutottak hozzá az emberek,

vagy amit megtettek maguk vagy elvégeztek egymásnak,

vedd el tőlük, és add el nekik pénzért.

Azzal, hogy a dolgokból árut csinálunk,

elvágjuk magunkat a természettől és ugyanígy a közösségtől is.

Úgy tekintünk a természetre,

mintha csak egy halom cucc lenne.

Ettől nagyon magányosak leszünk,

és sok alapvető emberi igényünk kielégítetlen marad.

Ilyenkor, ha van pénzed,

megpróbálod elfedni ezt a hiányt

vásárlással, azzal, hogy tárgyakat veszel,

vagy magát a pénzt halmozod.

Most azonban a növekedés véget ér,

vagy közeledik a végéhez,

mert a bolygó már nem tud elviselni további növekedést.

Emiatt van, hogy a válság, amiben ma vagyunk, nem múlik el magától.

AZ AJÁNDÉK

Az egyik dolog, amelyről beszélek, hogy gyerekként éreztem, valami nincs rendjén.

Szerintem a legtöbb gyerek érzi, hogy nem így kellene működniük a dolgoknak.

Például, nem is kellene utálni a hétfőket,

vagy örülni, ha nincs iskola.

Az iskolát élveznünk kellene.

Az életet élveznünk kellene.

Semmit nem érdemeltünk ki azokból a dolgokból, amelyek életben tartanak minket,

amelyektől szép az élet.

Nem szolgáltunk meg a levegőért,

nem szolgáltuk meg a születésünket,

a fogantatásunkat,

azt sem, hogy lélegezni tudjunk,

sem a bolygót, amely élelmet ad.

Nem szolgáltuk meg a Napot.

Úgy gondolom, az emberekben valahol

ott van ez a velük született hála.

Hiszen valahol tudjuk, hogy semmit nem érdemeltük ki ezek közül a dolgok közül,

tudjuk, hogy az élet ajándék.

Ha tudod, hogy ajándékot kaptál,

természetes, hogy hálát érzel,

és viszonozni szeretnéd.

Az ajándékgazdaságban nem igaz, ami a pénz gazdaságában igen,

hogy mindenki mindenkivel verseng.

Az ajándékgazdaságban, ha a neked valamiből több van,

a felesleget odaadod annak, akinek szüksége van rá.

Ezzel érsz el társadalmi rangot,

sőt a biztonságod is ebből származik,

hiszen, ha sokan hálásak neked, akkor ők is törődni fognak veled.

Szívesség nélkül a közösség eltűnik.

Azokban a társadalmakban, amelyeket egyre inkább áthat a pénz,

a közösségek eltűnnek.

Az emberek vágynak közösségekre, de a pénzzé tett életben nem választhatod csak úgy, extraként,

valóságos szükségetek kell legyen egymásra.

Az emberek vágynak rá, hogy tehetségeiket megmutassák,

és ha nem kötné őket a pénz, meg is tennének.

De a pénz gyakran megakadályozza ezt.

Azt gondolják: "ó, olyan szívesen csinálnám ezt,

de vajon megengedhetem magamnak?

Észszerű vajon?"

A pénz megálljt parancsol nekik.

Milyen szép dolgokat tehetnék?

Mire vagyok hivatott?

Egy kertet kellene létrehoznom, amelyet hajléktalanok gondozhatnának,

akik így visszatalálnak a természethez?

Tisztítsak meg egy veszélyeshulladék-lerakót?

Te mit tennél? Milyen csodás dolgot?

És miért nem észszerű, hogy megtedd?

Miért nincs pénz ezekben?

AZ ÁTMENET

Az ajándék elveit megtestesítő gazdaság

egyszerűen valódi alapokra épül.

Az a feladatunk, hogy a pénzt ajándékaink megtestesítőjévé tegyük.

Ehhez a mostanitól nagyon eltérő eszközökre van szükség a pénz teremtésében és áramoltatásában.

Olyanokra, mint a negatív kamatláb,

amely visszafordítja az uzsora hatását.

Mint a költségek teljes elismertetése, internalizálása,

hogy az általunk okozott szennyezésért ne valaki más, ne a jövő generációja fizessen.

Mint a társadalmi osztalék,

azaz részesedés olyan javak hozamából, melyeknek közjószágnak kellene lenniük,

mint a föld,

a vízkészlet,

kulturális örökségünk.

Olyanokra, mint a helyi gazdaság szerepének újbóli megerősítése.

Mint az egyenrangú partnerek közti tranzakciók térnyerése.

Mire van szükség a jelenlegi pénzrendszer átalakításához?

A jelenlegi pénzrendszer egyre kevésbé működik.

A növekedést egyre nagyobb költségek mellett lehet csak fenntartani.

Erőfeszítéseink nem elegendőek, hogy a gazdaságot olyan gyors növekedésben tartsák,

mint amilyenre a rendszer működéséhez szükség lenne.

És ez további szenvedést okoz,

az emberek egyszerűen nem tudják tovább elviselni.

De még a csúcson levő emberek,

még e mesterségesen teremtett versenynek a győztesei

sem boldogok.

A rendszer őket sem szolgálja.

Így azt hiszem, válságok egész sorát fogjuk látni,

egyre súlyosbodókat.

És minden válságpillanatban közösen dönthetjük el,

feladjuk-e a játszmát és csatlakozunk a néphez?

Vagy még erősebben kapaszkodunk?

Tényleg csak rajtunk múlik, mi döntjük el,

mikor jön el az ébredés ideje.

FELNŐTTÉVÁLÁS

Ez az egész egy nagy tévedés volt?

Jó kérdés.

Néha nagyon is úgy tűnik,

amikor végignézel a szörnyűségeken,

amelyek megtörténtek a Földön

és történnek ma is.

Sokan azt gondolják:

"nem kérek ebből,

a civilizáció óriási tévedés".

Arra jutottam, hogy ezt az utat, amely az elkülönültséghez vezetett

nem tévedésnek látom, hanem egy nagyobb folyamat részének.

Azt hiszem a környezetvédelmi mozgalmakkal kezdődött

a 60-as években,

ez volt a tömeg tudatosságának első ébredése.

Az űrhajósok felmentek az űrbe,

megtapasztalták a lehető legnagyobb elkülönültséget,

és a fotók, amelyeket onnan mutattak,

még ma is szeretetet ébresztenek bennünk.

Beleszerelmesedünk a Földbe,

felnőttéválásunk részeként.

A folyamat másik elemét a beavató megpróbáltatások képezik.

A régi világ darabjaira hull, és

új világ születik.

A gyermek játszik, és játék közben fejleszti képességeit,

de még nem használja őket valódi céljuk érdekében.

Ezt tette az emberiség is.

Játszadoztunk technológiai és kulturális képességeinkkel,

feljesztgettük őket.

Most a felnőttkorba érünk

és ideje, hogy ezeket az adottságokat igazi céljaink elérésére használjuk.

Eleinte csak az okozott károk begyógyítása lenne a feladatunk.

Ebben rengeteg tennivalónk van,

valójában szinte lehetetlen is.

Kimondhatjuk, az a dolgunk a Földön, hogy csodát tegyünk.

Azt állítom, hogy ez lehetetlen a régi szemléletből kiindulva,

de lehetséges, ha a valóságot újféleképp értelmezzük!

Valóban csodára van szükség.

Ennél kevesebbel nem is érdemes próbálkozni!

rendezte és szerkesztette

producerek

felvételek

animáció

zene

további felvételek, fotók

külön köszönet

Olvasd el a könyvet!

fordította: Özlü-Rácz Anikó